A világtörténelem leghihetetlenebb dolga történt húsvétkor

Ez pedig nem más, mint Jézus testi feltámadása. Még a hozzá legközelebb állók is alig hitték

* A nagyszombati vigília részeként, a víz liturgiájában szereplő Lucifer nem a bibliai „bukott angyal” személyére utal, hanem a szó eredeti funkcióját, azaz a „fény hordozójának” feladatát jelöli. Ő az a személy, aki a húsvéti gyertyát az állványról „átviszi” két akolitussal az oldalán a keresztelő kúthoz, ahol a pap azt a vízbe mártva megszenteli a vizet.

A tanítványok számára a neheze viszont csak a feltámadással következett. Egyrészt el kellett hinniük, ami történt, másrészt meg kellett ismertetniük a tanítást mindazokkal, akik csak közvetve hallottak a hegyi beszédről, illetve Jézus Krisztus csodatetteiről. Pünkösdkor ehhez külön segítséget is kaptak, de ez már egy másik történet lesz. Az apostolok hatására egyesek „történetírók” lettek, mások egyszerű hívők, megint más missziós utazó, a feltámadás örömhíre pedig néhány száz év alatt eljutott a földgolyó minden szegletébe.

Húsvétvasárnap hajnalán tehát a kereszténység legnagyobb ünnepét, a feltámadást üli meg: Jézus feltámadt a halálból, ezzel elvéve minden ember bűnét, mindenkit meghívva az örök életre.

A legtöbb templomban már nagyszombaton este várják a híveket, a feltámadási vigília-szentmisét Erdő Péter bíboros például már tegnap 18 órakor megtartotta a pesti bazilikában. Másutt – és talán ez egyre inkább terjedőben van – kivárják a sötétet, hogy a szertartás legszebb elemei „kijöjjenek”.

Ezek halmaza négy, jól elkülönülő lényegi részből áll: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából. A jelenlegi liturgikus rend a IV. századra vezethető vissza.

A szertartás a tűzszenteléssel kezdődik: egyedül a parázsló szén világít, s az arról vett tűzzel a pap meggyújtja a húsvéti gyertyát, miközben azt imádkozza, hogy „Jézus Krisztus tegnap és ma, ő a kezdet és a vég, ő az alfa és az ómega, övé az idő és övé az örökkévalóság, övé a dicsőség és a hatalom, mindörökkön örökké”. A húsvéti gyertya fénye maga is a feltámadt Jézus Krisztust jelzi, aki új reményt ad az embernek.

A húsvéti örömének, az Exultet elhangzása után kezdődik az igeliturgia, mely végigvezeti a híveket az üdvösségtörténet nagy állomásain (ez ugye a logikai sor), majd felhangzik a Gloria, Isten dicsőítése és visszatérnek a nagycsütörtökön Rómába ment harangok, buzdítva a hívőket Krisztus győzelmének ünneplésére. A szentleckét követően az ünnepélyes alleluja Isten népének ujjongó örömét fejezi ki. Jézus feltámadásának evangéliumi felolvasása után ünnepélyes szentbeszéd hangzik el.

Ezután a keresztkútnál vizet szentel a pap, közben a mindenszentek litániáját imádkozza a hívekkel. Ha vannak keresztelendők, ekkor részesülnek a beavató szentségekben (ha felnőttek, akkor a keresztelés mellett a bérmálásban és az elsőáldozásban), ahogy az már az ősegyházban is gyakorlat volt. Az egész hívő közösség is megújítja keresztségi fogadalmait: hitet tesz Isten mellett és ellene mond a sátán kísértésének. A vigília ünnepét az eucharisztia ünnepélyes bemutatása koronázza meg.

A szentmise után az asszisztencia vezetésével a hívek körmenetet tartanak, hogy az egész világ számára elvigyék az örömhírt Krisztus feltámadásáról. Missziós megfontolásból, és sokszor abból is, hogy az idősebb híveket nagyon megterhelné egy későn kezdődő és sokáig tartó szertartás, a körmenetet húsvétvasárnapra helyezik át.

Az MNO minden kedves Olvasójának áldott húsvéti ünnepet kíván!

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa közös közleményt adott ki húsvét alkalmából: