Nem lobog tovább?

Minden törvény, minden szokás, minden szabály addig él, amíg az embereknek ez fontos.

Portland, 2020. július 26. A Black Lives Matter mozgalom tüntetése az Oregon állambeli Portlandben 2020. július 25-én. MTI/EPA/David Swanson Fotó: David Swanson

Innentől kezdve pedig nem lehet azt mondani, hogy a térden hallgatott himnusz is a tisztelet jele. A térdelést követi a megfordulás, a levonulás. Európában a szurkolók legszilajabbjai tesznek csak olyat, hogy az ellenfél himnusza alatt hátat fordítanak, egy ilyen eset ­automatikusan magával vonja a szigorú büntetést és a sta­dion ideiglenes bezárását. Mert ez amolyan szent és sérthetetlen dolog, ezt mindenki érzi, ha a himnuszt támadom, az egész népet támadom. Ha viszont saját himnuszát bojkottálja egy egyenruhába öltözött csapat, az messze túlmutat ezeken a durva sértéseken. Mert a mezek is közösséget hoznak létre, itt New York és Seattle legjobb kosarasai együtt mutattak fityiszt az Egyesült Államoknak, azt mutatva, hogy New York és Seattle se kér belőled, csillagos-sávos lobogó, a keleti és a nyugati part nagyvárosai nem hajlandók megkérdezni, áll-e még a tűztenger ellenére az a zászló, amelyet mi felállítottunk. Senkit se érdekel a válasz, ha elvitte egy bomba a lobogót, hát így történt, nem fog érte egyetlen könnyet sem hullajtani senki ebben a széles hazában, Seattle-től New Yorkig. Akkor pedig vajon létezik-e az Egyesült Államok?