Komolyan gondolta bárki is, hogy ezzel a taktikával lehet érvényesülni az Európa-bajnokságon? Rendben, úgy nem lehet nekivágni az Eb-nek, hogy örülünk, ha akár csak egy gólt szerzünk, de utólag, lássuk be, alaptalanok voltak azok a nyilatkozatok, miszerint a továbbjutás nem bravúr, hanem elvárás. A vágyainkból indultunk ki, nem a realitásból, rosszul mértük fel a mezőnyt. Szerda estével bezárólag tizenegy, egytől egyig izgalmas, színvonalas meccset játszottak az Eb-n. Egyetlen olyan langyos, kockázatkerülő, unalmas találkozót sem láthattunk, mint a közelmúlt világversenyein az első fordulóban gyakran, nincs egyetlen olyan csapat sem, amelyik kilógna a mezőnyből. Aligha túlzás: minden idők legszínvonalasabb Európa-bajnoksága zajlik Németországban.

A szakemberek dolga lett volna ezt előre felmérni, a szurkoló nem tehet mást, menet közben kalibrál, ehhez kell igazítani a reményeinket. Egyetlen lehetőségünk maradt: rácáfolni a németek kapitányára, Julian Nagelsmannra, aki a németek elleni meccs előtt úgy jellemezte a magyar válogatottat: hasonló szintet képvisel a skóttal. Nem tudhattuk, hogy finoman élcelődik-e, hiszen a németek ötöt vágtak a skótoknak, vagy hízeleg a mieinknek a Svájc elleni első félidőben nyújtott kilátástalan teljesítménye láttán. Most már mindegy is. Ha nem verjük meg Skóciát, nincs keresnivalónk az Eb-n.