– Hogyan kapcsolódik a progresszív ideológia a média átalakulásához?
– A progresszív körök az előbb említett kihívásokra azt a választ találták ki, hogy a médiát kifejezetten progresszív–baloldali–liberális elképzelések politikai szócsövévé kell változtatni, mert csak így tudják a befolyásolási képességüket fenntartani és a média üzleti modelljét működtetni. A véleménypluralizmus így teljesen felborult: korábban ugyanis a liberális média központi eleme számára a hír szentségének és a vélemény szabadságának a szétválasztása, illetve a hiteles tájékoztatás volt a legfontosabb, mára viszont a progresszív liberális ideológia programjának a képviselete vált azzá. A nyugati konzervatívok szinte egyöntetűen arról számolnak be, hogy az ő véleményüket mára gyakorlatilag teljesen kiszorították a mainstream médiából. Éppen ezért a konzervatív sajtónak nagyon fontos küldetése van, mert ellensúlyoznia kell ezt a kialakuló túlsúlyt, és biztosítania kell a fősodortól eltérő vélemények megjelenítését is. Fel kell vennie a kesztyűt, mert máskülönben egy „soft orwelli” típusú világ irányába indulunk el.
– Mit tehet ilyenkor az állam?
– Kettős a feladata: egyrészt fenn kell tartani a véleményszabadságot, ugyanis egy-egy kijelentés nem cenzúrázható ideológiai alapon, másrészt valamilyen módon biztosítania kell a jogszabálysértő véleményekkel szembeni fellépést. Ezek a feladatok nem bízhatók a platformokra, az államnak részt kell vennie a nyilvánosság tereinek a biztosításában és a jogszabályok betartatásában. Ezt tulajdonképpen az egész nyugati világ ugyanígy látja, azokat kivéve, akiknek érdekük a mostani zavaros helyzet fenntartása.
– Nálunk is ez a tendencia?
– A közép-európai országokban a helyzet jobb, mint nyugaton, ami elsősorban a történelmi tapasztalatokból adódik. A kutatások szerint a magyar felnőtt lakosság kilencvenöt százaléka, azaz majdnem nyolcmillió fő rendszeres médiafogyasztó, ráadásul ebből hatmillió többféle forrásból tájékozódik. Ez azt jelenti, hogy a magyarok többsége – megőrizve a kommunizmusból megtanult reflexeit – óvatosan kezeli a médiából érkező információáradatot, minden véleményre kíváncsi, majd eldönti, melyik hitelesebb a számára. Nyugat-Európában viszont buborékok alakulnak ki, amelyek között semmiféle átjárás nincsen. Az európai adatok szerint a magyarok hatvanhárom százalékának magas vagy középmagas a bizalmi indexe a média iránt, amely meghaladja az uniós átlagot, miközben például a németeknél vagy a dánoknál ez az arány sokkal alacsonyabb.
– Hogyan veheti fel a harcot a jobboldali értelmiség?
– Biztosítani kell, hogy a jobboldali hangok is kellő súllyal jussanak el a magyar emberekhez annak érdekében, hogy minden típusú információhoz hozzáférhessenek. Tekintettel arra, hogy mi a kormányzati politikánkat az emberek véleményére alapozzuk, ezért csak így reménykedhetünk abban, hogy a választópolgárok a jobboldalt ismét kitüntetik majd a bizalmukkal.
Világszerte elismert előadók
Szabad véleménynyilvánítás a digitális korban című, kétnapos nemzetközi médiakonferenciát szervezett a Mathias Corvinus Collegium múlt hét csütörtökön és pénteken azzal a szándékkal, hogy nemzetközi szaktekintélyű előadókkal vizsgálják meg a sajtó mai szerepét, a közösségi média hatalmát és az eltörlés kultúrájának a hosszú távú hatásait. Tapasztalataikat olyan külföldi előadók osztották meg, mint Birgit Kelle, a Die Welt munkatársa; Gladden Pappin és Julius Krein, az American Affairs társalapítói; Matyas Zrno, a CNN Prima News külügyi rovatvezetője és Ralf Schuler, a Bild berlini parlamenti irodájának a vezető tudósítója.
Borítókép: Orbán Balázs szerint a nyugatival szemben a magyar társadalom zöme többféle forrásból tájékozódik. (Fotó: Kurucz Árpád)
