A Fidesz a Duna-parton, szemben a műszaki egyetem patinás főépületével, egy új korszak ugyancsak jellegzetes épületénél, a Bálnánál tartja eredményváró estjét. Este hétkor a környéken még nyoma sincs feszültségnek. Megkésett kocogók róják utolsó kilométereiket napnyugta előtt, kutyasétáltatók engedik szabadjára kedvenceiket, akik oda is potyogtatnak, ahová nem kellene. A Boráros téren a megszokott néhány borissza kortyolgatja megszolgált lélekmelegítőjét, a szomszédos játszótér még narancs színekben pompázik, a dühöngő üres, az ilyenkor megszokott kínai társaság úgy látszik, hűvösnek találja az időt a játékhoz. Este hétkor a Bálnánál csak úgy kéttucatnyi ember fagyoskodik a metsző északnyugati szélben, de szép lassan több irányból is szállingóznak az emberek. A kordon túloldalán Kálomista Gábor filmproducer, a Thália Színház ügyvezető igazgatója nyugodtan füstöl elektromos cigarettájával, nem árulkodik izgalomról a tekintete. Ugyanezt mondhatjuk az egyszer csak felbukkanó Tőkés László református püspökről is, aki megszokott joviális stílusában válaszolt kérdésemre, ami mi más is lehetne, minthogy mik a megérzései a választásokat illetően.
– Megérzéseim nincsenek, csak reményeim – felelte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke.
Hét óra után néhány perccel a Fidesz két politikusa, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) elnöke és Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter tartott közös sajtótájékoztatót. Előbbi köszönetet mondott a határon túli nemzettársak felelős magatartásáért, utóbbi pedig a magas részvételt méltatta.
Igen, hét óra után még csak ennyit tudunk, magas a részvétel, durván ugyanakkora, mint négy évvel ezelőtt.
A golyó már pörög, Tőkés Lászlóval fogalmazva, csak remélhetjük, hogy a megfelelő színű rekeszben áll meg.
A stabilitás mindennél fontosabb
A Bálna északi oldalán lépnek be az épületbe a meghívott vendégek. Regisztráció, QR-kód leolvasás, csomagátvizsgálás után lehet csak túljutni az előtéren. Több ismert embert is fel lehet fedezni az érkezők között, így például a háromszoros olimpiai bajnok kajakos, Kovács Katalin stílszerűen narancssárga magassarkú cipőben érkezett a férje oldalán. Feszültségnek egyelőre itt sincs nyoma, mindenki fegyelmezetten kivárja a sorát, fennakadás nélkül zajlik a bebocsátás. Fél kilencre a meghívott vendégek benépesítik a rendezvényközpontot, már csak a későn érkezők szállingóznak. De persze ők sem maradnak le még semmiről. Spanyol beszéd üti meg a fülemet a bejáratnál. A két fiatalemberhez lépek, azt tudakolva, mi járatban vannak.
– Spanyolországból jöttünk, az ottani jobbközép párttól, a Fidesz meghívására.
– Mit gondolnak, Magyarországnak milyen eredmény lenne a legjobb? – kérdezem őket.
– Csakis a Fidesz további kormányzása. A jelenlegi európai helyzetben az önök országában a stabilitásnál nincs fontosabb.
Ezzel válunk el egymástól.
A „rajongói” oldalon lassan gyülekeznek az emberek, még fél kilenc körül is csupán pár százan várakoznak. Két idős hölgy árul magyar zászlókat, vacogva, kicsit csalódottan kínálják portékájukat, egyelőre elmaradnak a vevők.
De nincs is miért sietni, az első adatok csak kilenc óra körül várhatóak. Bár itt is mindenki úgy tudja, az előzetes becslések a Fidesz győzelmét ígérik.
Egyetértésben a NATO-val
Az első népesebb társaság, amelyik megérkezett a szabadtéri eredményváróhoz egy durván százfős dán iskolacsoport. Az egyik tanárjukkal beszédbe elegyedtem:
– Tudják, hogy mi zajlik itt? – fordultam hozzá.
– Természetesen. Esti sétára indultunk a városban, s gondoltuk, idenézünk, hogy mi történik.
– És mire számítanak?
– Lehet, hogy csalódást okozok, de Dániában az emberek többsége nem szimpatizál Orbán Viktorral. Ahogy én sem.
– Miért, mi a baj vele?
– Ahogy Lengyelország, úgy Magyarország sem együttműködő az Európai Unióban. Legalábbis mi ezt halljuk nap mint nap.
– És mit tapasztalnak itt, Budapesten? Volt már bármilyen kellemetlen élményük?
– Nem, semmi sem. Budapest csodálatos város, minden szegletében szembejön a történelem.
Aztán beszélgetünk a migrációról, az ukrajnai háborúról, s kiderül, még a dán tanár sem tud arról, hogy Ukrajnában magyarok is élnek, s részben ez az oka annak, amiért Magyarország – a NATO-val egyetértésben egyébként – nem enged át katonákat, és nem küld fegyvereket a határon túlra. Kedélyes beszélgetésünk végére a dán tanár már úgy búcsúzik:
– Sok sikert!
Hát, így legyen.
Az első üdvrivalgás
Este kilenckor végre megjönnek az első magasabb feldolgozottságú eredmények. A budapesti adatokat látva csalódott moraj hullámzik végig a még mindig csupán úgy ötszáz fős sokaságon, amikor viszont a kivetítőn az jelenik meg, hogy például Hörcsik Richárd Sátoraljaújhelyen, V. Németh Zsolt Vas megyében, Szabó Tünde Nyíregyházán vezetésre áll a maga szavazókörében, akkor felcsattan a taps, és szórványos „hajrá!”, „gyerünk!” kiáltások hangzanak fel. Bizakodó a hangulat, így összegezhetjük a szimpatizánsok várakozásait.
Amikor aztán húsz százalékot meghaladó feldolgozás mellett az jelent meg a kivetítőn, hogy Budapestet leszámítva ismét narancsszínű az ország, először tört ki üdvrivalgásban a tömeg. Bele-belehallgatva a beszélgetésekbe, senki sem tartotta elképzelhetőnek, hogy az eredmény megforduljon.
Győzött a Fidesz? Igen, már negyed tízkor lényegében kijelenthettük, győzött a Fidesz.
Borítókép: Tőkés László (Fotó: MTI/Kiss Gábor)
