Az egykor halottnak hitt kvóták tehát élnek és virulnak. Akinek viszont legalább egy agysejtnyi józan esze maradt, az nem gondolhat mást, mint hogy ezt a velejéig romlott rendszert valakiknek érdekében áll működtetniük. Nem kell összeesküvéselmélet-hívőnek lenni ahhoz, hogy lássuk: a szemeink előtt zajló folyamat nem menekültválság, hanem menekültipar.
A tegnap sebtében aláírt megállapodást a nyugati sajtóban áttörésként értékelték, egy átfogó, összeurópai megállapodás felé vezető út első lépéseként, ám a kérdés már csak az marad, mit szólnak mindehhez az olaszok, akiknek országát a szűnni nem akaró bevándorlási hullám kísérleti laboratóriummá, az európai politikai küzdelmek pedig csatatérré alakították át.
Egy biztos: az új kvótamechanizmus – elfogadhatóbb európéer nevén: vészmechanizmus – és az új baloldali római kormány intézkedései mágnesként fogják vonzani a civil hajókat Olaszország partjaihoz, az utasok száma a százasról ezres nagyságrendekre fog emelkedni.
Hogy kik ők és honnan jönnek, azt a legtöbb esetben valószínűleg sose fogjuk megtudni. Szíriai menekülteknek, kongói árváknak, afgán háborús sebesülteknek vallják majd magukat. Az olasz partoknál legfeljebb néhány tucatnyian fognak tapsolni és ujjongani érkezésük láttán. Az osztrák–bajor határig azonban kérdéses, hogy eljutnak-e. Ott négy éve még nagy lelkesedéssel várták volna őket.
Ma már nem biztos. A kiöregedett bohócok viszont már nem lesznek ott a kikötőben. Dolguk végeztével megveregették egymás vállát, a kamerákba mosolyogtak, repülőgépre szálltak és hazautaztak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!