„Ez óriási bravúr, igazi gazdaságtörténeti fordulat” – írta a miniszter. Hozzátette, hogy hasonlóra az ország csak kétszer volt képes száz éven belül: 1924 és 1927, valamint 1946 és 1948 között. A gazdasági sikerek között említette, hogy a kormány megszorító politika nélkül éri el a költségvetési egyensúly helyreállítását, az államadósság csökkentését, a foglalkoztatás bővülését, miközben megőrzi a folyó fizetési mérleg többletét és lép a népesedési fordulat felé. A korábbi kabinetek és az Orbán-kormány gazdaságpolitikája közötti markáns különbséget mutatja az is, hogy míg a nettó reálkeresetek 2006–09 között 3 százalékkal csökkentek, addig 2010–12 között már közel 4 százalékkal nőttek – fogalmazott. Hozzátette, hogy ez a gazdaságpolitikai különbség őrizte meg a kormány cselekvőképességét.
A miniszter úgy fogalmazott: mindennek ára van, így a nem hagyományos magyar gazdaságpolitikának is. A költségvetési konszolidációhoz választott eszközök erős érdekcsoportok ellenállásába ütköznek. Ezek közül a nagy uniós üzleti csoportok – bankok és multinacionális cégek – minden lehetséges eszközzel nyomás alatt tartják a kormányt, írta. „Ez áll a médiatámadások, az uniós kötelezettségszegési eljárások, a leminősítések, a pénzpiaci spekulációk és a politikai támadások mögött” – fogalmazott.
Végezetül megjegyezte: a magyar megoldások segíthetik az uniót, hogy újból dinamizálja az európai tehetséget és vállalkozószellemet.
