Időutazásunkat 1955-ben érdemes kezdeni, amikor a Bianchi kerékpárgyár, a Pirelli abroncsvállalat és a Fiat autógyár által közösen alapított Autobianchi márka mekezdte működését. Ennek segítségével dobták piacra az olaszok műszaki újításaikat, így a tömegmodellekbe már csak a gyermekbetegségektől mentes, bevált műszaki megoldások kerültek bele.

A Stellina műanyag karosszériája például nem lett sikeres, de a Primula elsőkerékhajtása aztán az egész Fiat számára meghatározó lett. A Fiat 1968-ban vásárolta meg a Bianchi részvényeit, a céget pedig az akkor megszerzett Lancia luxusmárka irányítása alá helyezte. Már az előd A112-esnél is piactól függően egyszerre használták az Autobianchi és a Lancia márkanevet, ezt folytatták tovább az 1985-ben piacra dobott új mininél, az Y10-esnél is.

Ne csak a spórolásról szóljon a miniautó!
A Fiat Panda alapján valósították meg az Autobianchi Y10-est, amelynek a műszaki újítása az Omega-formájú hátsó híd és a F.I.R.E. benzinmotor volt, amelyek aztán egy modellfrissítés keretében kerültek vissza a feladóhoz, tehát az első Pandához. Forma tekintetében mérföldkőnek számít a mindössze 339 cm-es karosszéria, amelynek Cw 0,31-es légellenállási tényezője még ma is versenyképes. Már a hetvenes évek végén elkezdtek dolgozni az akkor tinédzserkorba lépő A112-es utójdán, azonban se a Pininfarina, se az Italdesign vázlataival nem voltak elégedettek a Fiatnál, végül a saját formatervező részlegen dolgozó Vittorio Ghidella terve lett a befutó, miután azt több száz vázlaton és több tucatnyi maketten három év munkájával tökéletesítették.

Teljes méretű műanyag lökhárítókat használtak, a motorháztető és a szélvédő dőlésszögét egymáshoz illesztették, az öveget ragasztották és nem gumitömítéssel rögzítették, az oldalablakok a tetőoszlop síkjában helyezkednek el és hirtelen, éles peremmel ér véget a karosszéria – mindezek eredménye az alacsony légellenállás. A nagy ajtók segítségével könnyen ment az utascsere,
a csomagtérfedelet pedig a karosszériaszíntől függetlenül feketére fényezték.
Olyan megoldásokkal kényeztették az utasokat, mint a gumi helyett szövetből készített padlószőnyeg, a digitális óra a műszerfalon vagy az olvasólámpa a tetőn. Opciósan Alcantara borítást kapott a műszerfal és az összes ülés, sőt az extralista olyan tételeket tartalmazott, mint az elektromos ablakemelő, a központi zár, az osztva dönthető hátsó üléstámla, az elektromosan billenthető hátsó oldalablak az üveg napfénytető és az elektronikusan vezérelhető légkondicionáló.
