Komoly össztűz zúdul balliberális oldalról Horváth Csabára, az MSZP fővárosi első emberére. A legfrissebb beszólás meglepő módon a szocialisták irányából érkezett. A sajtót szinte kínosan kerülő Ron Werber a Blikknek adott interjút, amelyben keményen nekiment a politikusnak. A párt fővárosi frakcióvezetője korábban azt mondta a kampánygururól, hogy nem látta őt a választás óta a párt székházában, hozzátéve, hogy Werber konfrontációi nem segítették a kampány menetét. Az izraeli tanácsadó erre föl javasolta Horváthnak, hogy „nézzen inkább tükörbe, és latolgassa azt, hogy ő mit tett a kampányért, ahelyett hogy mások teljesítményéről papolna”.
Idáig a baloldali összeborulás szereplői közül kizárólag a Bajnaihoz közelállók vették célba Horváthot. Karácsony Gergely például úgy fogalmazott: az MSZP jelöltjével „nincs esélye nyerni a demokratikus ellenzéknek”, ezért olyan jelöltet fognak csak támogatni, aki bírja a teljes „demokratikus szavazói közösség támogatását, és felvállalja a baloldal megújítását”. Ennek kapcsán a Heti Válasz már azt írta: azzal, hogy a PM kihátrált Horváth mögül, azt szeretnék elérni, hogy Bajnai főpolgármesterként folytassa a politizálást. Horváth ezt követően homályos magyarázkodásba kezdett: rejtélyes felmérésekről beszélt, amelyek szerinte azt bizonyítják, hogy ő lenne a jobb jelölt, az M1 Híradója azonban hiába kérte napokig, a szocialisták nem mutatták meg a kutatásokat. Megszólalt viszont az ügyben Bajnai pártszövetségének egyik politikusa, Juhász Péter, s azt mondta: nekik önállóan kell beleállniuk majd az önkormányzati kampányba.
Konrád György író, SZDSZ-alapító és balliberális királycsináló is Bajnai mellett tette le a garast Horváthtal szemben. Az ATV-nek adott interjújában azt mondta: Tarlós István legyőzésére az MSZP emberénél alkalmasabbnak tartja Bajnait, de Kuncze Gábort és Bokros Lajost is. Konrád szerint a helyhatósági választáson még fontosabb a jelölt személyisége, mint a parlamentin, s azt mondta, hogy Horváth Csabával ugyanúgy biztos lenne a bukás, ahogy Mesterházy Attilánál is előre lehetett tudni, hogy alulmarad. Ismert: a volt SZDSZ-es politikus Balatonszárszón is azt javasolta az MSZP-elnökének, hogy a kampányban inkább pedálozzon a „kormányzásra készülő” Bajnai mögött. Bajnai Gordon pedig veszprémi fórumán maga jelentette ki, hogy olyan jelöltre lesz szüksége ősszel a „demokratikus ellenzéknek”, aki képes elnyerni „nagyon sokféle fővárosi szavazó bizalmát”. 2012-es zászlóbontásakor, a Milla színpadán pontosan ugyanezzel érvelt saját miniszterelnök-jelöltsége mellett is.
Ennek ellentmondani látszik, hogy Bajnai magát szinte soha nem emlegeti a jelöltek között, azonban elképzelhető, hogy ez a lebegtetés és látszólagos visszavonulás csak része a taktikának. Az Együtt–PM Szövetség frontembere ugyanis azt világosan és egyértelműen leszögezte, hogy nem megy ki EP-képviselőnek Brüsszelbe, és nem ül be a parlamentbe se. (Pártja frakciót sem tud alakítani, azt pedig közölték, hogy ennek érdekében nem hajlandók semmilyen kompromisszumot kötni.) Súlytalan kritizálója lenne így csak az általa megdönteni kívánt Orbán-rendszernek, egy hátország nélküli szürke politikus a balliberális térfélen, az MSZP árnyékában.
Viszont ha sikerül neki megszereznie a budapesti polgármesterséget, akkor már sokkal kedvezőbb pozícióból jelentkezhet be 2018-ban Orbán Viktor kihívójaként, mint egy frakció nélküli frakcióvezetőként, vagy mint egy Brüsszelből hazatérő EP-képviselőként. Felépíthet magának egy olyan mítoszt, amilyet Demszky Gábor sugallt magáról az első Fidesz-kormány idején, vagy amilyennel Simor András jegybankelnök próbálkozott 2010 után. Látszólagos visszahúzódása után csak meg kell várnia, hogy az Együtt–PM politikusai és a balliberális értelmiségiek mellé még a szocialisták is felsorakozzanak „kérőként”, aztán feltehetően elfogadja majd az ajánlatot. Ehhez persze – az érintett elmondása szerint az EP-választások után – lesz még egy két szava Horváth Csabának és persze a budapesti választóknak is.
