Gyurcsány elkaszálta az MSZP stratégiai megújítását

Mesterházy a szombati nagygyűlésen már a megújult baloldal élén akart megjelenni, de Gyurcsány ezt is tönkretette.

A 2010-es bukás után Mesterházy nagy lendülettel vetette magát az MSZP megreformálásába. Új alapszabály, új vezetőség, megújult program – összefoglalva ezzel kívánta Mesterházy demonstrálni, hogy „a szocialista párt képes változni és tanulni a hibáiból”. Először fiatalítás történt: Mesterházy megkérte a párt veteránjait, hogy most egy kicsit lépjenek hátrébb, teret hagyva a fiataloknak.

A reform egyik alapcélja az, volt, hogy az MSZP önmaga lehessen, ezért Mesterházy rendkívüli kongresszuson tisztázta a párt vezetőségével, hogy milyen jövőt képzelnek el, milyen identitást szánnak az MSZP-nek – és itt vált nyilvánvalóvá, hogy a párt nem kér a gyurcsányizmusból. Ezt követően – némi belharc után – Gyurcsány is távozott a pártból, kilenc társával együtt.

Így a garnitúracsere után Mesterházynak sikerült valamelyest stabilizálni a pártot, emellett a szimbolikus politizálásban is próbálta meghaladni a gyurcsányi örökséget, és az MSZP története során először kiállt a határon túli magyarok mellett.

Eközben Bajnai Gordon is megszervezte a maga alapítványát – többek között Soros György, amerikai befektető pénzéből – és az MSZP melletti szintén baloldali ellenzéki erőként tűnt fel a politikai színtéren. Bajnai a Millával és a Szolidaritással – később az LMP szakadár PM-mel – összefogva megpróbálta egyfajta ernyőszervezetként összefogni az ellenzéket, és elfogadtatni magát szakértői imázsra építve az egész baloldal vezetőjének, Mesterházy félreállításával.

Az MSZP nagy része és Mesterházy sem fogadta el ezt a szereposztást, így heves konfliktusok után Bajnai és szövetségesei másfél évnyi pozícióharc után gyakorlatilag beálltak az MSZP mögé, és megszületett a baloldali összeborulás tavaly augusztusban.

Azt azonban mindkét fél többször is deklarálta, hogy Gyurcsányt semmiképpen sem engedik be a szövetségbe, mert ő egyértelműen azt a múltat képviseli, amelyikhez egyikük sem akar visszatérni. Gyurcsány azonban emlékezetes politikai akcióival elgáncsolta Mesterházyék stratégiai kísérletét; meglovagolta az elkötelezett baloldali értelmiség és közvélemény széles összefogást ösztökélő indulatait, kikényszerítette, hogy őt is beengedjék az ellenzéki összeborulásba, sőt, egyenesen a közös lista harmadik helyét kapta meg.

Mesterházy valószínűleg szeretett volna egy megújult baloldal élén mutatkozni, legkésőbb a választások előtti utolsó tömegrendezvényükön. Ebben azonban kudarcot vallott: úgy kell szombaton a pódiumra lépnie, hogy a választáson leváltott MSZP–SZDSZ-koalíció megannyi ismert alakja áll majd mögötte – Gyurcsány Ferenc is, akitől egészen a legutóbbi időkig nyilvánosan elhatárolódott a baloldali összeborulás minden formációja, köztük az MSZP, azon belül pedig maga Mesterházy is.

Az ellenzéki képviselőjelölteknek ugyanakkor – azontúl, hogy személy szerint is idegenkedtek Gyurcsány megjelenésétől – jelentős áldozatot is kellett vállalniuk a Demokratikus Koalíció jelöltjeinek beemelésével, hiszen a DK aspiránsai számára az MSZP–Együtt–PM szövetség által leosztott egyéni körzetekben kellett helyet szorítani.

A Gyurcsánnyal kibővülő nagykoalíció komoly feszültségeket generálhat az újdonsült pártszövetségben, de magukon a pártokon belül is – jósolták korábban politikai elemzők. Nagy Attila Tibor szerint a DK-sok miatti rohamtempójú átrendeződés, az összeállt pártok programjai között feszülő ellentét, valamint Gyurcsány megosztó személye rengeteg konfliktus forrása lehet.

Az exminiszterelnök visszatérése sok baloldali szavazót is távol tarthat az urnáktól – állították elemzők, ennek ellenére a volt miniszterelnök a lista előkelő, harmadik helyére került úgy, hogy újdonsült szövetségesei még az összeborulásba való visszatérése napján is arról beszéltek, hogy „hányingert kapnak tőle”.

A baloldalon történteket Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője úgy foglalta össze: „Gyurcsány volt, Gyurcsány újra van, és Gyurcsány újra szeretne lenni”. A frakcióvezető hozzátette: a baloldalnak nem sikerült valódi miniszterelnök-jelöltet állítania, mert Mesterházy Attila „csak egy »jobb híján« miniszterelnök-jelölt”. Szerinte a valódi jelölt csak később kerül elő a pakliból.