Egyéves a megújult mno.hu: izgalmas pillanatok 2012 augusztusából + meglepetés!

A születésnap alkalmából időutazásra hívjuk kedves olvasóinkat: 12 nap alatt az elmúlt 12 hónap legizgalmasabb pillanatait elevenítjük fel, cikkünk végén pedig megtalálja születésnapi ajándékunkat!

Hogy az augusztust az MNO számára is az olimpia uralta, nem kérdés. Az eredetileg főszerkesztői irodának rendelt, 6-7 négyzetméteres kuckó három hétre Gabay–Bucsy olimpiai kanlakká szelídült egy kis tévével és két laptoppal. Már az első napokban rájöttünk (vagyis egymás szemébe mondtuk a Clark Ádám téren egyik éjjel negyed 2-kor, a melóból hazafelé biciklizve), hogy kizárólag munkával nem fogjuk bírni a londoni játékok időszakát, de azt nem tudhattuk, hogy a két legemlékezetesebb sztori akkor tör ránk, amikor éppen valamiért nem vagyunk a fedélzeten.

Ugye-ugye, az egyik legaljasabb hétköznapi kín az ember életében a fogfájás. És mikor máskor törjön rá az emberre, mint egy nyári péntek este, amikor kedvenc fogászát biztosan nem találja közelebb a „Tanári-szigeteknél”. Bucsy úrfi péntek éjszakától hétfőig gyötrődött a fájdalmakkal, de mivel a munka nem állhatott le, csak szerdán sikerült egy olyan lyukat (he-he-he) találni az olimpiai programban, ahol papíron Gabay lovag egyedül is elbírt az elemekkel.

Mialatt Bucsy úrfi a második adag ledarált fogpermetet is az orvosi lefolyóba köpte, Iváncsik Gergő lerohanásból szerzett találatával már néggyel mentek kézis fiaink Izland ellen – az ötödik percben. A szerbek elleni sorsdöntő csoportmeccs pályára állította a Mocsai-csapatot, mégpedig felfelé ívelőre. Az északiak kapaszkodtak, gebeszkedtek, és a végén majdnem révbe értek. A rendes játékidő utolsó tíz másodperce maga volt a csoda. Amikor Fazekas kivédte a hetest, még csak sikított az MNO olimpiai kalitkájába kéredzkedő hírszerkesztői csorda, Lékai dudaszós egyenlítőjénél már artikulátlanul üvöltött. A meccs tulajdonképpen ekkor kezdődött csak el.

A dupla ráadás e sorok írójának és hű segítőjének, Gergely deáknak minden bizonnyal hónapokkal rövidítette meg életét, de megérte. A tűrőképességük határára érkező játékosok jobban bírták, mint a percről percrét kalapáló ujjak. A berlini fal gyengén tapasztott vályogviskó volt Fazekas Nándorhoz képest, Nagy László pedig... A megtévedt bárány ezen a napon végleg hazatért. Dudaszó – immár tényleg az utolsó –, rekedt hörgés, elődöntő, és ceglédnyi olvasó. Fazekas Nándi szavaival élve: félhalott állapotban, oroszlánként. Ez volt az aznapi kézipenzum.

Bucsy úrfi az izgalmak nagy részét a Szentkirályi utcai szájsebészeten, butatelefonról követte, de mivel Koch doktor gyorsan és kegyetlenül dolgozott (nem úgy, mint a Mocsai-fiúk), az érzéstelenítő hatása alatt még beért a Népligeti szerkesztőségbe, kábé dudaszóra. Gabay lovag percről percréje – ezt most eláruljuk – majdnem olyan olvasottságot hozott, mint az októberi békemeneté, sport műfajban az MNO azóta sem múlta felül.

Mivel nem tudtunk választani a két história között, a másikról is lerántjuk a leplet. Történt ugyanis az olimpia előtt, hogy összekapirgáltuk azokat az eseményeket, amelyek miatt egy adott napon érdemes a tévé elé csücsülni. Augusztus 9-e már kajakos nap volt, de mivel annyira mondták a szakemberek, hogy Risztov Éva sötét ló, és bármi lehet belőle, az előzetes összeállításba beletettük. A napi beharangozóban viszont csak említést tettünk róla.

Bucsy úrfi ledarálta a délelőtti kajakprogramot, Gabay lovagra hárult viszont az ilyenkor kellemetlenebb resztli. Ebédidőben lecsengtek a dolgok, ekkor csobbant Risztov Éva a 10 kilométeres kinti vízbe.

Miután a női kajak négyes és a Dombi-Kökény páros délelőtt megnyerte a maga olimpiai bajnoki címét, az MNO ötkarikás szekciója immár alaphelyzetbe állt (kétszázas) pulzussal indulhatott el dél után nem sokkal, hogy életben tartsa bélflóráit. Gergely deák a hazulról hozott ebédet és az ügyeletet választotta. Risztov már akkor az élen tempózott, amikor Bucsy és Gabay kollégák még csak a legényfogó levest kanalazták. A túrós palacsintáig nem történt változás, és mire újra elfoglaltuk pozíciónkat az olimpiai sasfészekben, alig 1000 méter volt hátra a célig.

A Magyar Televízió szpíkere megelőlegezte az ezüstlány bukását, mi azonban nem tettünk így. Eleinte csupán a „nézd má, mit úszik a Risztov” dívott, ötszázzal a vége előtt viszont már mi deformáltuk a hangszínt. Haley Anderson előtt elkezdett forrni a víz, mi pedig indulatosan reagáltunk, az utolsó száz méteren már főszerkesztő-helyettesünk feje is vörösödött a pipától. A kalitka ekkorra újfent megtelt üvöltéssel, amit Risztov Éva is megérezhetett: csapott még három erőteljeset, és olimpiai bajnok lett. Sallangmentesen, magabiztosan, a 10 kilométeres számban talán egyedülálló módon szinte rajt-cél győzelmet aratva. Édesanyjánál a mécses tört el, nálunk talán egy-két bögre, kit érdekel?

Hát ja. Risztov úgy nyert, ahogy ebben a versenyszámban elvileg lehetetlen. Néhány okos utólag kérkedett, hogy ő előre tudta, legyen nekik. Nekünk viszont maradt a jóllakottság, hogy megint ott voltunk. Mondjuk jó lett volna azt az ebédet rendesen megenni – akkor viszont az olvasók maradtak volna tovább éhesek.

Korábbi születésnapi cikkeink:

Borzalom Pécsett

A Facebook gyakorlatilag végigkísérte Bándy Kata szomorú történetét. Az mno.hu a holtest megtalálása után arról számolt be, hogy feltételezhető, a lány eltűnését követő, a közösségi oldalon indult és közben országossá növekedett összefogás is közrejátszhatott az ügy felderítésében.

Kerestük Gyurcsány szakdolgozatát

Sajátos Gyurcsány-szakdolgozat-keresésre invitáltuk az MNO olvasóit júniusban, mivel a volt miniszterelnök még addigra sem találta meg az ominózus dokumentumot. A pécsi egyetemen 1827 diplomamunkát kutattak fel, mindössze háromnak veszett nyoma.

100 éve van velünk, de ellenünk Kádár János

2012 tavasza a nagy magyar múltértelmezésről szólt. Ekkor zajlott Nyirő József újratemetése, Horthy Miklós szobrainak felavatása, ami remek apropót szolgáltatott a balliberális értelmiségnek, hogy délelőttökön átívelő konferenciákon és lepedőnyi cikkekben – akár egymás torkának is nekiesve – értekezzenek arról, hogy hova is nyúl vissza mintáért diktatórikus tombolása közepette a második Orbán-kormány.

18 évet egy életért

Egyikünk Győrött, másikunk Veszprémben volt, amikor megszületett a Marian Cozma meggyilkolásáért kiszabott, jelentősen csökkentett ítélet.

Éhezve meneteltek a szocialisták

Mikor az első hírek kijöttek arról, hogy a februári rekord hidegben arra vállalkoznak a szocik közül néhányan, hogy Miskolcról Budapestre gyalogoljanak munkát és kenyeret követelve, akkor azt hittem, csak Gyurcsányék avasi terepgyakorlatára reagálnak. (Be kell vallanom: ezt ma is így hiszem.)