Amúgy Tóth Bertalan szellemi-lelki esszenciáját Heller foglalta össze a 22-es csapdájában:
„Scheisskopf hadnagy tartalékos tisztképzőt végzett, és rendkívül boldog volt, amikor kitört a háború, mert ez lehetőséget adott neki arra, hogy mindennap tiszti ruhát ölthessen és pattogó, katonás hangon így szólhasson egy csomó kölyöknek, akik útban a vágóhíd felé nyolchetenként a karmai közé kerültek: „Katonák!” Scheisskopf hadnagy törekvő, humortalan Scheisskopf hadnagy volt, aki felelős beosztását szigorúan vette, és csak mosolygott, amikor ellenlábasai közül hosszadalmas betegséggel ágynak dőlt valamelyik tiszt a Santa Ana-i légierő-támaszponton. Nagyon rövidlátó volt, és krónikus szívidegességben szenvedett, e két tény különösen izgalmassá tette számára a háborút, mert nem forgott abban a veszélyben, hogy frontra viszik.”
Nos, erről van szó.
Tóth Bertalan a mi Scheisskopf hadnagyunk. Őrjöngve szeret díszszemlét nyerni, és körülbelül három szürke agysejtje van. Az egyikkel haza talál, a másikkal megtalálja Gyurcsány altestét, a harmadikkal beletalál a latrinába. Mondhatnánk, ez legyen a hazai baloldal problémája, de igazság szerint ez mindannyiunk problémája. De sírni azért nem fogunk. Ugyanis, ha jobban körülnézünk azon a térfélen, Tóth Bertalan még helikopternek tűnik, ha mondjuk a jobbikos felhozatallal hasonlítjuk össze.
(És akkor még le sem fordítottuk a Scheisskopf-ot, mert kíméletes, felső-budai úriemberek vagyunk…)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!