A Sorosék által a nyakunkra ültetett EBESZ – persze – hallgat. Pestiesen: summantanak. Minek is szólalnának meg? Nincs itt semmi látnivaló, hiszen „csak” jobboldali lapokat tüntettek el, azokért meg nyilván nem kár. A végleges jelentésük már amúgy is rég elkészült, gondolom…
Mennyire tipikus! A baloldal mindig azzal vádolja a jobboldalt, amit saját maga elkövet vagy készül elkövetni. Mindig jajveszékelnek a sajtószabadságért, a szólásszabadságért. Teleríják a nyugati nyilvánosságot azzal, hogyan tiporja el Orbán a „független” (tehát szélsőbaloldali, szélliberális) médiát. Jelentéseket készíttetnek saját embereikkel, körbehivatkozva megfuttatják önnön bornírtságaikat, s lobogtatják évekig: „Nicsak, a The New York Times/Tavares/Sargentini/Brüsszel is megmondta, hogy megszűnt a magyar sajtószabadság, minden »független« orgánumot betiltott/elüldözött/beszántott az Orbán!”
S eközben mi a valóság? Az, hogy a magyarországi baloldal számára az volt az eszményi sajtószabadság-állapot, amikor a négyből három országos közéleti napilap, az összes megyei napilap, a politikai hetilapok zöme, mind a két országos kereskedelmi csatorna, a köztévé, a közrádió és a két legnagyobb internetes híroldal az övék volt. Nagyjából a hazai sajtó kilencven százaléka a markukban volt 2010-ig. Akkor boldogok voltak. (Bár a Magyar Fórumot árusító hírlapos bódékat TGM még akkor is fölborogatta volna.) S Brüsszel elégedetten nyerített velük. Medgyessy Péter pedig közölte: ha a jobboldalnak tévé kell, vegyen magának. A jobboldal megfogadta a tanácsot, s vett magának tévét, rádiót, újságot. Mire a baloldal Brüsszelig szaladt a fönti sirámaival: segítség, beszántottak minket. Tényleg? Csak úgy, medgyessysen visszakérdeznék: ha a baloldalnak tévé, újság kell, minek adta el őket? Miért nem tetszettek szólni a sok vörösbárónak, toljanak bele még pár milliárdocskát a baloldali tudatiparba? Na ugye!
