Hol voltunk?

Épp a tizenöt évvel ezelőtti, baljós időszak taníthatná meg Gyurcsány Ferencet, hogy erkölcs nélkül nem lehet politizálni.

Gyurcsány Ferencék a jelek szerint feszítőpróbát tartanak a baloldali összefogáson belül Fotó: MTI/Kovács Tamás

Csak visszatekintve tudjuk meg, mi volt igazán fontos, sorsfordító esemény az életünkben. Mert utólag írják a történelemkönyveket, miután leülepedett a por a nagy kataklizmák után. Helyükre kerülnek a személyek, az események, tisztázódik, kinek milyen szerepe volt. Benne lenni az események sűrűjében könnyen megzavarja az ember tisztánlátását. Az őszödi beszéd és annak következményei ilyen történelemformáló események voltak. Akkor is látszott, amikor megtörtént, s azóta is tudható, nem csupán egy torzsalkodás volt a pesti utcákon. Nem egy szimpla politikai vita, nem egy nézetkülönbség. A történelem maga, amelyből tanulnunk kell.

Mert ez az ország, ez a nemzet mi vagyunk, mi alkotjuk, akik átéltek annyi furcsa, örömteli vagy épp elborzasztó dolgot. Mi alakítjuk a jelent és a jövőjét. 2006-ban úgy tűnt, bármilyen méltatlan is jelenleg a gazdasági helyzet, bármilyen furcsa is az állam vezetése, azért az ország stabil, a demokratikus rend működik. Aztán kiderült, hogy igenis megremeghettek a fundamentumok is. Ahogy a nemzetközi híradásokba Budapest került, ahogy gúnyolódtak a miniszterelnök beszéde felett a külföldiek, ahogy megjelentek a kordonok az Országház körül. A metrókijárattól egy ember fért csak el kényelmesen, ha a Szabadság tér irányába akart haladni, jobbra a fal, balra a kerítés. Meg lehet csinálni? Igen, meg lehetett. Forrt az indulat az emberekben, de este lesz és reggel, dolgozni kell menni, élni kell, hiszen a történelem nem áll meg, hogy kivárja, mit reagálunk, hogyan döntünk. Végül az állam mégiscsak rátámadt a nemzetre, azóta is érthetetlenül, hatalmas titkokat hagyva a jövendő történészeinek.

Az ország pedig mégsem omlott össze, ami nagyon sokat elárul az itt élőkről, valamint azokról, akik valóban demokrataként viselkedtek. Ők kivárták, hogy az urnáknál mondjanak ítéletet a magyarok a jövőről 2010-ben. Mert az alapokat tisztelni kell, nem szabad pillanatnyi politikai érdekek mentén összetörni mindazt, amit felépítettünk. Magyarországon a rendszerváltozás óta nem volt előre hozott választás, még akkor sem, amikor a választások tisztasága is tökéletesen megkérdőjeleződött. Az őszödi beszéd megrengette Magyarországot, de a stabil alapok és az itt élő emberek együttes hatására ezt a rengést kibírta az ország. A kormányzat utána már csak kármentésre volt képes, amolyan ügyvivői funkciót látott el, tökéletesen elveszítve a lakosság bizalmát.

Gyurcsány Ferenc viszont láthatóan azok közé tartozik, akik nem tanultak a kataklizmából. Feltehetően azért, mert ez egy hatalmas játék volt akkor is számára, ahogy most se szól másról Gyurcsány Ferenc világa. Meg tudta rengetni Magyarországot, meg tudta nyerni a választást, halászni a zavarosban, manipulálni a megfelelő embereket és csoportokat, végül pedig személyesen győztesként kikerülni a legrosszabb helyzetből is. Az ország ebben az esetben csak egy játszótér, azaz teljesen mindegy számára, milyen hatással vannak a döntései az emberek életére. A személyes ambíciók az elsődlegesek, ahogy ma is látjuk. A visszatérő Gyurcsány Ferenc aprólékos munkával önmagát tette a baloldal megkerülhetetlen alakjává, hogy jelezze, őt soha semmilyen helyzetben nem szabad leírni. A nála sokkal tehetségtelenebb baloldali politikusok eljátsszák a függetlenségi színdarabot, noha akaratgyenge bábok, akiket dróton rángat erkölcstelen főnökük.

Pedig éppen a tizenöt évvel ezelőtti, borzasztóan baljós időszak taníthatná meg Gyurcsány Ferencet, hogy erkölcs nélkül nem lehet politizálni. Valamint arra is emlékezzünk, hogy egyszer ez az ország már könnyűnek, nagyon könnyűnek találta az erkölcstelen játékost.

A borítóképen: Gyurcsány Ferenc az Országgyűlés plenáris ülésén 2012. december 10-én.

Fotó: MTI/Kovács Tamás