Kaiser amondó, a diplomácia egy állam bizonyos képességeinek kivetítése, ami nem feltétlenül katonai erőmutatás. – Nyilván ebben a pénz és a gazdasági haszon markánsan megjelenik, az USA sem a demokráciát féltette az öbölháború vagy az iraki invázió idején – fogalmaz élesen a professzor.
Ugyanakkor nem gondolják, hogy a kormány magával a külgazdaság fókuszba helyezésével unortodox dolgot tenne, legfeljebb az lehet szokatlan a nemzetközi világban, hogy ezt ennyire hangsúlyozza. Ausztriában például keleti gazdasági kapcsolatokra szakosodott főosztályt tartanak fent.
– Tény, hogy most volt meghirdetve 50 gazdasági attaséi állás, és ha ez csak becsatlakozna a létező diplomáciai rendszerbe, az jó is lenne. A Bem rakpartról szivárgó hírek szerint viszont a diplomáciai kapcsolatok minőségének mérőszámául valóban a beáramló tőke nagyságát igyekszik a kormány megtenni. Márpedig ha ez így van, akkor mondhatjuk azt, hogy a hangsúlyokkal átestek a ló túlsó oldalára. De egyik láb sincs a másik nélkül, ahhoz, hogy stabilan álljunk, két láb kell – véli Feledy Botond.
Ennél azért markánsabban fogalmaz Kaiser, aki szerint „amivel hazánk kísérletezik, hogy a diplomata elsősorban – durva szóval élve – üzletkötővé alakuljon át, nem eretnek meglátás, de kereskedelmi attaséja más országoknak is van”. Külpolitikai képviseletünk mindazonáltal szerinte az Európai Unión és a NATO-n keresztül meg van oldva, külpolitikailag tehát stabil a környezetünk.
Elébe menve egy lehetséges félreértésnek, azt is tudakoltuk a szakértőktől, nem érti-e majd félre a Nyugat, hogy „nincs nyugati nyitás”. Feledy szerint nem ezt fogjuk olvasni holnap a The New York Times hasábjain; ennél sokkal fontosabb, hogy mit teszünk, hogy kinyitjuk-e a gázcsapot Ukrajna felé vagy sem.















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!