Ez a „merjünk kicsik lenni” kádárista dogmának a végső megtagadása, amely annyi kárt okozott a történelmünk során, hogy számba se lehet eléggé venni, s továbbra is mérgez, naponta, elég csak megnézni a baloldali megmondóemberek gúnyos, önsorsrontó kijelentéseit. Aki hajbókolni kezd, az veszít, hiszen az nem hisz saját erejében, saját nemzetének sikerében. Magyarország európai állam, ezeréves gyökereit el se tudná szakítani senki, bárhogy is próbálkozott a történelem sok-sok szereplője. Ezen az alapon lehet igazán pragmatikus és aktív külpolitikát folytatni, s hinni abban, hogy Európa nem veszett el, hanem siker vár rá, csak nem szabad feladni soha a küzdelmet az öreg kontinensért. Mert ne feledjük, nincsenek jók és rosszak a világban, csak partnerek, akikkel együtt haladunk. Végül pedig az derül ki, hogy a rátermett és aktív szereplőnek sikerül keresztülvinnie az akaratát, aki pedig lemond a világ megváltoztatásának lehetőségéről, az törvényszerűen elbukik.

A baloldali szirénkórus folyton azt szorgalmazza, hogy Magyarország dörgölőzzön oda a nagy és bölcs Brüsszelhez, Berlinhez, Párizshoz, Washingtonhoz, mert ők okosak, bölcsek és erkölcsösek. Kádár János büszke volna rájuk, ha élne.

Borítókép: Pekingi téli olimpia (Fotó: Nemzeti Sport/ Árvai Károly)