„A bürokrata önkény rendelkezik Brüsszelben…”
Faludy György, 252. szonett

Nem először, de nem is utoljára írom, hogy Európa, illetve annak sok évtizeden keresztül felépített intézményi konstrukciója – a gólem kifejezés sem túlzó! –, az unió válságban van. Az elmúlt évek, hónapok viharos világrendetlenségeit is nagyon nehezen viselte már (Schmidt Mária kifejezése). Iránytűjét régen elveszítette. Külpolitikája világháborúval, migrációs politikája az európai önazonosság elvesztésével, terrorizmussal, gazdaságpolitikája energiaválsággal, lecsúszással, összeomlással fenyeget. Az uniós intézmények ennek ellenére nem tűrik a kritikát, még a jószándékú reformjavaslatokat is alig. 

Ez nem visz előre. Ideje az Euró­pai Uniót az alapoktól kezdve újragondolni, ideje az intézményrendszerét, a hatásköreit alapos vizsgálat alá venni!

Az európai terv válságban van, de talán még menthető. Az elmúlt évtizedben sok területen nőtt a szakadék a tagállamok között: háború és béke kérdése, gazdasági eltérések, a bevándorlás, a szolgáltatások útjában álló akadályok, a jogállamiság, a nemzeti szuverenitás tartalma és sok más ügy tekintetében.

Ennek a patriotizmusnak a minden európai polgárnak fontos értékeken kell alapulnia: család, település, nemzet, hit, szeretet, másokért való áldozathozatal képessége, közös, európai vállalkozások, önbecsülés, teljesítményre alapozott, közös hagyományok, közös sikerek. Meg kell dolgozni érte.

Az uniós intézményeket, a brüsszeli bürokraták által uralt világot meg kell változtatni, a birodalmi törekvéseket meg kell állítani. Ehhez azonban a csak megfelelni vágyók, az utasításra várók szolgai engedelmessége helyett merész tettekre, cselekvő politikára, valódi szabadságharcosokra van szükség. Gomboljuk újra a mellényt, gondoljuk újra az uniót!

A mai napi gondok, válságok, feszültségek és hangos viták közepette gyakran elhalványodik, de Európa közös szellemi alapja nekünk magyaroknak, közép-európaiaknak évszázadokon át megmaradásunk imperatívusza és a szabadság után a legfontosabb fundamentum volt. A Három Halom nehéz időket kiállt hagyományára, a Golgota mártíriumából eredő közös keresztény hitre, az Akropolisz demokráciájára, racionális, a józan életvezetés görög filozófiájára és Róma gyakorlatias és méltányos jogára alapozott közös európai civilizáció – Jeruzsálem, Athén és Róma – fennmaradásunknak meghatározó kerete.

Ezt a közös alapot a XX. század – ideoló­giát az ember elé helyező – szörnyű, birodalmi – szovjet kommunista és német nemzetiszocialista – diktatúrái sem tudták megsemmisíteni. Európa újdonsült, a XX. század totalitárius törekvéseinek kudarcára adott, nemzeti alapokra építkező egyesítése hosszú évtizedeken keresztül sikeres program volt, a múlt, a letűnt század szörnyű háborúi után keretet biztosított az európai nemzetek békés és mindenki számára előnyös együttműködésére. Az Európai Unió elődje a birodalmi logikával szemben az egyenrangúságra, egymás kölcsönös tiszteletére, az önkéntességre és az őt alkotó tagokra, a nemzetekre épített, ezért tudott sikert elérni. A közös Európa kiinduló alapelve az volt, hogy a nemzeteknek – a béke garantálásán túl – csak azokon a területeken kell építeni az európai közösséget, ahol az együttes cselekvés többletet hoz a nemzeteknek, hogy a tagországok csak akkor kölcsönözik szuverenitásuk egy részét a közösbe, ha azzal mindenki jobban jár.

Ezekhez az alapokhoz kell visszatérni. Mert 

Mi, magyarok gazdag történelmünk során a szomszédos testvérnemzetekkel együtt mindig akkor voltunk sikeresek, amikor Európát a nagyok nem uralták a kicsik rovására, amikor a hozzánk hasonló nemzeteket nem hagyták ki a közös építkezésből, amikor a demokratikus és egyenrangú együttműködés kerekedett fölül a diktátumokon és a kioktatáson. Mi, közép-európaiak többször adtunk irányt, példát Európa más nemzeteinek. 

Ma Európában újra veszély fenyegeti a demokrácia természetes és ez ­idáig egyedül sikeres alapegységét, a nemzetet és a szabadságot. Cenzorok akarják megmondani nekünk, mit szabad mondani és mit nem, milyen szavakat szabad használni és milyeneket nem, mesterségesen konstruált, életidegen eszmék ideológusai és nem választott bürokraták akadályozzák, hogy azt tegyük, amit Európa józan polgárai akarnak. Bennünket magyarokat, közép-európaiakat a történelem felvértezett és megtanított arra, hogy a gyors és határozott cselekvés, a ragaszkodás a szabadsághoz, az alapértékeinkhez, a határaink, hazánk, keresztény civilizációnk védelme az első. 1990-ben is ezzel a hittel szereztük vissza elrabolt önállóságunkat és szabadságunkat.

Határainknál háború dúl, amely nemcsak biztonságunkat, hanem gazdasági létünk alapjait is megrengeti; Brüsszellel szemben ma mégis mi adjuk a reményt arra, hogy a kontinens megújulhat. Talán éppen azért, mert a mi válságtűrő, válságkezelő és kezdeményező képességünk erősebb, mert a sok megpróbáltatás minket jobban megedzett. Innen jön ma a friss gondolat, a bátorság és az erő. Térségünket (sok) minden arra predesztinálja, hogy a XXI. századi európai újjászületés élére álljon. Szabadok és tettre készek vagyunk. Az elmúlt évtizedek sikerei magabiztossá és fegyelmezetté tettek bennünket. Képesek vagyunk, hogy múltbeli sérelmeinken, megbántottságainkon a közös jövő reményében felülemelkedjünk, hogy térségünk többi nemzetével összekapaszkodva egymás szabadságát tiszteletben tartó, közös jövőt álmodjunk magunknak. Tudjuk, hogy a túlélés és a siker az európai nemzetek megerősítésével lehetséges és ezt segítheti egy működőképes, józan, egyenjogú, európai együttműködés, amely képes feladni centralizáló és birodalmi ábrándjait.

Európa ma a mi segítségünkkel védheti meg magát a rátörő, kontinensen belüli birodalmi erőktől is. 

Ma Európában küzdelem zajlik. A harc, a szellemi viadal a föderalisták és a szuverenisták, a demokraták és az autokraták, a demokrácia és a diktatúra, a politikai felelősséget és átláthatóságot vállalók és azt elmosni törekvők küzdelme. A demokraták nemzetet, európai együttműködést akarnak, a birodalom támogatói pedig Európa és a demokrácia ellenségei.

A népek Európája, a nemzetek Európája és a családok Európája ugyanazt jelenti: a döntés jogának és felelősségének visszahelyezését oda, ahol annak következményei érvényesülnek és számonkérhetők. Ahol a vezetők felelősséggel viseltetnek a köz ügyei és a polgárok iránt és elszámoltathatók. Az Európai Bizottság ma nem elszámoltatható és nem leváltható. Az Európai Parlament nem reprezentatív, ki van szolgáltatva a lobbiérdekeknek és a divatos utópista ideológiáknak, az átláthatatlanul pénzelt álcivil NGO-knak. Miközben egyre több fontos kérdés eldöntése kerül bírósági útra, az Európai Bíróság egyre elitistább, idegen, jurisztokratikus érdekeket szolgál. Ezeket a területeket vissza kell adni a nemzeti szuverenitást tiszteletben tartó, többségi felhatalmazáson alapuló döntéshozatalnak.

Saját gyerekek születése helyett bevándorlást, betelepítést akarnak, a társadalmainkat összetartó intézmények helyet a közösségi kötelékek szétszakításáért dolgoznak, Európa polgárai­nak érdekével ellentétes politikát és társadalomfilozófiát képviselnek. Cenzúrát a szólás és a tanítás szabadsága helyett, ideológiai igazolást a problémák megoldása helyett, homogén európaiságot a nemzeti sokszínűség helyett, a jelen, a felszín bálványozását a történelem tapasztalatainak tisztelete helyett, eladósodást a jövő nemzedékek érdekei és a saját erőből való gyarapodás helyett. Elképzeléseiket propagandisztikus eszközökkel, politikai korrupcióval is sulykolják, az uniós intézmények már saját ideológiájuk terjesztését is a tagállamokkal finanszíroztatják meg; a források jelentős részét a birodalmi eszmék terjesztésére és terjesztőire költik a valódi civil kezdeményezések, a kultúra, az európai ipart erősítő kutatás-fejlesztés, a digitális képességek megerősítésének támogatása helyett.

Az európai birodalom bürokratái ahhoz keresik az érveket, hogy miért nem lehet megcsinálni azt, amit az emberek akarnak. Akadályoznak minden próbálkozást, amely a brüsszeli döntéshozatalban a népakaratot szeretné erősíteni. 

Az Európai Uniónak gyökeresen meg kell változnia. Orbán Viktor nemrégiben azt mondta, hogy Magyarország nem azért van az unióban, amilyen ma, hanem azért, amilyen lesz. Amilyenné mi tesszük. Unió, amely végre, a sok hamis ígéret után tényleg az emberek pártjára áll.

Hogy milyen lesz, az a magyar, közép-euró­pai és európai patriótákon múlik majd. Erről ebben a G. Fodor Gáborral közös rovatban, Ahol a labda lesz, sokat fogunk még írni.