Diszkófények villódznak szerda délelőtt egy kaszinóban Szentendre külvárosában. A terembe lépőket gyümölcstáltorony fogadja, a terített asztalok hidegtálaktól roskadoznak. Mégis sokkal több érdeklődőt vonz, ami a terem hátsó traktusaiban történik éppen: két tagbaszakadt, öltönyös, pecsétgyűrűs cigány ember átöleli egymást. Egyre erősödő taps és hangos éljenzés. A fókuszban álló személyek ugyanis nem akárkik: Robert Botos, Szlovákia, illetve Dorin Cioaba, Románia cigánykirálya.
Északi szomszédunk cigányainak királyát két évvel ezelőtt választották meg a szlovákiai vajdák. Pontosabban „megvitatták, hogy ki is legyen a vezérük”. Ezt már a Conradóként és Robert Botos első minisztereként, valamint egyetlen tanácsadójaként bemutatkozó férfi magyarázta el a Magyar Nemzetnek. Dorin Cioaba viszont örökölte címét: édesapja, Florin Cioaba 2013-ban hunyt el, így azóta Dorin a román romák és „a cigányok nemzetközi királya”.
Ők és a hazai roma közélet számos szereplője azért jött el a szentendrei Dunakorzóra, hogy szándéknyilatkozatot írjanak alá a kelet-közép-európai roma népesség felzárkóztatása, hátrányos helyzetük enyhítése, valamint közös oktatási koncepciók kidolgozása céljából. Aláírtak ezenkívül egy együttműködési nyilatkozatot is az Amerikai–Magyar Kereskedelmi Kamarával. Ennek elnöke, Barát Tamás elmondta: ők nem ígérik senkinek, hogy biztosan üzletet köthetnek az Egyesült Államokban, csak azt vállalják, hogy egyfajta „házasságközvetítőként” leültetik egy asztalhoz a feleket. Beszámolt róla, hogy a szentendrei találkozón megkeresték egy kifejezetten cigány „tematikájú” ötlettel is: jelesül azzal, véleménye szerint van-e rá lehetőség, hogy a Somnakaj című musicalt vagy roma sorsjátékot a tengerentúlra is eljuttassa a kamara.
Az ezt követő köszöntők és felszólalások már a terem közepére összehúzott nagy, közös asztalnál, ebédhez készülődve hangzottak el. Elsőként Dorin Cioaba szólt: lováriul megfogalmazott mondandójába román szavakat is kevert, ennek, valamint mosolyának köszönhetően egészen kedélyesnek tűnt. Pedig kemények voltak a szavai: arról beszélt, „nemcsak azért jöttünk, hogy együnk, igyunk”, hanem mert 25 évnyi kudarc után itt az ideje a térségbeli összefogásnak és az egységes fellépésnek, mert a cigány gyermekek jövője a tét, ezért meg kell nyitni az Európai Unió kapuját a romák előtt. Mikor pedig beszédében odáig ért, imádkozni fog azért, hogy egységes és erős legyen a cigányság, akkor a vele szemben ülő Száva Vince roma jogvédő felkiáltott: – Ámen! Robert Botos, a szlovák cigánykirály is az összefogást és a kirekesztés elleni fellépést szorgalmazta, mielőtt „visszakergetnek minket az erdőbe”. Román kollégájához hasonlóan ő is elítélte azokat, akik a saját zsebüket tömték a cigány ügyre szánt pénzekből, pedig ahogy a kassai cigánykirály fogalmazott: – Isten előtt sem jó, ha ellopják a cigányok vagyonát! Botos összevont szemöldökkel, határozott mozdulatokkal gesztikulált, de hatalmas aranymedálja egyszer sem rezzent meg a nyakában.