Elgördítve a sírboltot záró kő, a holttest sehol. Ellopták. Természetes emberi reakció volna ez, de – bár emberi ésszel felfoghatatlan – téves.
Kétezer évvel ezelőtt Jézus közvetlen tanítványainak, az apostoloknak elregélte töviről hegyire a világ teremtése óta történtek logikai vázlatát, ennek láncolatát mutatja be most már megannyi évszázada a húsvéti szertartás.
Tegnap éjjel a húsvéti szent három nap középpontjába érkeztünk: a világosság győzött a sötét fölött, az élet a bűn és a halál fölött.
Hogy történt, mi történt? Jézus halála és sziklasírba temetése után Galileából érkezett asszonyok vittek illatszereket a holttesthez. Vasárnap, a hét első napja reggele volt. Amikor odaértek a sírhoz, azt látták, hogy a követ valaki elgörgette a sírbejárat elől. Bementek, Jézus sehol, a leplek összehajtva. Fényes alakok jelentek meg előttük, akik azt kérdezték: „Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt.” A beszámoló Lukács evangelistától való. Szent Lukács ezek után azt is leírja, miként találkozott Krisztus feltámadása után első ízben az apostolokkal, akik először nem ismerték föl – hisz aligha hihették, hogy létezik ilyesmi, hogy feltámadás, még ha jelezte is ezt nekik nagycsütörtökön Jézus.
A már említett „jézusi logikai vázat” követi végig a vigília-szertartás, aminek eseményei gyakorlatilag a mai valójukban megegyeznek a IV. században rögzült gyakorlattal. A szertartás a fény liturgiájával kezdődik, a szóval és a vízzel folytatódik, s a kenyérével, boréval, vagyis az eucharisztiáéval fejeződik be.
Az MNO tavalyelőtt megszerezte egy rutinos budapesti asszisztencia nagyszombati (vigíliai) szertartásleírását. A tekintélyes paksamétából értelmeztük a liturgia eseménysorát, kiemelve egy-két cirkalmasabb mondatot:
A ministránsok sorfala mögött, a templomon kívül tűzszentelés, majd indulás a templomba. A főcelebráns pap Krisztus sebeit jelképező tömjénszemeket tűz a húsvéti gyertyába. Miután a tűzről meggyújtják a gyertyát, a láng oszlik, az oltár környékén pedig tartóba kerül a húsvéti gyertya. Az Exultet eléneklése végén a gyertyák elalszanak, három olvasmány („Az asszisztenciarendben meghatározott lektorok a leckeambótól olvassák az olvasmányokat. A lektorokat a ceremonár invitálja az ambóhoz.”) után visszajönnek a harangok, a szentlecke után pedig végre újra van Alleluja. Evangélium és szentbeszéd jön – a sajtó ebből szokott idézni, amikor egy szentmiséről tudósít. Vissza a szertartáshoz: a keresztelőkútnál vagyunk. „A két akolitus a keresztkút mögé áll a falhoz (közéjük áll majd a Lucifer* a litánia után), az offeránsok a vetítő elé, a szűk asszisztencia a padlókövekkel párhuzamosan. A librifer a celebráns bal oldalán áll” – ilyen egzaktul kell lekövetniük a kis ministránsoknak a templomi mozgás egy adott helyzetét. (Sőt! „A ceremonár kezébe veszi az aspersoriumot. Ha bérmálás következik, a diaconus hozza a krizmát és egy kendőt. A főcelebráns és kísérete a stallumba vonul.”) A szenteltvíz megáldása után, ha nincs keresztelés, a keresztségi fogadalom megújítása jön, ami után a hagyományos mederben folyik tovább a szentmise az áldozati résszel, Hiszekegy nincs.
* A nagyszombati vigília részeként, a víz liturgiájában szereplő Lucifer nem a bibliai „bukott angyal” személyére utal, hanem a szó eredeti funkcióját, azaz a „fény hordozójának” feladatát jelöli. Ő az a személy, aki a húsvéti gyertyát az állványról „átviszi” két akolitussal az oldalán a keresztelő kúthoz, ahol a pap azt a vízbe mártva megszenteli a vizet.
A tanítványok számára a neheze viszont csak a feltámadással következett. Egyrészt el kellett hinniük, ami történt, másrészt meg kellett ismertetniük a tanítást mindazokkal, akik csak közvetve hallottak a hegyi beszédről, illetve Jézus Krisztus csodatetteiről. Pünkösdkor ehhez külön segítséget is kaptak, de ez már egy másik történet lesz. Az apostolok hatására egyesek „történetírók” lettek, mások egyszerű hívők, megint más missziós utazó, a feltámadás örömhíre pedig néhány száz év alatt eljutott a földgolyó minden szegletébe.
Húsvétvasárnap hajnalán tehát a kereszténység legnagyobb ünnepét, a feltámadást üli meg: Jézus feltámadt a halálból, ezzel elvéve minden ember bűnét, mindenkit meghívva az örök életre.
A legtöbb templomban már nagyszombaton este várják a híveket, a feltámadási vigília-szentmisét Erdő Péter bíboros például már tegnap 18 órakor megtartotta a pesti bazilikában. Másutt – és talán ez egyre inkább terjedőben van – kivárják a sötétet, hogy a szertartás legszebb elemei „kijöjjenek”.
Ezek halmaza négy, jól elkülönülő lényegi részből áll: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából. A jelenlegi liturgikus rend a IV. századra vezethető vissza.
A szertartás a tűzszenteléssel kezdődik: egyedül a parázsló szén világít, s az arról vett tűzzel a pap meggyújtja a húsvéti gyertyát, miközben azt imádkozza, hogy „Jézus Krisztus tegnap és ma, ő a kezdet és a vég, ő az alfa és az ómega, övé az idő és övé az örökkévalóság, övé a dicsőség és a hatalom, mindörökkön örökké”. A húsvéti gyertya fénye maga is a feltámadt Jézus Krisztust jelzi, aki új reményt ad az embernek.
A húsvéti örömének, az Exultet elhangzása után kezdődik az igeliturgia, mely végigvezeti a híveket az üdvösségtörténet nagy állomásain (ez ugye a logikai sor), majd felhangzik a Gloria, Isten dicsőítése és visszatérnek a nagycsütörtökön Rómába ment harangok, buzdítva a hívőket Krisztus győzelmének ünneplésére. A szentleckét követően az ünnepélyes alleluja Isten népének ujjongó örömét fejezi ki. Jézus feltámadásának evangéliumi felolvasása után ünnepélyes szentbeszéd hangzik el.
Ezután a keresztkútnál vizet szentel a pap, közben a mindenszentek litániáját imádkozza a hívekkel. Ha vannak keresztelendők, ekkor részesülnek a beavató szentségekben (ha felnőttek, akkor a keresztelés mellett a bérmálásban és az elsőáldozásban), ahogy az már az ősegyházban is gyakorlat volt. Az egész hívő közösség is megújítja keresztségi fogadalmait: hitet tesz Isten mellett és ellene mond a sátán kísértésének. A vigília ünnepét az eucharisztia ünnepélyes bemutatása koronázza meg.
A szentmise után az asszisztencia vezetésével a hívek körmenetet tartanak, hogy az egész világ számára elvigyék az örömhírt Krisztus feltámadásáról. Missziós megfontolásból, és sokszor abból is, hogy az idősebb híveket nagyon megterhelné egy későn kezdődő és sokáig tartó szertartás, a körmenetet húsvétvasárnapra helyezik át.
Az MNO minden kedves Olvasójának áldott húsvéti ünnepet kíván!
A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa közös közleményt adott ki húsvét alkalmából:
