– Miért tartják magukat ahhoz, hogy senkivel sem működnek együtt a választáson? A hódmezővásárhelyi összellenzéki győzelem után már az LMP is feladta a teljesen különutas politikáját, sőt ajánlatot is tettek önöknek – kérdeztük Vona Gábort, a Jobbik elnökét.
– A mi álláspontunkban nem történt semmilyen változás. A hódmezővásárhelyi választás egyrészt bebizonyította, hogy nem működik a Fidesz gyűlöletkampánya, de az is kiderült, hogy a közvélemény-kutatások nem tudják megfelelően bemérni a Fideszt. Ezzel nem a kutatókat bírálom, sőt nagyon tisztelem a munkájukat, de a magyar társadalomban annyira eluralkodott a félelem, hogy egyszerűen nem pontosak a mérések. Egy diktatúrában nehéz megjósolni az elnyomó politikai erő népszerűségét, hiszen az emberek nem merik megmondani, ha nem a kormányzó párt támogatói, márpedig Magyarország a diktatúra felé vezető úton halad. Újra kiderült emellett az is: az emberek bölcsen ki tudják választani, hogy az ellenzéki indulók között ki az esélyes jelölt.
– Többször mondta, hogy akár koalíciós partnerként is el tudná képzelni az LMP-t, ebben az esetben nem volna pozitív üzenet a választóknak, ha már a választáson is valamilyen szinten együttműködnek?
– Mi az LMP és a Momentum mint huszonegyedik századi pártok irányába nyitottak vagyunk, az együttműködésnek viszont a választás után van jelentősége. De az LMP-vel bármikor szívesen tárgyalunk; ha Szél Bernadett vagy az LMP más vezetői a Jobbikkal egyeztetni akartak bármikor is, mi soha nem zárkóztunk el.
– A hódmezővásárhelyi választás óta volt már ilyen?
– Természetesen sokan beszélünk ilyenkor sokakkal, de tárgyalás még nem volt.
– Lesz?
– Nem tartom kizártnak.
– Ha a választáson nem akarnak velük együttműködni, akkor miről?
– Nemcsak az egyéni képviselőjelöltekről vagy a koordinációról lehet beszélgetni, hanem egyáltalán arról, hogy mi lesz a választás után. Szerintem ez már fontosabb is. Én az LMP-re nem úgy tekintek, mint akikkel mindenben egyet kell értenünk, hanem mint egy későbbi lehetséges partnerre. Ezért a legfontosabb területeken, az egészségügyben, az oktatásban, a nyugdíjrendszerben, a gazdaságban, az elvándorlás lassításában mindenképpen ki kell alakítanunk egy nemzeti minimumot. Azt gondolom, ezekről sem csak a választás után lehet beszélni, hanem már most is.