Magyarország eddig összességében állta a sarat, köszönhetően a magyarok fegyelmezettségének és áldozatkészségének. Az egészségügyi rendszer működőképes maradt, az orvosok, ápolók áldozatos, emberfeletti munkát végeznek, több mint tízezer szabad kórházi ágy áll rendelkezésre, az EU-ban a beoltottak aránya a népességhez viszonyítva nálunk az egyik legmagasabb, és a kormány erőfeszítéseinek köszönhetően keleti szérumokkal is zajlik a lakosság beoltása, ha már Brüsszel totojázása miatt az uniós vakcinákra sokáig várni kell.
Eddig másfél millió magyar kapott oltást a koronavírus ellen. A miniszterelnök szerint ezt a számot mihamarabb fel kell tornázni két és fél millióra. A legfontosabb védekezést most az oltás jelenti.
Egy éve mindenki abban reménykedett, hogy gyorsan túlesünk az egészen. Tavaly ősszel pedig úgy gondoltuk: rendben, legyen ez így télen, de tavasszal aztán tényleg minden álljon vissza a rendes kerékvágásba. Ehelyett a járványhelyzet egyelőre romlik, előttünk áll a hamarosan tetőző harmadik hullám, így a régóta várt nyitás helyett továbbra is korlátozásokkal kell együtt élnünk. De nincs más választás: ha valaha is túl akarunk lenni ezen a rémálmon, és vissza akarjuk kapni a régi, normális életünket még ki kell bírnunk egy ideig.
A koronavírus-járvány úgy nehezedik ránk több mint egy éve, mint – ahogyan Cseh Tamás énekelte – a rajtunk maradt télikabát. Ha szabad nyarat akarunk, továbbra is be kell tartani a korlátozásokat, hordani a maszkot és kerülni a nem feltétlenül szükséges találkozásokat. Hogy végre kigombolhassuk ezt a rajtunk maradt, nyomorult télikabátot, és elmondhassuk: „nem gyilkolt meg hát minket ez a tél”, „pedig akart, és mégse sikerült”.
Borítókép forrása: Bach Máté/Magyar Nemzet
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!