„Egy őszinte szó kevés / Az őszinte szó nehéz / Ha őszinte szóval élsz, / lehet, hogy sokra mész” – ifjúkorom Beatrice-koncertjein, amikor meghallottuk e dal bevezető ütemeit, térdre borultunk, s úgy énekeltük Nagy Feróval: Térden állva! Ennek ott, akkor, abban a szociokulturális környezetben, abban a korban megvolt a maga helye, szerepe, s talán mindazt is kifejezte, amiről a miniszterelnök ma beszélt: magyar ember csak Isten, a hazája és a szerelme előtt térdepel. Amikor Nagy Feró bluesát hallgattuk, s letérdeltünk, azokon a koncerteken ott volt a félve megvallott Isten, ott volt a ki nem mutatható hazaszeretetünk, s benne volt a megélhető szerelem is, hát főképp a szerelem akkoriban.
Diplomáciai panenka
A Balkán Európa puha, érzékeny alhasa, amelyet kötelezően be kell fogadni a közösségbe, egyszerűen önvédelmi célból is.