Eleinte nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget a dolognak. Rutinos netezőként már hozzászoktam az eltűntekről szóló kósza e-mailekhez, bejegyzésekhez, melyekről igen gyakran kiderül, a keresett személy már hónapokkal, esetleg évekkel ezelőtt megkerült, vagy éppen el sem tűnt. Fel sem merült bennem, hogy a „megosztás” gombra kattintsak. Az egyetlen dolog, ami szemet szúrt, hogy jó néhány olyan ismerősöm is posztolta a hírt, akikre nem jellemző, hogy bugyutaságokkal árasztják el az üzenőfalat.
• Bándy Kata feltételezett gyilkosának hátországa
• Kik kovácsolhatnak tőkét a brutális gyilkosságból?
• A nő nekik csak ösztönből használt tárgy
• A Facebook-összefogás buktathatja le a pécsi gyilkost
Másnap reggel nyilvánvalóvá vált, hogy nem a szokásos ostoba rémhírterjesztéssel állunk szemben, hiszen ekkor már a sajtó is tényként kezelte, hogy Bándy Katának nyoma veszett. Az újabb fejleményekre nem kellett sokáig várni, július 11-én kiderült, a fiatal pécsi pszichológusnőt meggyilkolták, holttestére egy férfi talált rá egy elhagyatott bokros területen. Ekkorra már barátainak és családjának köszönhetően a közösségi oldalakon keresztül a magyar társadalom jelentős része megismerhette Bándy Kata arcát. Az eltűnése estéjén készült fénykép bejárta a világhálót; együttérzésre, összefogásra sarkallta az embereket, és egyben mélységesen felháborította a társadalmat.
Összefogás és felháborodás
A Facebook gyakorlatilag végigkísérte Bándy Kata szomorú történetét. Az mno.hu a holtest megtalálása után arról számolt be, hogy feltételezhető, a lány eltűnését követő, a közösségi oldalon indult, és közben országossá növekedett összefogás is közrejátszhatott az ügy felderítésében.
Az áldozat családja és barátai nem csak a kezdetekkor, folyamatosan éltek a közösségi háló adta lehetőségekkel, így az emberek első kézből értesülhettek az eseményekről, ez pedig még közelebb hozta hozzájuk a tragédiát. Természetesen egy fiatal, nyilvánvalóan okos és szép lány halála már önmagában is együttérzést és dühöt vált ki a társadalomból. Fiatalok, nők, szülők mind-mind bele tudnak helyezkedni az áldozat vagy éppen a veszteséget elszenvedő szülő helyzetébe. Azzal, hogy bepillanthattunk az áldozat magánéletének amúgy roppantul kicsi, de mégis kézzelfogható szeletébe, még húsba vágóbbá vált az empátia.