idezojelek

Nem Sztálingrád

Bahmut nem Sztálingrád. Bármi lesz a harc végkimenetele, nincs döntő fordulat. Ukrajna egyelőre nem kapitulál, Oroszország pedig pláne nem.

Cikk kép: undefined

Anélkül, hogy hadtörténeti tanulmánynak álcáznánk mai vezércikkünket, rögtön az elején állapítsuk meg, hogy egy szűk körön kívül gyakorlatilag senki sem tudja, mi az aktuális helyzet az ukrajnai hadszíntéren. Ennek az lehet a fő oka, hogy a nyugati és a keleti tájékoztatás is teljes mértékben propagandát közvetít, a tényekre kíváncsiak kevés hiteles forrásból tájékozódhatnak. Hetek óta az tűnik a legfontosabb kérdésnek, vajon ki győz Bahmutnál. Sikerül-e visszaverni az orosz támadást vagy sem, és egyáltalán, milyen fordulatot hozhat a háború menetében, ha az ukrán védelem összeomlik?

Nos, siessünk előre ezúttal a végső következtetéssel: Bahmut nem Sztálingrád. Bármi lesz a harc végkimenetele, nincs döntő fordulat. Ukrajna egyelőre nem kapitulál, Oroszország pedig pláne nem. Ez legyen az első fontos állításunk. Annál is inkább, mert a kiszivárgott – persze korántsem mérvadó, lásd a bevezető mondatot, miért nem – híradások szerint Moszkvában éppen úgy elhúzódó háborúra számítanak a politikusok és katonák, mint Kijevben.

Bahmut ostroma a régi hadviselést idézi, amennyiben egy megerősített, élelmiszerrel, nehézfegyverzettel feltöltött várost gyakorlatilag bekerítettek az oroszok, és most, akárcsak a második világháborúban, odabent kitartanak a végsőkig, ami már csak az eddigi több tízezer halott miatt is kemény fogadalom. Különösen akkor, ha a város stratégiai jelentőségét – érthető módon – nem emeljük a legmagasabb szintre. Bahmut mégis kulcskérdés, ha nem is hadászati szempontból. Sokkal inkább azért, mert az ostrom után a győztes széttépheti a vesztes mindenhova kivetett propagandahálóját, elmondhatja, hogy jaj a legyőzöttnek.

Bahmut után valakinek nyilvánosan is meg kell majd fogalmaznia, hogy a háború eltarthat ugyan egy darabig, de előbb-utóbb mondani kell majd valamit a békéről is. Talán Zelenszkij lesz az, aki egyébként nemrégiben arról beszélt, hogy ha Bahmut elesik, akkor Ukrajnának vége. A kelleténél komolyabban ezt a kijelentését azért nem szabad venni, mert a békekötés módozatairól és időpontjáról sokkal inkább Washingtonban döntenek, mint Kijevben. Ha azt tekintjük, hogy hasonló mondatokra egyetlen orosz sem ragadtatta magát, sőt a Wagner-csoportos Prigozsin arról beszélt, hogy komoly veszteségek érték őket, mégis felmorzsolják az ukránokat, talán joggal bizakodnak a támadók.

Ennek az eszement, kívülről irányított, testvérnépeket egymásnak ugrasztó háborúnak a célrendszere kevésbé világos, mint a következményei. Ha a globális katasztrófa elmarad, akkor Oroszország és Ukrajna egyaránt kap és veszít valamit a végelszámolásnál. Ukrajna valószínűleg nemzeti területeinek egy részét adja át a támadónak, Moszkva pedig politikai, gazdasági, közéleti tiltások között egyensúlyoz majd hosszú éveken, talán évtizedeken át.

A törékeny status quo keretei tehát már most is jól látszanak, de két fejlemény felboríthatja az előzetes számításokat. Az egyik a jövő évi amerikai elnökválasztás, hiszen republikánus győzelem esetén a teljes külpolitikai, diplomáciai rendszer felülvizsgálata várható. A másik pedig az a lehetőség, hogy Putyinnak nincs már tíz-tizenöt éve a hatalomban, ha személycserére kényszerülnek Oroszországban, teljesen új fejezet kezdődhet a nagyhatalmi párbeszédben és a nemzetközi kapcsolatokban. A lényeg, hogy Bahmutban voltaképpen nem dől el a háború, ugyanakkor egy lépéssel közelebb kerülhetünk az egész emberiség legfőbb vágyához, hogy legyen béke már. Mert ennek az egésznek mielőbb véget kell vetni, olyan gyorsan, ahogyan csak lehetséges.

Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Borítókép: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kitüntetést ad át egy katonának a Szumi régióban lévő Trosztyanec településen (Fotó: MTI/AP/Efrem Lukackij)

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

Biztató összefogás Erdélyben

Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

Embert ügyvédjéről, Magyar Pétert Bárándy Péterről...

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Szoboszlai Dominik: újra itt a farsang!

Szőcs László avatarja
Szőcs László

Negyven évünk Soros Györggyel

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.