Karácsony Gergely egy kedves srác. Első ránézésre legalábbis. Ahogyan kedves egy nemrég a tojásból kibújt kiscsibe, amikor tétován botorkál az anyja után vagy a falu félcédulás bolondja, ártalmatlan, vigyori, hasznavehetetlen, rosszat nem feltételezünk róla mégsem. Az is igaz, hogy sem a totyogó kiscsibét, sem a falu bolondját normális esetben a közösség nem választja meg vezetőjévé. Mivelünk ez is megesett: van egy látszólag tutyimutyi, töketlen főpolgármesterünk, akiről még mindig azt hiszi a budapestiek többsége, hogy jó-jó, hát kicsit nyámnyila, de olyan kis cuki, biztosan nem tett semmi rosszat. Ha mégis, hát legfeljebb belekeveredett, belekeverték valamibe, de ő nem, ő nem lop, nem korrupt, nem akart rosszat. Oké, nem mindig tudja, hol is van éppen, de hát virág nő az ő szívében, s lelkében kis rőzse-dalok égnek az egész univerzumot beborító méhlegelőkről, a magas égre szivárványszínnel festett kerékpársávokról.
Én nem hiszek ebben a képben.
„Ha az ember hazudik, mindig kedvesebb, mint amilyen kedves az ember egyáltalán lehet.” (Hamvas Béla) Karácsony Gergely pedig hazudik. Nem kicsit, hanem mint legfőbb ura és parancsolója, reggel, éjjel meg este. Hazudik, mert nem tehet mást, mert valamivel leplezni kell a lerongyolódott várost, a koszba és káoszba temetkező Budapestet, a Főpolgármesteri Hivatal körül zsákmányra leső „cápákat”, hogy úgy pereg ki a város pénze az ujjai közt, mint magvető kezéből a búza. De a magvető teremt, Karácsony pedig rombol, megront és hazudozik. Sokszor akkor is, amikor nincs rá semmi szükség, sokszor olyan bután, hogy az ember helyette is szégyelli magát. (Lásd az adománygyűjtő dobozokból befolyt félmilliárdot – euróban és fontban.)
A főpolgármester nem fővárost épített, hanem hazugságrendszert. Ennek a rendszernek az egyetlen létjogosultsága, hogy elleplezze: korántsem az, akinek mutatja magát. Karácsony Gergely ugyanis nem egyéb, mint Gyurcsányék kesztyűbábja. Látszólag csetlik-botlik a színpadon, de minden lépését a bábmester mozgatja, nagyon is tudatosan.
De van ennél rosszabb is, bár mindettől nem függetlenül. Karácsony Gergely egy címeres hullarabló. Mert azt, aki mások tragédiájából akar politikai tőkét kovácsolni, aki anyák és apák, gyerekek és testvérek fájdalmából szőne glóriát a feje fölé, nevezhetjük-e másnak? Amikor történik egy mindannyiunkat megrázó halálos baleset a fővárosban, a főpolgármester kiáll, és baljós szavakkal hörgi el a virtuális valóságban, hogy most aztán már elég, ha kell, ő a saját kezével állítja meg a száguldozókat vagy szerel fel száz vagy negyvennyolc, legközelebb már 276 traffipaxot, és egyébként mindenért a kormány a hibás, hovatovább azt hihetnénk némi képzavarral, hogy Orbán Viktor saját kezűleg tapossa a pedált ezeknek az elvetemült gazembereknek az autójában.
