A húszemeletes toronyház aljában hangosan szirénáz az egyik bankautomata riasztója. A buszra várók fásult arccal hallgatják, talán eszükbe sem jut, hogy ez a hang most mennyire szimbolikus: hamarosan itt tart kampányzáró fórumot a Jobbik indulója, a Vona Gábor által a „devizahitelesek Jean d\'Arcjának” nevezett dr. Varga Damm-Andrea. Ebben a zajban szállingóznak tehát ide, az egykori Bányász Székházba igyekvők és itt szórólapozik Szél Bernadettel az LMP helyi jelöltje, Gerstmár Ferenc.
Lufit, matricát és szórólapot osztogatnak, nekünk is jut egy – illetve kettő – az utóbbiból. El is beszélgetnénk az aktivistával, de ő nagyon nem akar nyilatkozni, határozottan, de készségesen invitál Gerstmár Ferenchez, aki szívesen válaszol.
Elmondja, hogy érzi a városban a protesthangulatot és nagyon örül pártja helybeli beágyazottságának, valamint annak, hogy az országgyűlési választásokon itt jobb eredményt ért el a zöldpárt, mint általában máshol. Belátja, hogy nagyobb esély lenne a kétharmad lebontására, ha egy közös jelölt – ilyen volt ugye Török Gábor politológus vagy ilyen lehetett volna az LMP által javasolt közgazdász, Józsa László – mögé álltak volna be.
Tompos Ádám kollégánk péntek óta a helyszínről követi az eseményeket, és a választás végéig tudósít. Kövesse velünk a veszprémi eseményeket!
A Magyar Nemzet megszólaltatta az időközi országgyűlésiképviselő-választás minden indulóját, az interjúkat ide kattintva olvashatja el.
Kész Zoltán pedig fel sem merült opcióként, folytatja Gerstmár, és valóban, otthon észrevesszük, hogy az itt kapott zöld szórólapban megbújik egy másik is. Ezen a „szupergazdagok egyik jelöltjeként”, „Orbán Viktor és Lázár János engedelmes képviselőjeként” szerepel Némedi Lajos, fordítás után pedig a „szupergazdagok másik jelöltjeként”, „a nagytőke engedelmes képviselőjeként” Készt láthatjuk. Vagyis az LMP is úgy látja, hogy e két jelölt a legesélyesebb, Gerstmár mégis optimista: azt mondja, ha feleannyi szavazatot kapnának, mint amennyi pozitív visszajelzést itt az utcán, akkor nagyot durrantanának. És ahogy ezt kimondja, egy csattanás hallatszik, de csak az aktivistái azok, a szórólapok dobozait pakolják egymásra.
A zöld széldzsekik eltűnnek, mire kezdődik a másik rendszerkritikus erő, a Jobbik fóruma. De nem kell sok idő és máris feltűnik, hogy mennyire az LMP-hez hasonló taktikát választottak a radikálisok: ők is az elmúlt 25 év és a két nagy tömb elutasítását emlegetik. A volt Bányász Székházban mintegy 60-70 érdeklődő gyűlik össze egy diszkógömb alatt, hogy meghallgassák Volner Jánost, Morvai Krisztinát, egy Petőfi- és egy Wass Albert-szavalatot, valamint helyi jelöltjüket. Volner érvelésénél – miszerint ők nem pártdroidot indítanak, hanem helyi szakembert – ugrik be, hogy ismerős ez a húzás: Újpesten is azt az egyébként országosan ismert Urbán Flóriánt indították, akinek lokálpatrióta elkötelezettségéhez kétség sem fér.
Veszprém helyi ügyeiről Volner nem beszél, ahogy az őt követő Morvai Krisztina sem, ő azt a szeretetharcot méltatja, amit egykori tanítványával, Varga-Damm Andreával szeretne közösen megvívni. A kérdések elhangzásáig pedig ő is inkább veszprémi emlékeire fókuszál, a közéleti témákban inkább országos, sőt globális témákat érint. Azt viszont többször is elmondja, hogy ő már nyert: hiszen a kampányban annyi szeretetet kapott, ami öt embernek elég lenne egész életére. Szavait azzal zárja, hogy a kérdések után ő még mindenkivel szeretne egy-két szót váltani.
Nekünk azonban mennünk kell. Kilépve a régi Bányász Székházból azt látjuk, hogy két fiatal részeg punkok gyűrűjében a húszemeletest fényképezi mobiltelefonjával.
