Ha rögtönzött közvélemény-kutatást tartanának az országban arról, ugyan mennyien fogják a Jobbikról névváltozása után elhinni, hogy mostantól istenbizonyra konzervatívok, az eredményt biztosan nem raknák ki az ablakba. Az emberek elsöprő többsége tökéletesen tisztában van azzal, hogy Gyöngyösi Mártonéknak ahogy eddig, ezután sem lesz semmi közük a konzervativizmushoz. Egy konzervre is hiába van ráírva, hogy málnadzsem, ha rohadt paradicsom van benne. A vásárlókat egyszer meg lehet téveszteni átcímkézéssel, a legnaivabbakat talán kétszer is, de aztán itt a vége, fuss el véle, többször lehetetlen olcsó látványelemekkel átrázni a választókorú, szellemi képességei teljes birtokában lévő népességet. Ha ugyanis Vona Gábor saját szavai szerint elvette a Jobbik lelkét, akkor Jakab Péter későbbi és Gyöngyösi Márton jelenlegi Jobbik-elnök viszont a szavazóit vette el. Sőt nem csupán elvették, hanem el is adták, mégpedig a Gyurcsány-féle baloldalnak. Azóta is ott melegednek náluk, már amennyien maradtak még hírmondónak az egykori nemzeti alakulatból.
Amiért mégis érdemes foglalkozni egy parlamenti küszöb alatt laposkúszásban közlekedő, műjobboldali morzsalékpárt piti fazonigazításaival, annak oka maga a jelenség. Hisz arra világít rá a nyíltan baloldalivá vedlett Jobbik hamvába holt próbálkozása, hogy minden ellenkező hírverést cáfolva manapság megéri egy politikai pártnak konzervatívként reklámozni magát. Vagyis bármennyire is tagadják a liberálbaloldalon: divatos, trendi lett a jobboldaliság, a mérsékelt konzervativizmus.
És innentől mindjárt megtalálhatjuk a pozitív tendenciákat ebben a Jobbik-átmaszkírozási bohózatban. Ugyanilyen önleleplező a fejlemény, hogy európai uniós szinten is zajlik ez a cégérátfestési művelet. Manfred Weber és az Európai Néppárt is kezd ismét konzervatívabb húrokat pengetni, és már nem tartja a demokrácia ellen való megbocsáthatatlan véteknek például a határok védelmét, horribile dictu – még a határkerítés építését sem. Mi több, újabban Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság néppárti elnöke is az annyiszor legyalázott határvédelem fontosságáról beszél.
Higgyük el ezt az újrakonzervatívosodási szándékot? Ne tegyük! Ahogy a Jobbik esetében, itt is elmondható: elbalosodott opportunista kutyából nem lesz többé konzervatív szalonna.
Miért veszik föl színleg a jobbközép fonalat idehaza és Európában, Nyugaton? Mert érzik az emberek elementáris vágyát a biztonságra, az életnek keretet adó értékekre és – egyre közelednek a választások. Az európai parlamentiek, sok helyütt az országosak, nálunk pedig szintén látótávolságba került az önkormányzati megméretés. A baloldal pedig a jelek szerint belátta, hogy látványra jobboldalivá kell válnia, ha közelebb akar férkőzni a választók szívéhez.
Ne tévedjünk azonban: ez a nagy konzervativizmus csupán a választásokig szól, utána minden visszarendeződne, ahogy megkaparintanák a hatalmat az egyes tagállamokban és összeurópai szinten is. A baloldal ugyanis kizárólag egy esetben viseli el, tűri meg a jobboldaliakat: ha baloldalivá válnak. És ha erre nem hajlandók a polgári jobboldali pártok és emberek, kíméletlen hajtóvadászatot indítanak ellenük, és még a levegőt is megvonnák tőlük, ha tehetnék. Ennek a könyörtelen jobboldalellenes hadjáratnak vagyunk az elszenvedői összeurópai és világszinten.
Csakhogy túl nagy tömegek érezték meg saját bőrükön, hogy a szélsőségesedő baloldal öl, butít és nyomorba dönt. Ezért miként a Jobbik színeváltozása hiábavaló választócsalogató kísérlet, a nemzetközi politikában is hasonló kudarcra van kárhoztatva a monopóliumra törő baloldal átvedlőshow-ja.
