– Nemegyszer elmondta már, hogy önnek két nagy fővárosi beruházás elindítása a legfontosabb: a 3-as metróé és a római-parti árvízvédelemé. Előbbi már megkezdődött, utóbbi jövőre fog, de mindkettő csak részlegesen. Nem túl szerény cél ez Budapestnek?
– Ez ellenzéki kérdés. Sosem mondtam, hogy csak ennyit szeretnék elérni. Valójában ennél már jóval többet is elértünk itt 2010 után. Gondoljunk csak a BKV jelentős járműcseréire, az útfelújításokra, a Margitsziget megújítására, a budai fonódó villamosra, a P+R parkolók építésére, az állatkerti fejlesztésre, az 1-es és 3-as villamos felújítására. A kényszerpályára helyezett, „felibe-harmadába” itt hagyott 4-es metrón is volt szerencsénk még szűk négy évig dolgozni. A metrófelújítás és az árvízvédelem ügyében viszont abba kellene hagyni a különböző kommunikációs célú trükközéseket, mert túl sok embert érint mindkettő.
– Tehát nem tartja kudarcnak, hogy jelenleg a 3-as metró vonalán az alagút-felújítás mellett csak az északi szakaszon van munka, mert a többire egyelőre nem futotta?
– Ön szerint kudarc az, ha végzünk egy munkát, amit 15-20 éve végezni kellett volna? Ezt amúgy is csak szakaszosan lehet. Ha már a metró középső és déli szakaszán is lezárultak volna a tenderek, akkor sem dolgozhatnánk egyidejűleg több szakaszon. Ennek műszaki, munkaszervezési okai vannak. Sajnálatos, hogy a sajtó egy része megpróbálja dehonesztálni az erőfeszítéseinket, és nem racionális, hanem érzelmi alapon.
– Az, hogy az akadálymentesítés nem lesz teljes körű, nem érzelmi, hanem nagyon is gyakorlati kérdés. A mozgáskorlátozottaknak és a babakocsisoknak mindenképpen.
– Az ellenzék baloldali, liberális része, akik most a legharsányabbak, Budapesten 2010 előtt több évtizeden át voltak hatalmon. Ők a 2-es metrónál összesen egy állomáson építtettek liftet, s akkor nem tiltakozott senki. Szerecsenmosdatás lenne ezt elhallgatni. Mi a 3-as metró északi szakaszán egyetlenegy helyen nem tudunk liftet építeni. Ezzel ugyanaz a helyzet, mint a légkondicionálás hiányával vagy a felszíni rendezések elmaradásával. Csak arra tudunk költeni, amire forrásunk van. A „teljes értékű” kifejezést használta legutóbb az MSZP az akadálymentesítésről szóló népszavazási kezdeményezésében. Hiába hivatkoztak az építési törvényre, a meglévő tervek az előírásoknak megfelelnek, különös tekintettel a fogyatékosok jogait és esélyegyenlőségüket biztosító jogszabályra. A metrófelújítást el kellett kezdenünk. A 3-as vonal a legnagyobb utasforgalmú közlekedési viszonylat az országban, valamit tenni kellett. Elsőként a szerelvényekkel. Elmondtuk már, hogy mi is újakat szerettünk volna vásárolni, nem a régi kocsikat felújíttatni. Nem rajtunk múlott
– Akkor ne is csodálkozzunk, hogy csőstül jönnek a gondok, mint például a „fakockás” ajtóhibák?
– Ne humorizáljuk el a fakockadolgot! Akár együtt is derülnék a viccelődőkkel, ha egyedi eset lett volna. Ám a fakockán kívül okozott még kísértetiesen hasonló ajtóhibát fémlemez és kavics is. Két-három alkalommal a metrókocsi plombáját próbálta meg valaki manipulálni. Legutóbb valami olajmaszatot kíséreltek meg a közvélemény előtt rozsdának beállítani. Nem túl eredeti poénkodni a meghibásodásokon.
– Azért az elvárható lenne, hogy ezek a járművek legalább működőképesek és tartósak legyenek.
– Az is elvárható lett volna, hogy ne hagyják itt ilyen állapotban. Szívesebben végeznénk mi is még magasabb színvonalú akadálymentesítést, felszíni parkrendezéseket. Annyit tudunk megcsinálni, amennyire forrásunk van. Fontossági sorrendben kell elvégezni a felújítás elemeit. Az utas- és közlekedésbiztonság elsőbbsége a legfontosabb. A városvezetés nehéz körülmények között küzdötte ki, hogy a halaszthatatlan beruházás elinduljon. Ön szerint mi az, ami nem működőképes vagy tartós, és mihez képest?
– A közelmúltban Közép-Európa legmozgalmasabb, legizgalmasabb és legszebb nagyvárosaként emlegette fővárosunkat, amely a magyar nemzeti össztermék közel 40 százalékát állítja elő. Közgyűlési ellenzéke szerint mindebből pedig önnek kellene kiharcolnia a pluszforrásokat.
– Annak, amit a fővárosi ellenzék mond, elveszi a jelentőségét, hogy vezetőik többször leszerepelt, hiteltelen emberek. Ők a baloldali szószólók, akiknek ciklusok sora állt rendelkezésükre, mégsem jártak sikerrel. Ami pedig az önkormányzatnak visszajuttatott pénzeket illeti: ez korábban is így volt. Demszky Gábor elsősorban ezen veszett össze mindig a saját kormányaival is, ahogy ő maga is többször elismerte.
– Olykor ön is kiélezett egy-egy helyzetet, emlékezetesek voltak például Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszterrel vívott csörtéi.
– Nekem is voltak csattanásaim. Lázár János is karizmatikus politikus. Ő a vidéket képviselte, én inkább Budapestet. Amikor egymással küzdöttünk, ő nyíltan szembejött, ami ritka és tiszteletre méltó. Az utóbbi fél évben egyébként látványosan javult a munkakapcsolatunk, és szögezzük le: amit a jelenlegi kormánnyal összefogva ez a városvezetés elért az utóbbi hét évben Budapesten, az lényegesen több, mint amit a Demszky-adminisztráció tett le az asztalra két évtized alatt. Ezt nemzetközi minősítések sora igazolja.
– Mégis, ahhoz képest, hogy 2010 óta egy csapat, a Fidesz–KDNP húzza az ország és a főváros szekerét, merné ideálisnak nevezni Budapest pozícióját?
– Manapság mi és hol ideális? Ami Amerikában, Franciaországban vagy Németországban történik, az ideális? A mai politikában az ideális és optimális fogalmakat felesleges használni, tulajdonképpen az egész világon.
– Vizsgáljuk ekképpen a római-parti mobil gát ügyét. Gondolt-e arra: ha a civilek, a környezetvédők kérésére valódi szakmai vitát rendeznek, arany középutat keresnek, és nem erőből akarják keresztülvinni az akaratukat, előbbre tartanának?
– Ezek szólamok. Mi az, hogy „arany középút”? Miért mondja, hogy „a civilek”? Ki a civil? Az árvízvédelmi mű története számomra teljesen szürreális. Olyan kijelentések és állítások hangzanak már el, ami a tiltakozók és ellenzők részéről csak kommunikációs kármentés. A szószólók csak gyűlöletet keltenek. A Párbeszéd nevű párt például olyan közleményeket ad ki, melyekből látszik, hogy még csak nem is követik az eseményeket, csak esztelenül támadnak, és hergelik az amúgy is nyugtalan embereket.
– Nem úgy néz ki, mintha bárki nyert volna bármit is. Veszíteni viszont szinte mindenki, főleg ha tavasszal ismét áradna a Duna. Akkor lehet ám csak kár.
– Hányszor is áradt már a Duna 1990 óta? Mégis most történik először valami. Egyetlen budapesti projektet sem ismerek, ahol ennyi vita lett volna az elmúlt öt évben, mint a Római-part ügyében, vagy amelyhez ennyi szakvéleményt készítettek volna. A mai világ sajátossága, hogy filozófusok, szociológusok kategorikusan rossz minőségűnek ítélnek műszaki szakvéleményeket. Szögezzük le: vita volt, szakvélemények voltak, és még lesznek is.
– A környezetvédelem azonban nem szűk szakmai kérdés, ahogy ön mondta: túl sok embert érint. Egyetért azzal, hogy joga van minden, a jövőnkért aggódó embernek véleményt nyilvánítani?
– Természetesen, és nem minden környezetvédőről gondolom, hogy rosszindulatú lenne. Lányi András filozófust tisztelem, amíg azonban olyanok is kiadják magukat környezetvédőnek, akik egy zavarkeltések szervezésével világszerte házaló külföldi gondolkodó műveit fordítják le magyarra, addig hadd legyek bizonytalan a motivációjukkal kapcsolatban. Zavarkeltéssel nem lehet problémákat megoldani. Amúgy az árvízvédelem elsősorban veszélyelhárítás és műtárgyépítés, és csak másodsorban favédelem.
– Mi következik mindebből?
– Ez a munka el fog kezdődni. A védmű megépítésével több mint hatvanéves adósságot törleszt a város. Le lehet írni olyanokat, hogy a régiek is tudták, a Nánási út és a Királyok útja vonalában kell védekezni. Pedig a nyúlgátnak nevezett létesítményt nemhogy mérnök nem tervezte, de engedélye se volt soha. A „kerítések vonalában” elképzelt változat sem egyértelmű. A Római-part több mint 3 kilométeres szakaszának egy kisebb részére lehet ez igaz. Közel 2 kilométeres szakaszon viszont a kerítések cikcakkban épültek, ahol csak komoly kisajátítások után lehet építkezni. Azonban ha ez lesz a végső javaslat, nem ellenezzük, csak épüljön a gát. A partélre sem akar senki építkezni. Demszkyék, akik végül nem építettek sehova semmit, viszont éppen oda tervezték a semmire sem jó, de közel ugyanannyi fa kivágásával járó „nyári gátat”. Indoklásuk szerint azért, mert így „felértékelődnek a hullámtéri telkek, és fejleszthetővé válik terület”. Ilyet mi soha nem mondtunk.
– Pedig sokan ezt gyanítják a fejlesztés mögött ma is, s hogy ismét a kormányfő bizalmasának számító Garancsi István jár jól, ahogyan a Kopaszi-gátnál épülő felhőkarcoló vagy legutóbb a villanyoszlopos „elefántfüles” reklámhelyek esetében.
– A Garancsi névvel igyekeznek egy kiterjedt fikciót hitelesíteni, ami nincs. A fővárosnak ehhez egyébként köze sem volt, nem építési hatóság, nem ad ki engedélyt, ráadásul kiderült, hogy a vállalkozó nem tulajdonosként, hanem kivitelezőként szerepel az üggyel összefüggésbe hozott fejlesztésben. Ami már ott van a hullámtérben, az miféle „oligarchával” hozható összefüggésbe?
– Mi tehát a következő lépés?
– Külön projektként megépítjük az Aranyhegyi-patak védművét, amely a Pók utcai lakótelepet védi az áradástól. Továbbá az előírások szerint megemeljük a gátat Pünkösdfürdőnél, és megoldódik a Barát-patak problémája is. Az Aranyhegyi-patak végleges vízjogi engedélye most csütörtökön meg is született. Jövőre az első fél évben meg is kezdődnek a munkák, és 2019 elejére be is fejeződhetnek. Ez nagy lépés. Közben pedig a vitatott szakasz, a Dunával párhuzamos védműelem nyomvonaláról kialakíthatja szakmai álláspontját az a tudós társaság, amelynek munkájában részt vesznek az eddig az ügyben állást nem foglaló, valamint az ellenzők és a támogatók által felkért egyetemi, vízügyi szakemberek, tájépítészek egyaránt. Ezentúl a Fővárosi Csatornázási Művek megbízásából készül még egy összehasonlító elemzés a Nánási úti nyomvonalról. A végső döntést néhány hónap múlva a Fővárosi Közgyűlés hozza meg. Kizárni még azt sem lehet, hogy a folyóval párhuzamos védműelemet esetleg meg sem szükséges építeni, de ez még teljesen bizonytalan felvetésként hangzott el.
– Korábban a közbeszerzéseket még átláthatatlanabbá, drágábbá, bonyolultabbá, bizonyos esetekben gyanússá tevő önkormányzati cég megszüntetését fontolgatta. Meglépi?
– Túlzó a szóhasználata, de a kritikának van alapja. Megszüntetni nem akarjuk, de az év elején nagy valószínűséggel átalakítjuk a társaságot, amit nemrég a városüzemeltetési holdingunkhoz csatoltunk, amelynek működésével szintén nem vagyunk kibékülve. A két cég működésén jelentősen javítani kell.
– Sokszor elmondta már, hogy 27 éve kölcsönösen támogatják egymást a Fidesszel, úgymond értékalapon. Ezt nem értékelte át jó néhány szereplő tevékenysége, így Rogán Antal, Habony Árpád, Mészáros Lőrinc és még sokan mások – említett elvekkel szembemenő – urizálása?
– Eszemben sincs személyeskedni, nem is feladatom, hiába szólongat fel ilyesmire. Sosem fogalmaztam azonban úgy, hogy egy politikai közösséggel, annak minden tagjával mindenben mindig egyetértenék. A Fidesz komoly, nagy néppárt lett, ahol sokféle felfogás megtalálható. Az bonyolultabb kérdés, hogy miről mit gondolok, de kitartok a Fidesz támogatása mellett. Jól kezelik a migrációs válságot, védik a nemzeti érdekeket, közöttük a határon túli magyarokét, képviselik a keresztény értékeket, a nemzet és a természet számára kedvező családpolitikát folytatnak. Ennek ma Magyarországon nincs alternatívája.
– Annak sincs alternatívája, hogy a kormányzattal szembeni legesélyesebb politikai erőt, a Jobbikot ellehetetlenítsék?
– Nem tudom pontosan, mi történt, nem az én ügyem, de gondolom, a Jobbikot sem akarja „vezérlő csillagként” megemelni.
– Személyes benyomásai szerint találkozunk-e önnel főpolgármesteri vagy bármilyen más politikai szerepben 2019 után?
– Sokat változott a világ az utóbbi 10-15 évben. E változások némelyike egyáltalán nem kedvező. Személyes benyomásaim ezért is körvonalazódnak, de pillanatnyilag inkább békés karácsonyt és boldog új évet kívánok mindenkinek!
