De a lényeg az, hogy ők megkapták az örökös országbérletet. Minden gátlás nélkül váltanak köpönyeget, és láthatóan sem az emberek képviselete nem tetszik nekik, sem a demokrácia eszméje. Mert Brüsszel elefántcsonttornya nagyon magas és gránitkemény. Onnan, a magasból nem látszik már az utca gondja-baja, de amúgy is lényegtelen, az intézmények vezetői már rég a fellegekben járnak, a sas pedig híresen nem kapkod a legyek után.
Draghi amolyan beugró elnök lehet, ha bármilyen alapja is van a pletykának, mert ne feledjük, az uniós intézmények hírei nagyjából annyira megbízhatóak, mint a nemzetközi futballátigazolások területén olvasható zűrzavar.
Az EU feltehetően tisztában van a saját tehetetlenségével, de azzal is, hogy az átláthatatlan és borzasztóan korrupt rendszert csak úgy lehet fenntartani, ha összezár a sok vitéz.
Ahhoz senkinek se fűlik a foga, hogy a tagállamok vezetői magukhoz ragadják a kezdeményezést, hiszen nem véletlenül építették fel ezt a csodálatos, aranytojást tojó intézményrendszert. Az európaiaknak ugyanakkor pontosan ez szolgálná az érdekeiket, hiszen mégsem az a cél, hogy Eva Kaili bőröndjeit béleljék ki ötszázeurósokkal az adófizetők, Katar és Marokkó, hanem hogy az öreg kontinens tevékenyen részt vegyen a világ ügyeiben. Az európai sajtó meglebegtette a rémképet, hogy Orbán Viktor július elsejétől, a soros elnökséget betöltő Magyarország miniszterelnökeként jelentős befolyással fog bírni az intézmények fölött, így azonnal keresni kell valakit, aki ezt meg tudja akadályozni.
Pedig nem lehet. Hosszú távon nem fog működni a megcsontosodott, egyes szerencselovagokat és intézményesített korrupciót fenntartó rendszer.
Az Európai Unió addig létezik, amíg az európaiakat szolgálja, márpedig ez a félmilliárd lélek szót akar magának. A kemény munka meglátszik, amit a magyar kormány végez, Európa-szerte ismert a magyar álláspont, és az is, hogy a kormányfő nem fog belesimulni a brüsszeli szürkék közé. Az uniót fel kell rázni és érdekeltté tenni abban, hogy saját érdekeit kövesse, s ne fogadja el a neki kiszabott támogatást, amely azonnal együtt jár a politikai hangulatkeltéssel. Az unió szolgai módon követi az amerikaiakat, a befolyásos pénzembereket, a lobbistákat, a kígyónyelvű tanácsadókat, csak az ott élő embereket hagyja figyelmen kívül. A magyar modell lényegében a józan ész modellje, amely óhatatlanul győzni fog. Ha teszünk érte, mert ezt az országot bizony nem lehet kibérelni.
Borítókép: Mario Draghi volt olasz miniszterelnök (Fotó: Ettore Ferrari)
