A kormány néhány héten belül bejelentheti azt a gazdaságvédelmi akciótervet, amely az eurózóna teljesítményének lassulása miatt várható kedvezőtlen hatásokat ellensúlyozhatja. Azt mondják az okosok, hogy a válság a kapitalista piacgazdaság természetes velejárója. Időről időre beüt a krízis, legutóbb 2008-ban tapasztalhattuk meg ezt.
Az előzményeket jól ismerhetjük, az Egyesült Államokban a bankok érdemi hitelbírálat nélkül nyújtottak jelzálogkölcsönöket. A pénzintézetek egymással versenyezve öntötték a piacra a pénzeket, egyre kockázatosabb beruházásokba szálltak be.
Olyanok is kaptak hitelt, akik korábban nem feleltek meg a feltételeknek, a fogyasztórobottá butított emberek pedig tartották a markukat, és egyáltalán nem törődtek a jövővel. Mindenki boldog volt, egészen addig, amíg az ingatlanárak jelentős csökkenése nem borított fel mindent. Az átláthatatlan ügyletek megrogyasztották a pénzügyi rendszert, amely a nyugat-európai bankokat sem kímélte.
Magyarországon ez idő tájt Gyurcsány Ferenc birtokolta a hatalmat, akinek gazdaságpolitikáját legegyszerűbben Jean de La Fontaine meséjével, a tücsök és a hangya történetével lehet jellemezni. Azon belül is a tücsökkel, aki csak muzsikált hét határon, aztán jött a tél a nyárra, s fölkopott a koma álla. Valahogy így működött az akkori kormány, trükkök százaival, felelőtlen pénzügyi döntésekkel. Hála Istennek, ezen is túljutott az ország.
Mostanság azonban a nemzetközi környezetben több kockázat is felsejlik. Ide sorolható például az Egyesült Államok és Kína kereskedelmi csörtéje, a brexit körüli bizonytalanság, a dél-európai államok törékeny bankrendszere, a globális államadósság növekedése, a gazdasági bővülés lassulása, de a migrációból fakadó problémákat sem érdemes a szőnyeg alá söpörni.
Visszatérve a tücsök és hangyára, az Orbán-kormányra a mese utóbbi szereplőjének gondossága a jellemező. Olyan tartalékokkal rendelkezik ugyanis az ország, hogy egy jövőbeli válság sem tudja maga alá gyűrni. Ahogy Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke fogalmazott a minap: a hitelesség, a pénzügyi fegyelem, az államadósság csökkenése olyan érték, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni.