Politikai varázslás, emelkedő ingerküszöb

Pengeváltások és egyetértés – Schiffer András és Vona Gábor vitázott a Magyar Nemzet szervezésében.

Mentőövet kapott a jelenlegi kormány a hazánkat is sújtó migrációs válsággal – ebben alapvetően egyetértett Vona Gábor és Schiffer András, amikor a Magyar Nemzet Szalon első rendezvényén két blokkban, összesen két órán keresztül ütköztették álláspontjukat – egyebek között – a menekülthelyzet kapcsán. A Jobbik elnöke szerint a kormány nagyon ügyesen ki is használta a helyzetet, hiszen jelenleg válságkormányzást folytathat, amit többé-kevésbé jól is csinál. Pártjának pedig – bármennyire kísérti is őket, hogy legnagyobb ellenzéki erőként a kormánnyal szemben pozicionálják magukat – sokkal előbbre való a nemzet érdeke, vagyis támogatják a szükséges intézkedéseket. Hogy honvédeket küldhetnek a határhoz, az annak köszönhető, hogy a Jobbik biztosította a parlamenti kétharmadot, emlékeztetett Vona.

Schiffer András azzal egyetértett, hogy egy válsághelyzet minden hatalmon lévő kormány számára mentőkötél, ugyanakkor szerinte a külpolitikai színtéren „finoman szólva is szerencsétlenül” viselkednek a fideszes vezetők. Az LMP társelnökének meglátása szerint ráadásul az „orbáni politikában benne volt a káoszteremtés”, miközben pedig Európában nő a terrorfenyegetettség, súlyos biztonsági kockázatot jelent azt a képet mutatni magunkról a világsajtóban, hogy „milyen kemények vagyunk”.

Vona Gábor felvetette, hogy mi lenne, ha éppen Gyurcsány Ferenc vezetné az országot, mire Schiffer András a 2006. augusztus 20-ai eseményeket idézte fel, amikor (a több halálos áldozatot követelő viharban – a szerk.) az illetékes államtitkár „hanyatt-homlok menekült egy hajóról”, a miniszterelnök pedig huszonnégy órára eltűnt.

A két pártvezető között kemény vita bontakozott ki arról, hogyan is lehetne kezelni a mostani eseményeket. Vona Gábor szerint az Európai Unió „bénult, dekadens, valóságtól elrugaszkodott politikai vezetőkből álló társaság”, amely Brüsszelből mindössze afféle kinyilatkoztatásokat tesz, ezért a magyar kormánynak nemzetállami szinten kell megtennie, amit tud. A kerítés építése mellett a határőrség visszaállítását sürgette, és – mint mondta – arra számít, hogy ezt előbb-utóbb „Lázár János a szokásos csütörtöki sajtótájékoztatóján majd be is jelenti”. Tapasztalataik szerint ugyanis a kormány először lesöpri a Jobbik ötleteit, majd sajátjaként mégis véghezviszi őket.

Schiffer András ezt nem is hagyta szó nélkül: elképedését fejezte ki, hogy a jobbikosok a kormány tanácsadóiként tűnnek fel. Úgy vélte, hogy tulajdonképpen akkor mindegy is, hogy a Fidesz vagy a Jobbik kormányoz-e. Vona Gábor e fricskára úgy reagált, hogy csupán hatnak a kormányra. Schiffer András mindenesetre nem vitatta a határőrség szükségességét, ám szerinte egy alapvetően globális gyökerű problémát nem lehet nemzetállami keretek között megoldani. Több fő okot említett, amely a jelenlegi helyzethez vezetett. Egyrészt azt a háborús politikát, amelynek „főkolomposa” az Amerikai Egyesült Államok, és amely nem az emberi jogok védelméről, csupán az erőforrások kisajátításáról szól. Másrészt megemlítette, hogy az Európai Uniót a szabad kereskedelmi logika – amiért a hazánkból történő kivándorlást is felelőssé tette – működteti. Vagyis német multinacionális cégek kimazsolázzák a képzett munkaerőt mind Kelet-Európából, mind a Közel-Keletről. Kitért az egyenlőtlen kereskedelmi feltételekre a harmadik világ országaival, illetve a klímaváltozásra. Utóbbiról hangsúlyozta, hogy emlegetése nem „zöldpropaganda”: valós probléma például az ivóvízhiány.

A Jobbik elnöke érdeklődéssel hallgatta a „szinte egyetemi előadás jellegű gondolatsort”, és lényegében egyet is értett vele, de a két párt közötti különbségre is rámutatott. – Tisztában vagyok azzal, hogy Vona Gábor a klímaváltozás problémájának megoldásához nagyon csekély mértékben tud hozzájárulni, abban viszont biztos vagyok, hogy Vona Gábor ahhoz hozzá tud járulni, hogy a magyar határt megvédjük – mondta, egyértelművé téve, hogy hiába tüneti kezelésről van szó, gyakorlatiasan kell cselekedni. Vitapartnere szerint viszont nem elvont, befolyásolhatatlan dolgokról beszél, és a tüneti kezelés mellett egyszerre kellene foglalkozni a kiváltó okokkal is.

A menekültválságra adandó válaszok kapcsán a vitában szóba került az LMP által javasolt nyomkövető használata. Az elgondolás alapját Schiffer András magyarázata szerint az adta, hogy az elmúlt húsz év gyakorlata alapján akik hozzánk érkeztek, hat hónapra idegenrendészeti őrizetbe kerültek. – Akik sikítófrászt kaptak a nyomkövető ötletétől a liberális oldalon, azok sikítófrászt kapnak minden olyan javaslattól, amely a humanitárius szempontok mellett észleli, hogy van egy komoly közbiztonsági és nemzetbiztonsági probléma is az egész kérdéssel – mondta.

– Teljesen felbolydult a világ – így reagált Vona Gábor arra, amikor először hallotta az LMP javaslatát, amelyet szerinte a kvótarendszer betartatása miatt vetettek fel. Ám szerinte a kvóta elképzelése eleve rossz.

Az LMP-től szokatlan nyomkövetős elképzelés mellett Vona Gábort a vita moderátora azzal a korábbi kijelentésével szembesítette, miszerint az iszlám az emberiség utolsó reménysége. A Jobbik elnöke szerint ez szövegkörnyezetből kiragadott mondatrész, és azzal folytatódott: Európa példát vehetne arról, hogy az iszlám világ a saját vallását milyen mélyen őrzi.

A vitában mindkét pártvezető elismerte, hogy a kormány növelni tudta választóinak táborát a menekülthelyzet hatására. Vona Gábor szerint egyenesen „ráálltak egy válságkormányzásra”, mert a kabinet is megtapasztalta, hogy így lehet a szavazóbázist növelni.

– Az első Orbán-kormány szakpolitikai, a második kommunikációs, a mostani, harmadik pedig már csak válságkormányzást folytat – mondta a Jobbik elnöke, hozzátéve, hogy már egyedül a katasztrófahangulat fenntartása biztosítja a Fidesz vezető pozícióját. Ebből pedig szerinte az következhet, hogy a válság megszűnésével a kormánynak érdeke lesz egy új válság kialakulása, miközben az ingerküszöb egyre magasabbra kerül. A terrort és a háborús helyzetet hozta fel, és meglátása szerint sajnos mindkettőnek van realitása. Miközben az ország számára mindez óriási katasztrófa lenne, a kormány abszurd módon még profitálhatna is belőle.

Schiffer András is hangsúlyozta, hogy egy krízis mindig a hatalmon lévők helyzetét erősítheti, ám kiemelte azt is, hogy a tűzzel játszani nagyon veszélyes. Bírálta, hogy a kormány számára az első számú szempont mindig a realizálható politikai haszon. – Egy varázsló boszorkánykonyháján megmérik, hogy mi hasznos politikailag, és mi nem, majd aszerint mennek előre – festette le tapasztalatait.

A migrációs válság a kormány mellett a Jobbik és az LMP népszerűségére is hatott, ezt szintén mindketten elismerték. Vona Gábor ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem számolgatták, mennyiben változtat majd a mostani krízis a bejelentett néppártosodási folyamaton. Látja ő maga is, hogy a Jobbik eddigi dinamikus növekedése megtorpant, ám a tekintetben szerinte jól állnak, hogy az emberekben kezd elhalványulni a Jobbikról mint szélsőséges pártról alkotott kép. Az előtte álló legnagyobb kihívásnak nevezte, hogy Németországgal és az Egyesült Államokkal jó kapcsolatot tudjanak kiépíteni a nyugati nyitás jegyében, mégpedig úgy, hogy az ne járjon együtt arcvesztéssel. 2018-ban ugyanis szerinte kormányváltó hangulat lesz, a várakozásoknak megfelelni pedig egyedül a Jobbik lehet majd képes.

Az LMP életében is tapasztalt megtorpanást Schiffer András, ám arra is felhívta a figyelmet, hogy ennek ellenére sem kerültek az elmúlt egy évben a biztos szavazók számát illetően a parlamenti küszöböt jelentő öt százalék alá. Azért csak a mögöttünk hagyott bő egy évvel számolt, mert újjászületésként értékelte a 2013-as pártszakadás utáni állapotot és az azóta eltelt időszakban a megerősödést, a szavazótáboruk stabilizálást nevezte a legfontosabbnak. Arra is lát esélyt, hogy 2016 derekára már tartósan két számjegyű eredményt tudjanak felmutatni.

A két pártvezető közötti vita második részében a meghívottak tehették fel kérdéseiket. Egy résztvevő arra volt kíváncsi, hogy milyen a viszonyuk Orbán Viktorral.

Vona Gábor felidézte, hogy 2001-től Fidesz-tag volt, 2002-ben pedig Orbán Viktor polgári körében is részt vett, de – mint fogalmazott – „nem került közel a miniszterelnökhöz”. Egyetlen alkalom volt eddig mindössze, amikor négyszemközt beszéltek, mégpedig a megfigyelési botrány apropóján. – Nagyon inspiráló beszélgetés volt – így foglalta össze.

A miniszterelnök pályájára visszatekintve a 2002-es választási vereséget emelte ki mint „törést Orbán Viktor politikai karakterében”. Többször is kitért rá, hogy az 1998 és 2002 közötti első Orbán-kormányt milyen sikeresnek tartja, ám a szerinte igazságtalan vereségből a miniszterelnök azt a következtetést vonta le, hogy „erővel szemben csak erőt lehet mutatni”. Úgy vélte, hogy akik ma a Fideszre szavaznak, valójában az 1998 és 2002 közötti Orbán Viktorra szavaznak, ám ő már nem az, aki korábban volt.

Schiffer András is emlékeztetett arra, hogy még az LMP parlamentbe kerülése előtt volt kapcsolata Orbán Viktorral, egy konkrét ügyben ügyvédként képviselte is. – Politikusi tehetségét mindig is elismertem – foglalta össze véleményét. A képet ugyanakkor egyből árnyalta is, mert szerinte egy idő után be tud szűkülni a világa egy olyan politikai vezetőnek, aki a visszacsatolást módszeresen kikapcsolja.

Mindkét pártvezető egyfajta kritikát is kapott azzal a kérdéssel, hogy mintha az ellenzék a magas labdákat, főként a korrupciós ügyekben, nem csapná le. Schiffer András szerint viszont világosan kell látni, hogy a korrupciót illetően mára olyan magasra emelkedett az ingerküszöb, hogy önmagában egy ügy nem fogja különösebben felzaklatni a közvéleményt. Úgy vélekedett, azzal kellene inkább foglalkozni, amikor rendszerbe szerveződik a korrupció. Ezzel egyetértett Vona Gábor is, aki szerint a Fidesz és az MSZP eleve korrupciós mechanizmusokra lett felépítve.

Felhozták azt is mint aktuális és súlyos problémát, hogy a kormány az Országgyűlés megkerülésével az állami földek privatizációjára készül. Schiffer András megjegyezte, amit eddig „nem kótyavetyéltek el a posztkommunisták, azt most megteszi a Fidesz”.

Egyértelműen kiderült a vitán az is, hogy sem a Jobbik, sem az LMP nem talál a jelenlegi politikai palettán természetes szövetségest. Vona Gábor azt fejtette ki, hogy hiába lennének boldogak sokan a jobboldalon egy Fidesz–Jobbik-koalíciótól, ilyen nem fog létrejönni. Ha úgy alakulna, pártja inkább megpróbálna kisebbségben kormányozni, mintsem a mostani pártok közül bárkivel koalícióra lépni.

Schiffer András sem látja elképzelhetőnek, hogy az LMP akár a „szocialista konglomerátum”, akár a Fidesz kisebbik partnereként kormányozzon. Ugyanakkor reális forgatókönyvnek nevezte, hogy „a nagy nemzetmentés és antifasiszta összefogás jegyében” Fidesz–MSZP-koalíció jöjjön létre.

Talán a legélesebb szópárbajt a sajtószabadság kérdéskörének továbbgondolása váltotta ki. Schiffer András kezdte azzal, hogy „bizonyos értelemben nincs sajtószabadság Magyarországon, de a probléma az, hogy 2010 előtt sem volt”. Arra hivatkozott, hogy például különféle televíziós csatornák miként vesznek vagy nem vesznek emberszámba parlamenti pártokat attól függően, hogy hová vannak becsatornázva. Ugyanakkor megdöbbent azon, hogy még saját párttársai is elcsodálkoznak rajta Brüsszelben és Berlinben, hogy Magyarországon nem szoktak újságírókat elvinni vagy bebörtönözni az írásaik miatt. Pedig ő maga igyekszik mindenhol hangoztatni, hogy nem Erdogan Törökországáról vagy Putyin Oroszországáról van szó. Hozzátette, hogy mindkét országot a „Jobbik dicsőíti”.

Vona Gábor szerint viszont lehet, hogy Erdogan vagy Putyin erőszakos, antidemokratikus eszközökkel sért bizonyos sajtószabadságbeli normákat, ám a nyugati világban is megtalálható ugyanez, csak ott éppen „sokkal cizelláltabban, gazdasági eszközökkel” teszik mindezt. Igyekezett leszögezni, hogy a Jobbik nem dicsőíti egyik országot sem, de pártjának külpolitikai koncepciója, hogy hazánk a német, török, orosz háromszögben lehet sikeres, akkor, ha mindhárom nagyhatalommal a legjobb kapcsolatot tudja megteremteni. Schiffer András itt szóvá tette, hogy Magyarországnak végre nem erőközpontokhoz kellene igazodnia, hanem fel kellene ismernie, hogy egybeforr a sorsunk a más kelet- és dél-európai országokkal. Hazánk szuverenitásának megerősödését abban látja, ha a belföldi tőkeképző képességünket regionális együttműködéssel tudjuk érvényre juttatni. A regionális együttműködést Vona Gábor is szükségesnek tartja, ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy az általa említett nagyhatalmak mint erőközpontok attól még léteznek.