Valakinek a tragédiájából politikai tőkét kovácsolni elég nagy ízléstelenségre vall. Ám mivel a mai magyar balliberális politikumnál Gyurcsány óta Machiavelli rükvercben írott kiskátéja a Mérce, náluk a cél nemhogy szentesíti, hanem éppenséggel deszakralizálja az eszközt is. Amekkora hisztériakeltés zajlik manapság a kormányellenes oldalon, attól már szegény Teréz anya keze is ökölbe szorulna.
Mikor már azt hittük volna, hogy a miskolci „parizeus” Jakab Péter után nem pottyanhat mélyebbre a színvonal a közéleti kübliben, láss csodát, előmászott onnét egy Tordai Bence nevű, furcsa arcú jelenség. Ha már napvilágra került, köztéri idétlenkedéshez szottyant kedve. A karmelita kolostor előtt megrendezett performansza viszont alulmúlta a már említett operettnáci kollégája legröhejesebb produkcióit is. Tordai és az egyik kezemen megszámlálható híve a fejfák mellett pózolva azt próbálta eladni az idejében odatrombitált baráti médiának, hogy a „miniszterelnök emberek ezreinek a halálával viccelődött”, amikor párhuzamot vont a válságban lévő nyugati és a biztos lábakon álló magyar energiaellátás között. Mert ugyebár a Fidesz-kabinet „felelőtlen, érzéketlen és embertelen” kormányzása révén hazánkban emberek ezrei fagynak halálra – zúgta a zöld egyenszélkabátot kiérdemelt békakórus.
Erre mondaná a jó Móricka, hogy ha Karácsony főpolgármester úron múlott volna, bizony esélye is lenne a katasztrófának, lévén mostanság éppen az a hír járja, miszerint azt a Városházát igyekeztek suba alatt elkótyavetyélni, ahová a fővárosi vezetés tervei alapján még nem is olyan régen hajléktalanok tömegeit szándékoztak betelepíteni. Kész szerencse, hogy eleddig Karácsony Gergely egyetlen ötletét és ígéretét sem tudta megvalósítani. A minden rosszban van valami jó kínai elve lám, a belvárosban is működik, miként működik a balliberális mosoda is, ahol pont a Városháza-botrány szennyesét iparkodnának patyolattisztának láttatni. Kétség sem fér hozzá, Tordai és csipetcsapata is ebben a terelő hadműveletben játszott epizódszerepet. Csak a címzést tévesztették el, mert a miniszterelnöki iroda helyett a hajléktalanellátásban pont a koalíciós partner vezette önkormányzat az illetékes.
A közvélemény-kutatások miatt a baloldal prominenseinek gyomortájékon megrezdült már a nyárfalevél. Ráadásul a Gyurcsány nevével fémjelzett moslékkoalíció vályúja körül is egyre nagyobb és erőszakosabb a tolongás. A jelöltek bizonyítani szeretnének. A baloldal a magyar szavazók legalantasabb emberi ösztöneire hegyezi ki a kampányát: az irigységre, a kicsinyességre, a rosszhiszeműségre, az önzésre. Lassan ott tartunk, hogy a januári hidegért is a magyar kormánynak kell magyarázkodnia, a fagyért pedig Orbán Viktor lesz okolható, magyar garabonciásként miért nem állította meg kézlegyintéssel a fergeteget.
Közben az egyik két-három új lakást vásárolva hagyja magát nyomorgatni a rezsim részéről, a másiknak autója sincs, csak több tíz milliós menyecsketánca, a harmadik előbb felveszi az állami támogatást, aztán elkezdi szidni, amott becsületes libakereskedők szeretnének városházát adni-venni, diktatúra alatt nyög a kormányellenes krém. Márki-Zay már nem is tudja összébb vonni szemöldökét, odafagyott a pirospozsgás arcára. Ezek között nehéz lesz nagyágyúnak látszani, elvégre Tordai Bence meghasadt életműve egyetlen, folyton ágaskodó szereplési kényszer. Eddigi pályájának csúcsaként azt jegyzik róla, egyszer karnyújtásnyira lehetett Tarlós Istvántól, s hogy az nem egy atyai taslival tette helyre a feltűnési viszketegségben szenvedő nyegle ifjút, mindenképpen a volt főpolgármester úriemberi mivoltát dicséri.
Borítókép: Tordai Bence (Fotó: MTI/Soós Lajos)
