Saját vezetésük verte át a rendőröket 2006 őszén?

Gergényiék irányítás, felszerelés és segítség nélkül vezényelték őket a tévészékházhoz – vallották rendőrtanúk.

Egy középkorú nyugalmazott rendőr törzszászlós, aki Komlón volt körzeti megbízott, elmondta: egy-két hónappal a 2006. őszi események előtt került be a baranyai bevetési századba, és addig egyetlen bevetésen vett részt, mikor tucatnyi kollégájával a komlói futballcsapat néhány száz fős közönség előtt lejátszott meccsét kellett biztosítani.

Komlóról 15 rendőr utazott Budapestre, a készenléti rendőrség Kerepesi úti laktanyájába, közülük tíznek volt védőfelszerelése. „Azt mondták, gyakorlatozni fogunk" – tette hozzá a tanú. Tanúk azt mondták, este szóltak nekik, hogy a Kossuth téren, a Parlamentnél már intézkedni kellett tüntetőkkel szemben, oda kell menni, de volt, aki úgy tudta: az MSZP székházához viszik őket. Végül a Szabadság téren kötöttek ki.

A rendőrök előbb védőfelszerelés nélkül álltak a tévészékház lépcsőjének alján, majd a támadások hatására elhangzott a „Sisakot, pajzsot fel!" vezényszó, és erre a lépcső tetejére vonultak vissza kettős sorban. A tanúk közül volt, akinek még ekkor sem volt védőfelszerelése, ezért a hátsó sorban állt. Később pedig sérült, már harcképtelen társa pajzsát, sisakját öltötte magára, amelyek azonban már töröttek voltak.

Az egyik tanú arra a kérdésre, mennyire védett a plexi, úgy válaszolt: az első kőhajításig biztonságos volt. A vallomások szerint a felszerelés hiányosságait több rendőr is jelezte a nap folyamán közvetlen elöljáróinak, ők azt közölték, hogy továbbítják az információt. Más ezzel összefüggésben a támadásokat elszenvedő rendőrtanúk tudomása szerint akkor nem történt.

A tanúk elmondták, hogy miután a tüntetők folyamatosan kövekkel, botokkal támadták a lépcső tetején álló, védekezésképtelen rendőröket, azok egy idő után behúzódtak az épületbe. Arra a bírói kérdésre, hogy miért nem emelték ki a tömegből az agresszív, támadó embereket, vajon Komlón is ilyen jámboran tűrték volna-e ugyanezt, az egyik rendőr tanú úgy reagált: erre nem kaptak utasítást. Egyébként ilyen helyzetben indokolt a kényszerítő eszközök szabályszerű használata.

Kérdésre több tanú is elmondta, hogy nem tudta, ki a helyszínparancsok, nem láttak olyan embert, aki összefogta volna a rendőri tevékenységet, az utasításokat közvetlen feletteseiktől kapták. Az épületben irodaajtókat támasztottak a bejárathoz, hogy akadályozzák a támadókat, majd tűzoltófecskendőt, poroltót készítettek elő, miközben az épület nyílásain repültek be a kövek, az egyik tanú emiatt szenvedett könnyebb sérüléseket.

Az éjszaka a rendőrök sebesült társaik elszállításának biztosítása érdekében az épület hátsó része felé húzódtak, és mire visszamentek az előtérbe, már bejutottak a tüntetők. Kérdésre válaszolva az egyik tanú elmondta, hogy kezdettől életveszélyben érezte magát.

Mikor betörtek a székházba a tüntetők, az ott lévő rendőrök – mint a tanúk elmondták – már nem nagyon tudták, mit kellene csinálni. Azt hallották, hogy ne nagyon konfrontálódjanak, ne kezdjenek el intézkedni. Az egyik tanú szerint a laktanyából mintegy 60-80-an mentek a tévészékházhoz, mire a támadók bejutottak az épületbe, 30-40-en maradtak, miközben bejutott száz-kétszáz ostromló, „nagy káosz volt az épületben". A bíró felidézte, hogy az iratok szerint volt olyan rendőr, akinek azt tanácsolták: öltözzön át civil ruhába, hogy ne bántsák a tüntetők.

Az egyik tanú arra az ügyészi kérdésre, hogy mi a véleménye a történtekről, azt mondta: erősítés kellett volna ahhoz, hogy kiszorítsák az épület előtti területről a támadókat, de igazából erre az egész eseménysorra a magyar rendőrség nem volt felkészülve. „Amit meg tudtunk tenni, megtettük – mondta a fiatal rendőr. – Nem volt egy szép éjszaka." A 18-án este bevetett baranyai rendőrök 19-én hajnalban mentek vissza a Kerepesi úti laktanyába, de még aznap újra ki kellett vonulniuk a tévészékházhoz. Addigra a század egyharmada – ahogy az egyik tanú mondta – „lemorzsolódott".

A vádlottak az eljárás során mindeddig tagadták bűnösségüket. Sajtóhírek szerint a büntetőperben több mint száz tanúra és több mint félszáz tárgyalásra lehet számítani, az elsőfokú eljárás várhatóan legalább egy évig tart a Fővárosi Törvényszéken.