Pattogatott kukorica

Választás jön 2020-ban, amelyen Trump a tervei szerint el is indul, s ha nem csalnak a közvélemény-kutatások, meg is nyerheti azt.

A supporter of Republican presidential nominee Donald Trump returns from the concession stand with popcorn at a Trump rally in Toledo, Ohio, U.S., September 21, 2016. REUTERS/Jonathan Ernst/File Photo - TM3ECAK1FK501 Fotó: REUTERS Forrás: Reuters

Egy demokráciában van kampányidőszak, amikor mindenki ígér, hogy megválasztása esetén mit tenne, meg vannak azok a dolgos hétköznapok, amelyek során bebizonyosodik, megvalósítható-e a terv vagy sem. A rendszerben vannak bizonyos módszerek, amelyek korlátozzák az aktuális vezető esetleges túlhatalmát, szükséges esetben pedig ezeket a mechanizmusokat működésbe hozzák, s valami módon rendeződnek az erőviszonyok, akár személyi áldozatokkal is. Ha viszont a mechanizmus működtetése csak az ígéretek közé tartozik, az súlyos bűn.

Az Egyesült Államok hatalomgyakorlási rendszere annyira ódivatú, hogy történészek elemezhetik, milyen módon irányították a kolóniát a XVIII. század vége felé, de mivel működik, kisebb korrekciókkal még ma is az eredeti felállás van érvényben. George Washingtonnak akkoriban a nagy dilemmája az volt, királlyá koronáztassa-e magát, de erkölcsileg nem tartotta megfelelőnek, így lett elnök széles körű, gyakorlatilag uralkodói hatalommal, de elszámoltathatóan.

Ezzel szembesül kései utódja, Donald Trump, akit elnökké választása óta támad a sajtó azon része, amely ellenérdekelt az ő sikereiben. Ha megfelelő lapokat olvasunk, olybá tűnik, hogy Amerika egyenesen halad a pusztulás felé Trump vezetése alatt, diktatúra van, az emberek nyomorognak és várják vissza Barack Obamát.

A sajtóhisztéria negyedik éve folyik, miközben az Egyesült Államok voltaképp meglehetősen jól muzsikál, a felmérések pedig azt mutatják, Trump semmivel se népszerűtlenebb, mint ilyenkor szokás egy választás előtt álló elnöknek.

Merthogy választás jön 2020-ban, amelyen Trump a tervei szerint el is indul, s ha nem csalnak a közvélemény-kutatások, meg is nyerheti azt. A demokrata oldalon viszont megy a helyezkedés, hiszen nekik kihívót, ráadásul erős kihívót kell előhozniuk, s az amerikai pártok nem olyanok, mint Európában, nincs fegyelem, nincs központi irányítás, még pártérdek sincs, csak elvi közösség. A republikánus menet által szállított hordszékben Trump fog ülni, a demokraták trónja egyelőre üres.

Persze sokkal jobb lenne a helyzet, ha előre le lehetne zavarni a végső választást, és a demokrata győző magáénak tudhatná a Fehér Házat is, hiszen az aktuális elnököt bíróság elé állították, és hónapokon át arról szólt a politikai sajtó, hogy milyen gazemberségeket követett el az ország első számú polgára.

Pedig ez nem más, mint propagandafogás. A bírósági eljárás nem egyenlő a bűnösséggel, de valóban be lehet úgy állítani, ha megfelelő háttértámogatást ad a média. Az alkotmányos felelősségre vonás egy nagyon súlyos és fontos jogi aktus, amely nem lehet a kampány része, s mégis, 2019 karácsonyára összecsúszott ez az áldatlan helyzet.

Donald Trump persze állja a sarat, épp így nyerte meg a választást akkoriban, és most is a hagyományos, rendkívül konfrontatív politikus bukott ki belőle, amikor azonnali eljárást követelt, mondván, az egész egyszerű színjáték. Az pedig pontosan az ő térfele, a harsány, kemény kijelentésekkel operáló, szenzációs tárgyalás, az évszázad pere, amelyből játékfilmet lehet csinálni és műanyagfiguraként piacra dobni a küzdő feleket, mint Supermant. Csak épp a lényeg veszik el ezzel az eljárással és a demokrácia eszméje sérül, hiszen a tárgyalást a demokraták csak úgy tudják elképzelni, hogy a republikánusok előre elismerik a vereséget, Trump pedig vállalja az élveboncolást.

Az elnökválasztás november 3-án esedékes. Addig pedig soha nem látott intenzitású, szaftos, izgalmas kampány várható. A pattogatottkukorica-árusok éve lesz 2020.