Ezt kellene valahogy megértetni a fiatalokkal és az idősebbekkel is, akik – számomra érthetetlen okokból – a Gyurcsány által megrágott és egybecsócsált baloldalt támogatják: hogy Gyurcsány ma is bármire képes. Mert ma már nem csupán a hatalom akarása űzi őt, hanem a bosszú őrülete is. Ma még csak a jogászai – Kis Jánostól Vörös Imre egykori alkotmánybíróig – álmodoznak arról, hogyan lehetne semmissé tenni az Orbán-korszak minden lépését, s felelősségre vonni a hatalom mai gyakorlóit. S miután nyilvánvaló, hogy a jog eszközeivel egy jogállamban, egy demokráciában nem lehet eltüntetni egy demokratikusan megválasztott előző kormányt, hát úgy csűrik-csavarják a paragrafusokat, hogy abból az derül ki: végső soron nem marad más, mint a forradalmi terror. Láttunk már ilyet a magyar történelemben is. Majd jönnek – jönnének – a mai Lenin-fiúk, a Gyurcsány-fiúk, az éjszakában suhanó fekete autók, s vinnének mindent és mindenkit, amire és akire szemet vetettek. Lehetne újra villákat zabrálni, körmöket tépni, akasztani – ha képletesen(?) is.
Biztos, hogy ezt akarják, akik ma baloldali kormányt remélnek? Biztos, hogy Gyurcsány Ferenc rémállamát akarják? Biztos, hogy tudják, bárki legyen is a miniszterelnök egy esetleges győzelem esetén, Karácsony, Gyurcsányné vagy más, Gyurcsány Ferenc kezében lesz az ostor, s idomított vadjai úgy járják majd a táncukat, ahogyan az állatszelídítő parancsolja?
Tizenöt évvel az őszödi beszéd elhangzása után ma sem tudunk mindezek miatt mást, tömörebbet és igazabbat ajánlani, mint ami az akkori őszi tüntetéseken oly gyakran elhangzott: Gyurcsány, takarodj! Vidd az összes haverod!
(Borítóképen Gyurcsány Ferenc. Fotó: Mirkó István)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!