Az átláthatóság rendkívül fontos – értettek egyet A jó állam aspektusai című konferencia résztvevői a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Hogy ez mennyire valósult meg a gyakorlatban, abban némiképp eltértek a vélemények.
Minél átláthatóbban működő, a közpénzek és a közvagyon felett transzparensen rendelkező állam, és csak a legszükségesebb mértékben megfigyelt állampolgár – ez lenne a „rendszerváltó atyák” által megálmodott idea a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke szerint, Péterfalvi Attila ellenpéldaként a szocializmus időszakát hozta fel. Hozzátette: a legvidámabb barakkban egyrészt mindent tudni akart az állam az emberekről, másrészt elképzelhetetlen lett volna megkérdezni egy minisztert, hogy milyen repülőgéppel utazott, milyen szállodában szállt meg, vele volt-e a titkárnője, és ha igen, hány szobát béreltek.
Mire számíthat Vona?
Vona Gábor ügye kapcsán Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke és Pataki Árpád kúriai bíró egyetért abban, hogy egy képviselő nemi orientációja különleges – tehát mindenképpen védett – adat. Kérdés, hogy mi lesz a kereset alapja: rágalmazás, vagy a magánszféra védelméhez való jog? A körülmények is számítanak: tényt állít, vagy véleményt mond Terry Black, és hogy az Vona képviselősége előtti időkre vonatkozik-e. A közérdeklődésre számot tartó adat nem mindig az, ami iránt a köz érdeklődik, már csak azért sem, mert ez az érdeklődés sem feltétlenül spontán – húzta alá Péterfalvi. Pataki pedig azon lamentált, vajon politikailag megéri-e ezért a Jobbik elnökének pereskedni, és köztudatban tartani az ügyet, vagy jobban jár, ha elengedi. Neve elhallgatását kérő jogi forrásunk korábban azt mondta: Vona a jog porondján elvileg jó eséllyel megnyerne egy ilyen pert, kérdés, hogy a politika mennyire hatja át az ezzel kapcsolatos fejleményeket, és hogy a jogalkalmazás mennyire tart lépést a züllő politikai közbeszéddel, amely néhány évvel ezelőtt a magánéletet legalább kihagyta az efféle tematizálásból. Azaz, kiindulva Kocsis Máté hamarosan Kúria elé kerülő ügyéből, vajon a jó hírnév megsértésének számít-e, ha ma valakit nyilvánosan homoszexuálisnak neveznek.
Ha a személyes adatok védelme és a közérdekű adatok nyilvánossága alapjogok, akkor tudomásul kell venni, hogy minden korlátozás csak törvényes, szükséges és arányos mértékben lehetséges – mondta Péterfalvi Attila. Megjegyezte, hogy a közszféra átláthatósága fontos eszköz a korrupció elleni küzdelemben is.
Ezért lényeges, hogy ezeknek az alapelveknek nemcsak a jogszabályokban, de a közigazgatásban és a döntéshozók oktatásában is helyük legyen. A közérdekű adatok nyilvánossága alól csak a minősített adatok kapcsán lehet kivételt tenni – ha nyilvánosságra hozataluk nemzeti, EU-s vagy NATO-érdekeket sértene –, illetve ha üzleti titok merül fel, de utóbbi a közpénzek elköltésére nem vonatkozhat. Azonban ha például indokolatlanul titkosítanak közérdekű adatokat, az bűncselekmény – hívta fel a figyelmet. Paks kapcsán például hosszas küzdelem volt azért, hogy ne minden adat legyen titkos, hiszen az eredeti szöveg szerint még azt sem tudhatnánk, hogy hol épülnek az új reaktorok.
Pedig a közpénzek felhasználásánál a fő szabály a nyilvánosság, az állampolgárok esetében pedig a személyes adatok védelme. Ezek fölött a NAIH próbál őrködni, például a hatóság lépett fel a hallgatókat listázó hökösök ügyében.
Fontos lenne minden esetben mérlegelni, milyen érdek fűződik a nyilvánossághoz, és milyen a titoktartáshoz – tette hozzá Péterfalvi Attila.
Lényegesen kevésbé volt kritikus a jelenlegi szisztémával kapcsolatban Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke. Hangsúlyozta, nem több, hanem hatékonyabb, jól irányított állam kellett a 2008-as pénzügyi válság és a 2010 előtti, véleménye szerint zilált gyakorlat után. Ezért leváltották a neoliberális gazdasági koncepciót, s megteremtették a stabil pénzügyi alapokat, és ezzel a magyar gazdaság szuverenitását. Ehhez szükség volt arra, amit ő az állami intézményrendszer, a közpénzügyi rendszer és az azt ellenőrző rendszer megújulásának nevezett. Az ÁSZ szerinte nagyon sikeresen támogatja az átláthatóság és integritás megvalósítását, és küzd a korrupció ellen, egyfajta megelőző jellegű szemlélet bevezetésével. Ami minden közérdekű adat nyilvánosságra hozatalát illeti, kérdés, mennyire lenne értelme az ÁSZ közérthető összefoglalói helyett például a költségvetés milliárdnyi adataival terhelni az átlagpolgárokat – vélekedett.
Az ombudsmani hivatalról Székely László, az alapvető jogok biztosa beszélt. A 9000 bejelentésre utalva aláhúzta: az állampolgári bizalom megvan az intézménnyel szemben, ahogy a szakmai felkészültségük kapcsán is beszédes, hogy – bár kényszerítő eszközök, úgymint kötelező határozat, bírságolás, nincsenek a kezükben, csak a meggyőzés ereje – tavaly 274 ajánlást fogalmaztak meg, s ebből csak 36-szor utasították vissza őket. Szomorú példaként a miskolci számozott utcákban élők vegzálását hozta fel, amikor minden létező ellenőrző szerv egyszerre razziázott az érintetteknél a gyermekvédelemtől a szolgáltatókig, egyesek szerint azért, hogy az ott élők maguktól elköltözzenek, az ombudsmani kérdésekre a polgármester azonban azt válaszolta, csupán véletlen egybeesésről van szó, illetve
„lehet, hogy jogszerűtlen, de nagyon népszerű volt” az intézkedés.
Mint Székely László mondta, a közérdekű bejelentés lehetőségét alapvetően a korrupt gyakorlatok elleni küzdelem részeként képzelték el, az állampolgárok azonban inkább közlekedési és környezetvédelmi ügyeknél nyúlnak ehhez az eszközhöz.
Egyébként a biztos és két helyettese munkája a fogva tartási helyek – börtönöktől a javítóintézetekig – hirtelen, szúrópróbaszerű, teljes körű ellenőrzése is. Mivel bármikor megjelenhetek, embertelen bánásmód esetén „nincs idő felmosni a vérnyomokat” – fogalmazott. Eredményeik között említette, hogy hasonló vizsgálódásaik után az általuk bezárásra javasolt, budapesti Merényi kórház zárt osztályának, illetve a tököli börtönkórháznak a felújítására is „hirtelen került pénz”.
Pataki Árpád kúriai bíró érdekes eseteket hozott a testület elé kerülő jellemző kifogások közül: mivel nem létező vagy nehezen előállítható adatot nehezen kérhet a bíróság, rengetegen hivatkoznak arra, hogy elvesztették, vagy aránytalanul sok erőfeszítéssel keríthetnék elő. A rendőrség is gyakran ad ki igazolást arról, hogy a nyomozás érdekeit sértené bizonyos adatok nyilvánosságra hozatala, holott egy folyamatban lévő büntetőügy önmagában még nem tenné ezt indokolttá. Külön izgalmas kifogás volt, amelyet a Szépművészeti Múzeum alkalmazott a híres kölcsönadott festmények esetében – célzott Habony botrányára –, ellentétben az adótitkokra apelláló taópénzek esetével, ahol nem tudták végül kiperelni az adatokat. Vannak jogalkotói kísérletek is a nyilvánosság csökkentésére, mint a jegybanki alapítványok kapcsán, mondta Pataki, emlékeztetve, hogy ez a titkolózási kísérlet – mármint hogy az itt forgó összegek elveszítik közpénz jellegüket – végül az Alkotmánybíróság és a Kúria miatt elbukott, ugyanakkor vannak kísérletek arra, hogy tételes tilalmakat építsenek be az egyes jogszabályokba, vagy a közbeszerzési körből kikerüljenek megbízások. Péterfalvi Attila ennek kapcsán elmondta: ha fokozzák az állam átláthatatlanságát, az rendkívül veszélyes manőver.
