A sportszektort is keményen sújthatja a reklámadó – mutat rá pénteki cikkében a Nol.hu, hivatkozva a Nemzeti Adó- és Vámhivatal állásfoglalására.
A NAV ebben rögzíti, hogy a szponzorációból származó bevétel is lehet adóköteles, például ha a sportklub a csapat mezén vagy molinókon közzéteszi a hirdető nevét, logóját, azaz valamilyen formában megjeleníti a szponzort. Ugyanígy kérdéses a merchandising szektor, azaz a klubok által üzemeltetett shopok, amelyekben a vállalkozás logójával ellátott mezeket és táskákat árulnak, mivel ezzel a cég saját magát és szolgáltatását reklámozza, nincs kizárva, hogy – akár a napilap saját hirdetése – növeli az adóalapot – veti fel a portál.
A Nol által idézett kimutatások szerint 2013-ban az FTC biztosan elérte az 500 millió forintos határt, ami fölött fizetni kell, de a Videoton is érintett lehet; a portál által megkeresett Emmi pedig nyilvánvalóvá tette, nem kivételeznek a sporttal. A Nol ugyanakkor példaként felhozza, hogy az FTC futballcsapatának stadionja a Groupama nevet vette fel, amelyért cserébe jelentős összegekhez jut a Fradi, ami szintén az adó hatálya alá tartozhat – akkor is, ha egy harmadik félen, egy üzemeltetőn keresztül kapja meg ennek a pénznek egy bizonyos részét a futballklub.
Információink szerint a Ferencvárosnak jelenleg nincs névadó szponzorációs szerződése senkivel, a zöld-fehérek stadionját ugyanis a Lagardére Unlimited Stadium Solutions Kft. (LUSS) üzemelteti. Ez a cég kötött megállapodást a Groupama Garancia Biztosítóval, mégpedig arról, hogy hét éven keresztül biztosan a Groupama lesz a névadója az arénának. A szerződés tartalmaz egy hároméves opciós lehetőséget, amivel 10 évre lehet meghosszabbítani a névadást. Ha ezt vesszük alapul, akkor az esetleges reklámadóból fakadó költségeket a LUSS-nak kellene állnia. A cég azonban – lévén üzemeltető – komoly pénzösszeget juttat a Ferencváros felé, így a reklámadó, ha nem is közvetve, a klubot is érinti.
A Nol ezzel kapcsolatban azt írja, hogy ha viszont az ilyen módon szerzett bevétel nem növeli az adóalapot, az tanulmányozandó kiskaput jelenthet az adó által sújtott más vállalatoknak, például a médiavállalkozásoknak is.
A fentiekkel kapcsolatos kérdésekkel a portál egyébként hiába kereste a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt és a Nemzetgazdasági Minisztériumot.
A teljes szakma tiltakozása mellett beterjesztett reklámadó egyébként is számos toldozgatáson és módosításon esett keresztül azóta, hogy L. Simon László benyújtotta.
A Miniszterelnökség parlamenti államtitkára által beadott korábbi módosítás például kőkemény sarccal sújtotta volna a kisvállalkozásokat is azáltal, hogy 25 ezer forintban határozta meg a reklámadó mértékének alsó határát; így a kicsiknek is fizetniük kellett volna akkor, ha a Facebooknál vagy a Google-nál hirdetnek; ez alól akkor mentesültek volna, ha azt a Facebook vagy a Google befizeti. Mivel azonban ezek a mamutvállalatok nem magyarországi adóalanyok, nem esnek az adó hatálya alá, így a reklámadó befizetési kötelezettsége a hirdetőt, a vállalkozót terhelte volna. Ezzel maga a módosítást jegyző L. Simon sem volt tisztában, az RTL Klub Híradójának először úgy nyilatkozott, hogy nem keletkezik befizetési kötelezettség a hirdető számára, ha a külföldi adóalany az adót nem fizeti ki.
Később a 8 ezer vállalkozót sújtó adóról szóló törvénymódosítást módosították, az értékhatárt egy csapásra a százszorosára, 2,5 millió forintra emelték, így legalább a legkisebb hirdetőket mentesítették alóla. Ugyanakkor a törvényt jegyző L. Simon augusztus folyamán közölte, hogy „az internetes tartalomszolgáltatók adókötelezettségére vonatkozóan további szabályozási feladatok lesznek, mert ezek a világcégek nem veszik ki a részüket a hazai közteherviselésből\".
Mivel az internetes tartalomszolgáltató általában az online újságokat, hírportálokat jelenti, ezért L. Simon feltételezhetően a fent már említett mamutcégekre, úgynevezett tartalommegosztókra gondolt. A Facebook, a Google és társai megadóztatása viszont igen ambiciózus ötlet lenne, hiszen az eddig még sem a francia, sem az olasz kormánynak nem sikerült.
