Karácsony kesergője

Tarlós István után megállt az élet a fővárosi önkormányzatban. Itt bizony az Unicum sem segít.

2020.10.14. Budapest Karácsony Gergely főpolgármester új kukásautókat ad át Fotó: Kurucz Árpád

Nem tudom, hogy ki emlékszik a tanulmányaiból arra, hogy mi az a kesergő, így leírom ide. A kesergő a kezembe került enciklopédia szerint a „gyászdallal rokon, a veszteséget az egész közösség élményeként, többnyire a közösség hangján megszólaltató lírai műfaj. A siralom-énekkel és a bujdosó verssel szemben a helyzet tragikumát a megmásíthatatlan sors élményévé transzponálja.” Még azt is írja a magyarázat, hogy a késői kuruc költészet egyik jellegzetes műfaja. A Rákóczi-szabadságharc bukása után keletkeztek, bennük a vereség, a kiábrándulás hangja szólal meg. Idetartozik a Rákóczi-nóta is. Mindebből az is következik, hogy Karácsony Gergely nem teremt műfajt a Facebook-bejegyzéseivel, mert a kesergő Magyarországon a XVIII. században már elterjedt. Nem beszélve arról, hogy a főpolgármester lírája sem az igazi.

Karácsony Gergely a világ legboldogtalanabb vezetője lehet, mert hiába nyerte meg a lehetőségét annak, hogy vezesse a páratlanul gyönyörű fővárost, folyamatosan kesereg. Az egyik kedvenc témája annak ecsetelése, hogy mit miért nem lehet megcsinálni. Ül az irodájában, körülötte az alpolgármesterek és a tanácsadók sokasága. Sorjáznak a dossziék az asztalán, tornyosulnak a megoldásra váró feladatok. Mi lesz a járműbeszerzésekkel? Meddig bírja még a Lánchíd? A körúti biciklisávokat hamarosan betemeti a hó, miközben az állatkerti Pannon Park félkész biodómja azt üzeni: Tarlós István után megállt az élet a fővárosi önkormányzatban. Itt bizony az Unicum sem segít. Mi mást lehet itt tenni, mint megírni a Facebookra, hogy Orbán Viktor elvette a pénzt Budapesttől? Nyilván ekkor Karácsony Gergely elsírja magát a közösségi oldalán, az alpolgármesterek és a tanácsadók meg libasorban elhagyják a tárgyalót. Jól végezték a dolgukat. Lehet várni a fizetést.

A Facebook sok mindent elbír, de azért időnként a valóság bekopogtat az ablakon. Most például az derült ki, hogy a főváros 133,9 mil­liárd forintnyi állampapírral rendelkezik, míg a nettó készpénzállománya 85,6 milliárd forint. Január eleje és szeptember vége között pedig 127,7 milliárd forint bevétel is összejött. Nagyon nagy szerencse, hogy a Moody’s hitelminősítő ezeket a számokat figyeli, nem pedig Karácsony Gergely közösségi oldaláról tudakozódik. Ha az utóbbit tenné, talán egy életre iktatná a Budapest-dossziét, mert a bejegyzések alapján itt többet fű sem terem.

Szeptember végén a Moody’s a felminősítés lehetőségére utaló, az eddigi stabilról pozitívra javította Budapest adósosztályzati besorolásának kilátását. Azt írta a nemzetközi cég, hogy a városnak nagyon szilárd a likviditási helyzete, ellenállóképes a gazdasága, ráadásul a koronavírus-járvány előtt mérsékelt volt az adósságterhe. Ezért ha jelentősen szűkül a főváros anyagi mozgástere, még akkor is nagyon kedvező helyzete lesz a hasonló adottságú és besorolású városokéhoz képest. Ez esetben most nem is bekopogtatott a valóság az ablakon, hanem egyenesen berúgta a ház falát.

A legkönnyebb a pálya széléről bekiabálni. Hogy miért nem passzolta le a játékos a labdát, miért rúgta rá, inkább így kellett volna, nem pedig úgy. Karácsony Gergely és társai hosszú éveket ültek a pályán kívül. Bérelt helyük volt a lelátón, mindenféle felelősségvállalás nélkül lehetett szotyizni, cseverészni és műsorozni. Osztották az észt, mutogattak, kiabáltak, magyaráztak. Majd eljött az idő, és a zöld gyepen találták magukat. Letették eléjük a labdát, lassan illene már egy-két gólt rúgni a kapuba. Karácsony Gergely, ha be is talál a hálóba, akkor is öngólt rúg. Na, ezen valóban lehet keseregni.