Nem kell túlterhelni az autót ahhoz, hogy a rugó tönkremenjen, mert az sok használatnál veszít az „erejéből”, így megváltozik a karakterisztikája: ellágyul, átkúszik a fekvőrendőrökön úgy, hogy alig vesszük észre. Olyan a futóműérzet, mintha minden eleme gumiból lenne. A fáradás következő fokozata a törés, amikor azonnal megváltozik az autó viselkedése, sőt ránézésre is feltűnő lehet a hiba, hiszen a kasztni leül, a kerékjárati hézag csökken.
Fotó: Autó-Motor
A legjellemzőbb, hogy a tekercsrugón az alsó egy-másfél „csiga” törik le, olykor hang kíséretében, ám ezt nem feltétlenül lehet azonosítani. Ha a letört rugódarab beszorul a tekercs teste alá, illetve a csonka rész nem ér hozzá mozgó alkatrészhez, a továbbiakban csendben is maradhat.
Ez esetben a kocsi állásán sem venni észe a változást, akár hónapokat járhatnak vele így a forgalomban.
Fontos a szemrevételezés, éppen ezért kerékcserekor nézzünk be a kerékdobba, ellenőrizzük a fékcsövek, a lengéscsillapítók és a gumiharangok állapotát, és persze nézzük rá a rugóra is.
Fotó: Autó-Motor
Ki- és beépítés: mindenre van megoldás
Természetesen cserélhető a törött rugó, és szerencsére a kedvező árú alkatrészek közé tartozik. Legolcsóbban bontóban jutunk hozzá, de érdemes lehetőleg összetartozó rugópárt venni, hogy azonos állapotú legyen a kocsi mindkét oldalán. Ez esetben bátran ajánljuk a bontót, hiszen a rugó állapota ellenőrizhető, ám érdemes vinnünk egy tolómérőt, hogy a rugószár átmérőjét ellenőrizzük, miként a magasságát és a tekercsszámát is. Bontóban az átlagautókhoz 5-10 ezer forintért kapunk rugót, alkatrészboltban vagy online shopban újat keresve inkább már 15-50 ezer forintos árra számítsunk – attól függően, hogy melyik alkatrészgyártó termékére voksolunk.
Fotó: Autó-Motor
Könnyebbséget jelent, ha a rugó és a lengéscsillapító nem „egybeszerelt”, mint például a fotózásra elkapott BMW E36-os hátsó futóművében. Kevesebb dolgot kell szétszerelni, itt elég a kocsi megemelése, majd a kerék levétele után oldani a lengéscsillapító alsó rögzítését. A hátsó lengőkar így lefeszíthető volt annyira, hogy a rugót ki lehetett fordítani a helyéről anélkül, hogy közben veszélyes módon szétpattant volna. Ha nem megy ilyen egyszerűen, rugó-összehúzót kell használni: ez egy karmos szerszám, amely a rugóívekbe akasztva, menetes orsóval összehúzható, így a rugó egyszerűbben kivehető a helyéről.
Fotó: Autó-Motor
Munkaasztalon egyszerűbb a feladat
Ha a rugót és a lengéscsillapítót rugóstagként összeszerelték (pl. MacPherson első futóművek), akkor nincs mese, ki kell szedni a rugóstagot. Hátul egyszerűbb, oldandó a lengéscsillapító felső bekötési pontja (rendszerint az autón belülről) és a lengéscsillapító alsó szemét rögzítő csavar. Elöl hosszabb ez a történet, hiszen a kiszereléshez le kell csavarozni a csonkállványról a rugóstagot, és az esetleg a lengéscsillapító-szárra erősített karról oldani kell a kormányösszekötő gömbfejeket is.
Régebbi kocsiknál előfordul, hogy a kerékagyat is ki kell szedni, amihez a fék leszerelése és a féltengely kihúzása is szükséges.
A kiszerelt rugóstagot szét kell szedni, ehhez mindenképpen kell a rugó-összehúzó.
Fotó: Autó-Motor
A rugóstag kiszerelése macerásabb a különálló rugónál, viszont a munkaasztalon kényelmesebben és kisebb sérülésveszéllyel lehet magát a rugót cserélni a rugóstagon. Az új rugót fordított sorrendben tehetjük be. Esetünkben, az említett BMW-nél elég volt lefeszíteni az alsó lengőkart, helyére tuszkolni a rugót, majd visszarakni a lengéscsillapító csavarját, meghúzni és kerékre tenni az autót. Első futóműveknél könnyen előfordul, hogy vihetjük a kocsit a rugócsere után futómű-beállításra, hiszen olyan alkatrészeket is kiszereltünk, amelyek állása számít a futómű-geometria szempontjából.
Fotó: Autó-Motor
