Sosem árt Babits Mihályhoz fordulni, ha a művészetről akarunk beszélni. Nem az énekes szüli a dalt: a dal szüli énekesét – írja a mester egyik versében. Sokat lehetne elmélkedni ezen a két soron, például arról, hogy vajon az emberen túlról jön az ihlet, vagy ellenkezőleg, csakis belőlünk. Puszta médiumok vagyunk, általunk pedig egy magasabb rendű teremtőerő nyilvánul meg, vagy az ember a maga egyediségében az egyetlen igazi géniusz a világban. És így tovább. Ha az Eurovíziós Dalfesztiválon keressük erre az évezredes kérdésre a választ, akkor olyan messze vagyunk tőle, mint Makó Jeruzsálemtől. Az eurokonform könnyűzenét ugyanis nem a dal, még csak nem is az énekes szüli, hanem a balliberális kulturális elit termeli újra évről évre, hogy így a művészet által még jobban bebetonozza politikai agendáját.

Kiderült, milyen sok normális, felelősen gondolkodó ember él a fővárosban
Ez a pár száz fő, aki a pride-nak nevezett provokatív melegreklámparti betiltása ürügyén csinálta a dedós fesztivált, tényleg csak elenyésző kisebbsége a népességnek.