A nyugati vezérértelmiség oidipuszi vakságban szenved, mert ha Robert Wilson valóban elkötelezetten védené a kultúra és a művészi önkifejezés szabadságát, akkor miért nem a saját háza táján kezd el sepregetni? Ahhoz miért nincs bátorsága, hogy elítélje a cancel culture-t, hogy szembemenjen a művészeti produkcióra erőltetett kvótákkal? ­Miért nem hallatja a hangját és szólal fel azon amerikai művészek nevében, akik a woke-cenzúra áldozataivá váltak, mert nem akartak belesimulni a kultúrönkény új rendszerébe? Azért nem, mert annak következményei lennének, például többé nem rendezhetne a „szabad világban”. Magyarországot a nyugati értelmiség lelkiismereti műveleti területnek tekinti, ebben az országban róják le woke-kegyeletüket, elítélik a nacionalizmust, a populizmust, a jobboldalt, magyarán minden időszerű eretnekséget, hogy bátor, demokratikus embereknek látsszanak.

Magyarországba könnyű belerúgni, hisz nincs vesztenivalójuk, a saját démonjaikkal azért nem küzdenek, mert annak valódi következményei lennének.

És ha már képmutatás: vajon Robert Wilson miért csak a magyar adófizetői pénzből kapott szupergázsi felét ajánlotta fel a FreeSZFE egyesületnek?

Hogyha valóban szívén viseli az ügyüket, akkor miért nem fizetett, mint a demokratikus katonatiszt?

A borítóképen: Robert Wilson amerikai színházi rendező, képzőművész előadást tart a Vígszínházban 2015. április 25-én.
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt