Megjegyzem, ha csak némi humorérzéke lenne Herr Pachnernek, magvas gondolatának közzétételét október 6-ra vagy március 15-re időzítette volna, az még nagyobbat szólt volna. De hát az osztrákoknak nincs humorérzékük, nem tehetnek róla, így rakta őket össze az Úristen. Hogy miért, azt csak ő tudja.

És mivel nincs humorérzékük, ezért tudhatjuk, hogy nem viccelnek. Nem vicceltek 173 évvel ezelőtt sem, a kimondott gondolatot tettek követték, és kivégezték a magyar miniszterelnököt, az aradi tizenhármat és még néhány száz magyart – szigorúan az európai értékek jegyében. Persze ehhez először igénybe kellett venni I. Miklós orosz cár segítségét. Akkor is az volt a gond velünk, hogy szembementünk az éppen aktuális európai értékekkel, és csupa unortodox eszközhöz nyúltunk, mint pél­dául a jobbágyfelszabadítás, a cenzúra eltörlése, a sajtószabadság törvénybe iktatása, a közteherviselés, a szabad szak- és tanárválasztás az egyetemeken, az abszolutista kormányzás lecserélése népképviseleten alapuló, parlamentáris kormányzásra. Számtalan módon sértettük meg tehát a közös európai értékeket, a parasztok alávetettségét, a cenzúrát, a különböző vélemények elnyomását, a leggazdagabbak adómentességét és az abszolút monarchiát mint kormányzati formát.

És mivel mi, rebellis magyarok nem akartuk ezeket az értékeket magunkévá tenni, továbbá hogy a világ jobb hely legyen, ezért ki kellett végezni néhány száz embert. Szívesen megkérdezném Pachner úrtól, hogy azoktól a kivégzésektől vajon jobb hely lett-e akkor a világ. (Milyen érdekes: akkor az volt a sláger Európában, hogy a monarchia csak abszolút lehet. Ma pedig az, hogy a demokrácia csak liberális lehet. Az alkotmányos monarchia gondolata akkor éppen olyan Istentől elrugaszkodott volt, mint ma az illiberális demokráciáé.)

Aztán volt egy másik osztrák – bár az osztrákok egy kommunikációs bravúrral elhitették a világgal, hogy valójában nem is osztrák volt, hanem német –, bizonyos Adolf Hitler, aki hasonlóan gondolkodott, és aki szintén nem viccelt. Mennyivel jobb hely lenne a világ zsidók nélkül! – gondolta, majd ezt a remek gondolatot közzétette, a gondolatot pedig tettek követték, többek között annak köszönhetően, hogy a mindenkori európai értékekre oly fogékony osztrákok – a németekkel egyetértésben – jónak és megvalósítandónak találták az ő gondolatait. Miközben ugyanis mi, magyarok a náci pártot betiltottuk, az osztrákok – az aktuális európai értékek jegyében – nemzetiszocialista kormányt juttattak hatalomra, és lelkesen lobogózták fel a városaikat horogkeresztes zászlókkal, hogy így fogadják imádott Führerüket. A rebellis magyarok tehát megint szembementek az európai értékekkel: a könyvégetésekkel, a zsidó üzletek kirakatainak beverésével, a nemzetiszocialista rendszer bevezetésével és a hasonlókkal. Ezért meg is kellett szállni őket. Ezzel kapcsolatban is szívesen megkérdezném Pachner úrtól, hogy vajon az osztrákok által lelkesen támogatott hitleri gondolat szárba szökkenésétől is jobb hely lett-e a világ.

De inkább nem kérdezek semmit, hanem továbbra sem koccintok sörrel, ellenállok az aktuális európai értékeknek, és közben némi aggodalommal várom, hogy milyen remek gondolattal áll elő legközelebb valamelyik osztrák vezető.

Borítókép: Karl Pachner (Forrás: Facebook)