Az identitásvesztést, a pálfordulás helyett a saulfordulást a választók csak egy-egy protestszavazás erejéig díjazzák.
Válaszra vár persze a kérdés, vajon mi az oka, hogy már így év elején a viszály magvát kellett elhintenie előbb a 2006-os nemzetveretőnek, Gyurcsánynak, majd a gyerekesen rálicitálni akaró Fegyőrnek. A megoldáshoz nem kell annyi politológiai éleslátás sem, mint amennyijük az ellenzéki führereknek együttesen van.
Félnek, hogy a választásokig hátralévő jóval több mint két esztendőben szétesik az átabotában összetákolt ellenzéki lufikoalíció. Emiatt tematizálni akarják a politikai életet, hogy ne a kormánypártok hazai és nemzetközi sikereiről, az országban zajló építkezésről, az emberek gyarapodásáról legyen szó, hanem róluk.
Hogy kitarthat-e ez a nyivászta, pótcselekvéses témafelvetés annyi ideig? Nem tűnik reálisnak. Mint ahogy már most látni: nem ússzák meg komoly konfliktusok, lékek nélkül az önkormányzati egy hajóban evezést. Pusztán az érdekek közössége még sehol sem eredményezett jó kormányzást, ha nem párosul tehetséggel, tudással a feneketlen becsvágy.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy nem klasszikus pártokról, hanem politikai aktivisták által uralt ügynökalakulatokról van szó, amelyeket külföldről irányítanak, nem várható más az ellenzéktől, mint a kormány és a jobboldal elleni (osztály)harc fokozása, ami közben a forradalom gyermekei egymást is igyekeznek felfalni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!