A nyugodt kormányzás a sikeres válságkezelés kulcsa

A tudományról és az uniós bürokráciától is bebizonyosodott, hogy nem képesek megfelelően, a tágabb összefüggésrendszerében kezelni a pandémiát, amire eszköztáruknál fogva csak a nemzeti kormányzatok képesek. Erről G. Fodor Gábor, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója beszélt a Mediaworks Hírcentrumának adott interjúban, amelyben a Politikai virológia című zsebkönyvében levont következtetéseiről kérdeztük.

20210426 MN Budapest G.Fodor Gábor Magyar Nemzet fotó:Mirkó István Fotó: Mirkó István

· Bölcs döntés volt a magyar kormány részéről katonai igazgatás alá rendelni a kórházakat, mivel ez volt szükséges az egészségügyi ellátórendszer kapacitásainak a működőképes állapotban tartásához, és megszervezéséhez.

· A nyugodt kormányzás jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon zökkenőmentesen történtek a korlátozások, majd a gazdaság újraindítása is.

· A magyar baloldal átlépett egy határt, amikor Brüsszelt kérték, hogy büntesse meg Magyarországot, amely eközben minden erejével a járvány elleni védekezésre koncentrált.

· A magyar állam hadra lett fogva, és ennek köszönhető, hogy nem láttunk olyan képeket, mint amilyenek Bergamóból, Portugáliából, vagy Romániából érkeztek.

– „Számomra az a fontos, hogy mindig az ember legyen a középpontban” – Józsi (41), mesterlövész. Ez a mottója a Politikai virológia című új zsebkönyvének. Egy vicces felütés több embernek hozhatja meg a kedvét a kötet elolvasásához?

– Vicces felütés, de minden viccnek a fele komoly. A pandémiában rólunk van szó, mi vagyunk a középpontban, velünk és rajtunk gyakorlatoznak.

– Nem tartotta kockázatosnak olyan témáról írni, amely eléggé messze áll a szakterületétől, a politológiától és a politikai filozófiától?

– Kicsit sarkosan fogalmazva: mindenki járványszakértő lett ebben az időszakban, én viszont nem vagyok virológus, legfeljebb politikai virológus lehetnék. A politikai virológia valójában nem azt ígéri, hogy a vírusról tudunk meg többet, hanem a politikáról: hogyan lép fel a cselekvő politika a járvánnyal szemben, és mit tud tenni a krízis elhárítása érdekében.

– Nem a tudománytól kellene várnunk mindezt?

– Önmagában a tudomány nem képes megoldani a helyzetet. A tudomány steril. A vírus érdekli, nem pedig az ember.

A politika foglalkozik az emberrel, mindannyiunkkal, akik félünk, reménykedünk, biztonságot igénylünk, vagy csak folytatni szeretnénk az életünket úgy, ahogy azt megszoktuk.

Ráadásul a pandémia elején a tudomány is tanácstalan volt, keveset tudtunk a vírusról és nem rendelkeztünk vakcinával. Az életünkbe betörő bizonytalanságot valakinek kezelni kellett, és a cselekvő kormányzatoktól vártuk el, hogy ebben a bizonytalansági helyzetben tegyenek valamit. Miközben tehát nőtt a megbetegedések és a halálozások száma, azt akartuk, hogy valaki cselekedjen, ez a helyzet pedig egyfajta lakmuszpapír volt a politika számára.

– Amennyiben?

– Amikor nyugalom van, azt gondoljuk, hogy az államok csak úgy elműködgetnek, nem vesszük komolyan a kormányzatokat. Ám most hirtelen láthatóvá vált, hogy ki képes cselekedni és ki marad tehetetlen. Számtalan képességről kellett tanúbizonyságot adniuk, ráadásul bizonytalansági helyzetben. Elvártuk, hogy cselekedjenek, de gyorsan, helyezzenek minket biztonságba, védjék meg az életünket, de védjék meg a munkahelyeinket is, tegyék lehetővé, hogy visszanyerjük a régi életünket, és csak annak fejében fogadtuk el a szabadságkorlátozó intézkedéseket, hogy visszanyerjük a szabadságunkat. És mindezt egyszerre akartuk. A tudomány ennyi, egymással is konfliktusos igény figyelembevételére nem képes, de nem képes a nemzetek fölötti kormányzat, a bürokrácia sem. Az uniós bürokrácia megbukott a vírus elleni védekezés terén, láthattuk, hogyan vallottak kudarcot a közös vakcinabeszerzés megszervezésében. A bürokrácia lassú, késlekedik és körülményes.

– A nemzeti kormányzatok tehát természetüknél, szerkezetüknél fogva tudják megfelelően kezelni a pandémiát?

– Nekik vannak meg erre az eszközeik és lehetőségeik, például a kormányzatoknak áll módjukban megszervezniük az államot, hogy képessé tegyék a védekezés struktúráinak a létrehozására és működtetésére. Ám ezekkel megfelelően kell élni, emellett pedig fel kell ismerni, hogy mely lépés a leginkább célravezető az adott helyzetben. Ahogyan azt is, hogy egy-egy döntésnek milyen következményei lesznek, a különböző dilemmákat hogy érdemes feloldani.

– Említene néhány példát?

– Például bölcs döntés volt a magyar kormány részéről katonai igazgatás alá rendelni a kórházakat, mivel ez volt szükséges az egészségügyi ellátórendszer kapacitásainak a működőképes állapotban tartásához és megszervezéséhez. A magyar állam hadra lett fogva, és ennek köszönhető, hogy nem láttunk olyan képeket, mint amilyenek Bergamóból, Portugáliából, vagy Romániából érkeztek.

– Gondolom, az sem mindegy, hogy azzal mit kezdett a politika, hogy felerősödött az emberek bizonytalanságérzete és ingerültsége.

– Igen, ezzel a dilemmával is szembesültek a kormányzatok: a vírus kikezdte az emberek türelmét. Nem tudtuk, hogy meddig leszünk mi bezárva, meddig lesznek az üzletek, éttermek zárva, meddig nem végezhetjük a megszokott módon a munkánkat, mikor láthatjuk újra távoli családtagjainkat, barátainkat. Mindent eluralt a bizonytalanság.

A kormányoknak például nagyon körültekintően azt kellett mérlegelniük, hogyan védjék úgy az emberi életet, hogy a gazdaság se omoljon össze.

Nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt, a jó megoldást az olyan kényes dilemmákban is, mint hogy milyen mértékben korlátozhatják az emberek szabadságjogait annak érdekében, hogy kiszorítsák a vírust. Ahogyan az olyan kérdésekben is, hogy kötelezővé lehet-e tenni az oltást? Ha ezt az emberek nem fogadják el, akkor lehet-e külön szabályokat hozni az oltottakra és az oltatlanokra? Ezek azért kegyetlenül nehéz dilemmák, mert nincs tökéletes feloldásuk. Cselekedni viszont kell.

– Ha viszont pusztán egyfajta kísérletezésről van szó, akkor szerencse kérdése, hogy sikeresnek lehet-e nevezni egy kormányzatot vagy sem?

– Nem erről van szó. A szerencse mellett kormányzati képességek, a cselekvés képességének a felmutatására is szükség volt. Vagyis politikai képességekről beszélünk. A politikában a dolgoknak sorrendisége van. Például amikor még nincs vakcina, akkor másképp kell védekezni, más megoldást kell találni arra, hogy ne terhelődjön túl az egészségügyi ellátórendszer. Láttuk, a cselekvő kormányzatok zártak és elkülönítettek. Azért kellett zárni, hogy lassítsák a vírus terjedését. Amikor viszont már van oltás, akkor már az oltás a megoldás, a vakcina győzi le a vírust. Ekkor az elzárás már akár olyan indokolatlan szabadságkorlátozás lehet, amit nehezen fogadnak el az emberek. Amikor pedig már túl vagyunk a nehezén, akkor újra lehet indítani a gazdaságot, és olyan segítséget kell adni a családoknak, és a vállalkozásoknak, amelyekkel helyre lehet állítani a megszokott életüket.

– Mennyire lehet objektívan megállapítani, hogy egy adott kormányzat hogyan teljesített ezekben a kérdésekben?

– Meg tudta-e a szervezni az államot, működőképes maradt-e az állam és különböző ellátórendszerek, vagy nem bírták a terhelést és összeomlottak. De itt szerepet játszik a kormánnyal szembeni bizalom is. Romániában vagy Bulgáriában ezért is alacsony az átoltottság, mert az állam polgárai nem bíznak az államban. De ide tartozik az is, hogy egy társadalom elfogadja-e a politikusok döntéseit. 

Sokat elárul, hogy míg Nyugat-Európa számos országában tömegtüntetések zajlanak, addig itthon nem tapasztalunk ilyesmit.

Ráadásul a liberális Hollandiában a rendvédelmi erők erőszakot vetettek be a tüntetők ellen. Abban pedig, hogy az emberek készek legyenek együttműködni a vezetőikkel, nagy szerepe vannak, hogy a kormány cselekedjen, de kiszámítható módon, azaz ne rángassa a kormányt. Németországban, Ausztriában, Portugáliában és Spanyolországban hol szigorítottak, hol lazítottak: amikor kicsit lejjebb mentek a számok, akkor engedtek, majd amikor rosszabbodtak a járványügyi adatok, még durvábban szigorítottak. A nyugat-európai országok demonstrálóinak ebből lett elegük, mivel kiszámíthatatlanná vált az életük.

– A magyar miniszterelnöknek pedig köztudottan az az egyik alapelve, hogy „nix ugribugri”.

– Pontosan, és a nyugodt kormányzás jelentősen hozzá is járult ahhoz, hogy Magyarországon zökkenőmentesen történtek a korlátozások, majd a gazdaság újraindítása is. Például a harmadik járványhullámban tavaly novembertől idén tavaszig ugyanazok a szabályok voltak érvényesek. Magyarország nem rángatta a kormányt. Már-már visszatértünk a vírus előtti életünkhöz. A védekezés legfontosabb eszközeként a kormány arra biztat mindenkit, hogy vegyük fel az oltásokat, és ma mindenkinek van is vakcina. Más, kevésbé szerencsés és kevésbé jól kormányzott országokban jelenleg is zárnak, s kijárási, illetve lakhelyelhagyási tilalom van érvényben.

– Hogyan befolyásolta a hazai politikai erőviszonyokat a pandémia?

– Úgy látom, a Covid alapvetően nem változtatta meg a politikai erőteret Magyarországon. Továbbra is az a helyzet, hogy a kormány cselekszik, azon dolgozik, hogy megszervezze a védekezés struktúráit. Az ellenzék pedig sem gyakorlati, sem morális értelemben nincs cselekvő helyzetben. Még a szükséges intézkedések meghozatalában is képtelenek voltak együttműködni a kormánnyal, ráadásul végig kritizálták a védekezést. Azt gondolom, hogy ennél több lett volna elvárható egy felelős ellenzéktől egy háborúhoz hasonlító válsághelyzetben.

– Erre azt lehet mondani, hogy az ellenzék dolga, hogy kritizálja a kormány döntéseit. Arra is akadt példa, hogy tényekkel támasztották alá a bírálatukat, például jóval több lélegeztetőgépet szerzett be a kormány, mint ahányat végül használatba állítottak.

– Még szerencse, hogy nem kellett az összes lélegeztetőgépet használni. A járvány természetéből következik, hogy egy bizonytalansági helyzetben kellett cselekedni. A pandémia elején nem tudtuk, mennyire fertőző a vírus, és hogy milyen arányban okoz súlyos megbetegedéseket. Képzeljünk el egy olyan vészforgatókönyvet, amelyben jóval többen szorulnak invazív lélegeztetésre, mint ahány gépet megrendelt a kormány, és több ezer ember halt volna meg emiatt.

Azt pedig kritikán alulinak tartom, hogy a magyar baloldal kamuvideókkal próbálta megrengetni az emberek bizalmát az egészségügyben, és tudatosan olyan politikát folytattak, hogy elbizonytalanítsák az embereket a vakcinák hatásosságát ille­tően.

Akkor is átléptek egy határt, amikor Brüsszelt kérték, hogy büntesse meg Magyarországot, amely eközben minden erejével a járvány elleni védekezésre koncentrált.

– Apropó, mortalitás: visszatérő baloldali kritika, hogy a Covid–19 miatti magyar halálozási adatok nemzetközi összehasonlításban a legmagasabbak közé tartoznak.

– Minden ország máshogy regisztrálja a koronavírus miatt elhunytakat. Míg Magyarországon mindenkit ide sorolnak, ha a halál pillanatában pozitív volt a beteg koronavírustesztje, még akkor is, ha nem közvetlenül a vírus miatt vesztette el az életét, sok más államban ezeket az elhunytakat nem a pandémia áldozataiként tartják számon. Érdemes inkább az elmúlt évekhez képest a pandémia alatti többlethalálozást figyelembe venni. A könyvemben közölt adatok szerint az Európai Unió tagállamait figyelembe véve nagyjából a középmezőnyben foglalunk helyet.

– A Politikai virológia a XXI. Századi Intézet zsebkönyvsorozatának az első darabja. Milyen témával folytatódik a sorozat?

– Erről annyit árulhatok el, hogy tervben van Békés Mártonnak, a XXI. Század Intézet igazgatójának írása az Orbán-korszakról, további köteteket tervezünk a jobboldal és a kereszténydemokrácia mibenlétével kapcsolatban is. Ahogy a Politikai virológia fülszövege is fogalmaz, az a célunk, hogy kortárs problémákra kortárs gondolatok szülessenek, s ne kelljen megvárni az olvasóknak, míg valaki egy klasszikus, könyvméretű eszmefuttatással jelentkezik. A zsebkönyvformátum további előnye, hogy lehet gyűrni, jegyzetelni, bárhol elővehető, lehet olvasni akár a buszon is. Divatja van és lesz a zsebkönyvformátumnak.

Borítókép: G. Fodor Gábor (Fotó: Mirkó István)