A közvélemény-kutatások miatt a baloldal prominenseinek gyomortájékon megrezdült már a nyárfalevél. Ráadásul a Gyurcsány nevével fémjelzett moslékkoalíció vályúja körül is egyre nagyobb és erőszakosabb a tolongás. A jelöltek bizonyítani szeretnének. A baloldal a magyar szavazók legalantasabb emberi ösztöneire hegyezi ki a kampányát: az irigységre, a kicsinyességre, a rosszhiszeműségre, az önzésre. Lassan ott tartunk, hogy a januári hidegért is a magyar kormánynak kell magyarázkodnia, a fagyért pedig Orbán Viktor lesz okolható, magyar garabonciás­ként miért nem állította meg kézlegyintéssel a fergeteget.

Közben az egyik két-három új lakást vásárolva hagyja magát nyomorgatni a rezsim részéről, a másiknak autója sincs, csak több tíz milliós menyecsketánca, a harmadik előbb felveszi az állami támogatást, aztán elkezdi szidni, amott becsületes libakereskedők szeretnének városházát adni-venni, diktatúra alatt nyög a kormányellenes krém. Márki-Zay már nem is tudja összébb vonni szemöldökét, odafagyott a pirospozsgás arcára. Ezek között nehéz lesz nagyágyúnak látszani, elvégre Tordai Bence meghasadt életműve egyetlen, folyton ágaskodó szereplési kényszer. Eddigi pályájának csúcsaként azt jegyzik róla, egyszer karnyújtásnyira lehetett Tarlós Istvántól, s hogy az nem egy atyai taslival tette helyre a feltűnési viszketegségben szenvedő nyegle ifjút, mindenképpen a volt főpolgármester úriemberi mivoltát dicséri.

Borítókép: Tordai Bence (Fotó: MTI/Soós Lajos)