Minden Autobianchi és Lancia Y10-es ötfokozatú váltót kapott, a Fully Integrated Robotized Engine 999 köbcentivel és 45 lóerővel került az alapváltozatba, egyébként a Brazíliában gyártott 1049 köbcentis 56 lóerős négyhengerest adták, melynek még IHI turbófeltöltővel és intercoolerrel szerelt 85 lóerős változata is volt. Utóbbi piros csíkozást kapott, 340 mm átmérőjű metrikus felniken gördült és analóg turbónyomásmérő-óra is került a műszerfalra.
További variációk egy témára
Mivel a magas vételár miatt az akkor már 17 éves, pályafutása végén járó A112-eshez képest bezuhant az értékesítés, 1986-ra fapados felszereltséggel vitték le az indulóárat egymillió lírára. Elhagyták a kesztyűtartófedelet, csak egy tolatólámpát építettek be a korábbi kettő helyett, új szövetkárpitot használtak az üléseken és a műszerfalon…
1986 decemberében lett elérhető a szintén a Pandából származó kapcsolható összkerékhajtás, amelyhez már jobb oldali külső tükröt, állítható magasságú kormányt és opciósan fényszóró-törlőket is adtak. 1987-től aztán elkezdték a különböző partnerekkel közösen készített limitált szériákat piacra dobni, úgymint Fila, Martini, Missoni.
1989-ben érkezett el a modellfrissítés ideje, amikor a F.I.R.E. blokk 1108 köbcentis és 56 lóerős lett, a brazil négyhengeres 1301 köbcentis lett, 78 lóerejével váltotta az emissziós szabályok miatt búcsúzó turbómotort. Decemberben lett elérhető a japán Fuji (a Subaru anyacége) által gyártott fokozatmentes automatikus váltó, az 1,1-es blokkhoz illesztett Selectronic.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!