L. Simon nekiment a hazai sajtónak

Míg a többi felszólaló a reklám- vagy internetadót, addig L. Simon László jórészt a hazai sajtót kritizálta.

Úgy vélekedett, hogy a hirdetési bevételek csökkenését nem a reklámadó eredményezte, és csak részben a válság hibája: szerinte emögött az is húzódik, hogy a hirdetési pénzek jókora része a nyomtatottól az internetes, majd a közösségi médiába vándorolt át. Szerinte amit a kormány megtehet, az az, hogy a reklámadó egy részét visszaforgatja a minőségi újságírás megsegítésére.

Felvetette, hogy számos médium áttette a hangsúlyt a bűnügyi vagy bulvárhírekre, és mára eltűnt a riport műfaja, ahogy eltűnőben van a valódi külpolitikai újságírás is. A „bulvárhíradók" külpolitikai hírei – mint mondta – kimerülnek a katasztrófákról szóló hírekben, vagy a magyar kormányt érő külföldi bírálatok bemutatásában. Beszélt arról is, hogy az online média korábban nem támogatta, sőt több esetben támadta a nemzeti protekcionizmust, a hazai termékek védelmét. Elismerte, hogy ezen a téren a reklámadó sem tökéletes, példaként hozta fel a hazai szálláshelyeket kínáló Szallas.hu-t, melynek adóznia kell majd, szemben a nemzetközi, hasonló szolgáltatást nyújtó Booking.com-mal.

Urbán Zsolt, a Reklámszövetség elnöke elismerte, hogy minden egyes iparágnak ki kell vennie a részét a közteherviselésből, de felhívta rá a figyelmet: a reklám a gazdaság egyik hajtómotorja, 10 befektetett forintból 47-tel járulnak hozzá a GDP-hez. Szerinte a reklámadó hosszútávú hatása lehet például a reklámköltések visszaesése, az innováció lassulása, elbocsátások, áremelkedés, valamint a kommunikációs iparág gazdaságélénkítő szerepének csökkenése.

Tófalvy Tamás, a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének főtitkára szerint a tervezett internetadó rossz hatással lenne az egész magyar társadalomra. Ha a szolgáltatók végül nem hárítják át a terhet a fogyasztókra, akkor nem marad pénzük fejleszteni, megáll a hálózat terjedése, romolhat a szolgáltatás minősége. Ezzel párhuzamosan, ahogy lapunk körképéből is látszik, a kisebb vidéki szolgáltatók nagyrészt be kellene, hogy zárjanak. Ha a szolgáltatók végül áthárítják az internetadót, azzal viszont a legszegényebbek járnának rosszul, mivel a pluszterhet ők tudnák legkevésbé kifizetni.

Szabó György médiamenedzser, a Sanoma Kiadó volt vezérigazgatója kiemelte, hogy a magyar médiapiac körülbelül 350 milliárd forintot tesz ki, ebből körülbelül 6-7 milliárd a haszon. A reklámadó azonban mindezt semmissé teszi, ezért várhatóan egyre kevesebb hírt állítanak majd elő. Mint mondta, a hírpiacot eddig is jelentős szerepe volt a külföldi cégeknek, ha ezek az új teher hatására kivonulnak, akkor nemcsak a mennyisége, hanem a minősége is megváltozik a médiapiacnak.

Vásárhelyi Mária médiaszociológus a véleményszabadság és a nyilvánosság korlátozásának nevezte az internetadót. Sérelmezte a kormány 2010 óta tartó médiapolitikáját, és kiemelte: nemzetközi viszonylatban példátlan az állami hirdetések elosztásának centralizálása.