A zöld széldzsekik eltűnnek, mire kezdődik a másik rendszerkritikus erő, a Jobbik fóruma. De nem kell sok idő és máris feltűnik, hogy mennyire az LMP-hez hasonló taktikát választottak a radikálisok: ők is az elmúlt 25 év és a két nagy tömb elutasítását emlegetik. A volt Bányász Székházban mintegy 60-70 érdeklődő gyűlik össze egy diszkógömb alatt, hogy meghallgassák Volner Jánost, Morvai Krisztinát, egy Petőfi- és egy Wass Albert-szavalatot, valamint helyi jelöltjüket. Volner érvelésénél – miszerint ők nem pártdroidot indítanak, hanem helyi szakembert – ugrik be, hogy ismerős ez a húzás: Újpesten is azt az egyébként országosan ismert Urbán Flóriánt indították, akinek lokálpatrióta elkötelezettségéhez kétség sem fér.
Veszprém helyi ügyeiről Volner nem beszél, ahogy az őt követő Morvai Krisztina sem, ő azt a szeretetharcot méltatja, amit egykori tanítványával, Varga-Damm Andreával szeretne közösen megvívni. A kérdések elhangzásáig pedig ő is inkább veszprémi emlékeire fókuszál, a közéleti témákban inkább országos, sőt globális témákat érint. Azt viszont többször is elmondja, hogy ő már nyert: hiszen a kampányban annyi szeretetet kapott, ami öt embernek elég lenne egész életére. Szavait azzal zárja, hogy a kérdések után ő még mindenkivel szeretne egy-két szót váltani.
Nekünk azonban mennünk kell. Kilépve a régi Bányász Székházból azt látjuk, hogy két fiatal részeg punkok gyűrűjében a húszemeletest fényképezi mobiltelefonjával.
