Eleinte nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget a dolognak. Rutinos netezőként már hozzászoktam az eltűntekről szóló kósza e-mailekhez, bejegyzésekhez, melyekről igen gyakran kiderül, a keresett személy már hónapokkal, esetleg évekkel ezelőtt megkerült, vagy éppen el sem tűnt. Fel sem merült bennem, hogy a „megosztás” gombra kattintsak. Az egyetlen dolog, ami szemet szúrt, hogy jó néhány olyan ismerősöm is posztolta a hírt, akikre nem jellemző, hogy bugyutaságokkal árasztják el az üzenőfalat.
• Bándy Kata feltételezett gyilkosának hátországa
• Kik kovácsolhatnak tőkét a brutális gyilkosságból?
• A nő nekik csak ösztönből használt tárgy
• A Facebook-összefogás buktathatja le a pécsi gyilkost
Másnap reggel nyilvánvalóvá vált, hogy nem a szokásos ostoba rémhírterjesztéssel állunk szemben, hiszen ekkor már a sajtó is tényként kezelte, hogy Bándy Katának nyoma veszett. Az újabb fejleményekre nem kellett sokáig várni, július 11-én kiderült, a fiatal pécsi pszichológusnőt meggyilkolták, holttestére egy férfi talált rá egy elhagyatott bokros területen. Ekkorra már barátainak és családjának köszönhetően a közösségi oldalakon keresztül a magyar társadalom jelentős része megismerhette Bándy Kata arcát. Az eltűnése estéjén készült fénykép bejárta a világhálót; együttérzésre, összefogásra sarkallta az embereket, és egyben mélységesen felháborította a társadalmat.
Összefogás és felháborodás
A Facebook gyakorlatilag végigkísérte Bándy Kata szomorú történetét. Az mno.hu a holtest megtalálása után arról számolt be, hogy feltételezhető, a lány eltűnését követő, a közösségi oldalon indult, és közben országossá növekedett összefogás is közrejátszhatott az ügy felderítésében.
Az áldozat családja és barátai nem csak a kezdetekkor, folyamatosan éltek a közösségi háló adta lehetőségekkel, így az emberek első kézből értesülhettek az eseményekről, ez pedig még közelebb hozta hozzájuk a tragédiát. Természetesen egy fiatal, nyilvánvalóan okos és szép lány halála már önmagában is együttérzést és dühöt vált ki a társadalomból. Fiatalok, nők, szülők mind-mind bele tudnak helyezkedni az áldozat vagy éppen a veszteséget elszenvedő szülő helyzetébe. Azzal, hogy bepillanthattunk az áldozat magánéletének amúgy roppantul kicsi, de mégis kézzelfogható szeletébe, még húsba vágóbbá vált az empátia.
Július 16-án éjfél után Bándy Kata édesanyja a Facebookon közölte: megvan a tettes. Innentől kezdve némileg új szerepet kapott az ügyben a közösségi oldal. Nem kellettek különleges képességek ahhoz, hogy az érdeklődők – így például a média – ráleljenek P. Lászlóra. A televíziókban és a hírportálokon szinte azonnal megjelentek a közösségi oldalról letöltött fényképek a feltételezett gyilkosról. A sajtó nem volt rest elmerülni a férfi online magánéletben: több oldal – így az mno.hu is – közölte P. László bejegyzéseit, amelyeket a gyilkosság után posztolt. Ezzel egy ez idáig ismeretlen „élményben” részesülhetünk: bárki betekintést nyerhetett egy gyilkos privát szférájába. Végigkattintgathattuk a fotóit, böngészhettünk az ismerősei között és felháborodhattunk az üzenőfalra kiírt megnyilvánulásain. Egészen addig, míg végül a férfi profilját törölték (erre egyébként nem kellett túl sokat várni, csupán egy-két napot).
A vallomás
A 26 éves P. László július 17-én tett részletes beismerő vallomást. Állítása szerint a gyilkosság idején különböző tudatmódosító szerek hatása alatt állt, másnap a testén lévő karmolásokból és a nő nála lévő mobiltelefonjából következtette ki, mi történhetett előző éjszaka. Végül a hírekből és az internetről szerzett információk alapján szembesült tettének következményeivel; külföldre akart menekülni, de ez szerencsére nem sikerült neki.
A nagyközönség, a közösségi oldalak és média számára gyakorlatilag le is zárult a Bándy-ügy. Időnként fel-fel csapott még a dühös elégedetlenségi hullám, hisz vitathatatlan, hogy a Bándy-ügy nem csupán összefogáshoz, hanem óriási társadalmi felháborodáshoz is vezetett. A gyilkosság következtében Navracsics Tibor közölte, felül kell vizsgálni a büntetés-végrehajtásra vonatkozó szabályozást. Néhány kisgazda képviselőben pedig még az is felmerült, hogy szükséges volna a halálbüntetés visszaállítása.
Majd lassan belenyugvó, fáradt csend lett.
Korábbi születésnapi cikkeink:
Kerestük Gyurcsány szakdolgozatát
Sajátos Gyurcsány-szakdolgozat-keresésre invitáltuk az MNO olvasóit júniusban, mivel a volt miniszterelnök még addigra sem találta meg az ominózus dokumentumot. A pécsi egyetemen 1827 diplomamunkát kutattak fel, mindössze háromnak veszett nyoma.
100 éve van velünk, de ellenünk Kádár János
2012 tavasza a nagy magyar múltértelmezésről szólt. Ekkor zajlott Nyirő József újratemetése, Horthy Miklós szobrainak felavatása, ami remek apropót szolgáltatott a balliberális értelmiségnek, hogy délelőttökön átívelő konferenciákon és lepedőnyi cikkekben – akár egymás torkának is nekiesve – értekezzenek arról, hogy hova is nyúl vissza mintáért diktatórikus tombolása közepette a második Orbán-kormány.
Egyikünk Győrött, másikunk Veszprémben volt, amikor megszületett a Marian Cozma meggyilkolásáért kiszabott, jelentősen csökkentett ítélet.
Éhezve meneteltek a szocialisták
Mikor az első hírek kijöttek arról, hogy a februári rekord hidegben arra vállalkoznak a szocik közül néhányan, hogy Miskolcról Budapestre gyalogoljanak munkát és kenyeret követelve, akkor azt hittem, csak Gyurcsányék avasi terepgyakorlatára reagálnak. (Be kell vallanom: ezt ma is így hiszem.)
