Ennek ellentmondani látszik, hogy Bajnai magát szinte soha nem emlegeti a jelöltek között, azonban elképzelhető, hogy ez a lebegtetés és látszólagos visszavonulás csak része a taktikának. Az Együtt–PM Szövetség frontembere ugyanis azt világosan és egyértelműen leszögezte, hogy nem megy ki EP-képviselőnek Brüsszelbe, és nem ül be a parlamentbe se. (Pártja frakciót sem tud alakítani, azt pedig közölték, hogy ennek érdekében nem hajlandók semmilyen kompromisszumot kötni.) Súlytalan kritizálója lenne így csak az általa megdönteni kívánt Orbán-rendszernek, egy hátország nélküli szürke politikus a balliberális térfélen, az MSZP árnyékában.
Viszont ha sikerül neki megszereznie a budapesti polgármesterséget, akkor már sokkal kedvezőbb pozícióból jelentkezhet be 2018-ban Orbán Viktor kihívójaként, mint egy frakció nélküli frakcióvezetőként, vagy mint egy Brüsszelből hazatérő EP-képviselőként. Felépíthet magának egy olyan mítoszt, amilyet Demszky Gábor sugallt magáról az első Fidesz-kormány idején, vagy amilyennel Simor András jegybankelnök próbálkozott 2010 után. Látszólagos visszahúzódása után csak meg kell várnia, hogy az Együtt–PM politikusai és a balliberális értelmiségiek mellé még a szocialisták is felsorakozzanak „kérőként”, aztán feltehetően elfogadja majd az ajánlatot. Ehhez persze – az érintett elmondása szerint az EP-választások után – lesz még egy két szava Horváth Csabának és persze a budapesti választóknak is.
