Érdekes, a magyarországi dollárbaloldal urnazárás táján már nem röhög; olyankor tombolni, illetve toporzékolni méltóztatik. Vidéki, részeg, suttyó, mucsai fideszeseket emleget, akik „genetikailag alattvalók”, „krokodilagyúak”, „trágyával etetett gombák”, „papucsállatkák”. És még sok egyebet is mondanak, ami nem feltétlenül szalonképes. Aztán letelik a gyászidő, ám a gyászmunkát sosem végzi el a sok kis balliberális politikus meg „szakértő”, a sok kis petschnigmáriazita.
Ehelyett folytatják ugyanott, ahol abba sem hagyták. Kiröhögik a határkerítést, ujjal mutogatnak az alaptörvény új passzusára: „Az anya nő, az apa férfi.” Gúnyolódnak azon, miért kell védeni az óvodásokat és iskolásokat a genderagitátoroktól. Nyegléskednek a miniszterelnök békemisszióján, a legbutábbak magyar katonák Ukrajnába küldésén merengenek. Legyintenek a világ egyik leggálánsabb családtámogatási rendszerére, elhazudják a rezsicsökkentés jelentőségét, letagadják az orvosok, tanárok béremelését, a sok száz fölújított iskolát, kórházat, rendelőt, semmibe veszik a munkáshitelt. Vagy éppen röhincsélnek a tizenharmadik havi nyugdíjon.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!