Szokatlan lehetett az a nyíltság a magát baloldalnak, progresszívnak nevező kompánia számára, ahogy Orbán Viktor beszélt a XXI. Század Intézet uniós elnökségünket értékelő rendezvényén. Ők ugyanis sohasem szoktak nyíltan színt vallani, hiába istenítik papíron az úgynevezett nyílt társadalmat, helyette sunyin a jobboldaliként azonosított, konzervatívgyanús személyekkel szembeni nyílt apartheid, kirekesztés józan észt sárba tipró politikáját követik. A kormányfő a kötelező szemforgató protokollt sutba vágva a világ legtermészetesebb módján megmondta előre: el fogjuk foglalni Brüsszelt. Utalva arra, hogy egy már elindított folyamatról van szó, kijelentette: a magyar uniós elnökség úgy fog szerepelni a történelemkönyvekben, mint amiben Donald Trump és az európai patrióták megkezdték a nyugati világ átalakítását. Szerinte nemcsak a nemzeti erők törtek előre, hanem az eddig favorizált nyugati világ is elsüllyedőben van. Hisz nem pusztán az új amerikai elnök aratta fölényes győzelem jelezte a változásokat, hanem az európai politikai hadszíntéren is jelentős pozitív módosulások álltak be a patrióta, nemzeti elkötelezettségű pártok javára.

Úgy is fogalmazhatunk: sok minden jó elkezdődhet végre és rengeteg minden rossznak vége szakadhat a világban bekövetkező erőeltolódások nyomán. Nem csupán a normális polgári élet feltételei teremtődnek meg, kapui nyílnak meg ismét Trump elnök világfordító hatású hivatalba lépésével. Vége lesz a farizeus, hazug módon ukránpártiságnak feltüntetett háborúerőltető őrületnek is. Babits Mihály Húsvét előtt című versének szavaival: „Ó béke! Béke! legyen béke már! Legyen vége már!” Hisz végre vége lehet annak az álszent gyakorlatnak, hogy a szavak eredeti jelentését az ellenkezőjére fordítva zöldpolitika címén szisztematikusan lerohasztják a gazdaságot és magát a környezetünket, a liberalizmus, az emberi jogok örvén a szabadság ellen lépjenek fel vagy a sokszínűség pártolásának ürügyén el akarják lehetetleníteni a családokat, a társadalomra erőszakolva az uniformizált genderidiotizmust. Végeredményben a józan ész betiltása, karanténba zárása szűnik meg, amelynek révén deformálták a felnövekvő generációk gondolkodását is. Hogy egy másik költőóriást, József Attilát hívjunk segítségül, újból meglesznek a feltételei, hogy „mi férfiak férfiak maradjunk / és nők a nők – szabadok, kedvesek / – s mind ember, mert az egyre kevesebb…”