Az első hónap egy sprint volt, mostantól pedig a maratonra edzünk
– fogalmazott a Magyar Nemzetnek adott interjúban a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat (BJMSZ) önkéntes projektkoordinátora, jelezve: a háború befejezése után a nélkülözés nem fog megszűnni, nyilvánvalóan várható egy gazdasági krízis, valamint hosszú időbe fog telni az is, mire az emberek újraépítik az otthonaikat. Schumicky Mária ugyanakkor hangsúlyozta: ők az ottmaradás és a visszatérés lehetőségének megteremtésén dolgoznak, a Kárpátaljára érkező menekültek ellátása pedig hosszú távú célkitűzése a szeretetszolgálatnak. A BJMSZ önkéntese – aki gyakorlatilag a háború első napjaitól Kárpátalján van – a szeretetszolgálat feladatait ismertetve elmondta: eleinte 0–24 órában végeztek határszolgálatot, ezalatt információt és ellátást is biztosítottak a menekülőknek. Mivel azonban már egy ideje azt tapasztalják, hogy a belső menekültek száma jelentősen emelkedik Kárpátalján, az adományok gyűjtése, szelektálása, célba juttatása a fő feladatuk. Tájékoztatása szerint a beérkező adományokkal olyan menekültszállókat és olyan szervezeteket támogatnak, amelyek közvetlenül a belső Ukrajnából érkezők elszállásolásával foglalkoznak. A menekültszállók számára ezért olyan raklapokon gyűjtik az adományokat, amelyek üzemi szinten felhasználhatók, az egyéni rászorulóknak pedig külön, más típusú válogatással készítenek csomagokat. – A menekülteket főként az önkormányzati és az egyházi ingatlanokban helyezik el, mi pedig ezeknek a szállóknak – amelyekből nagyjából hétszáz üzemel a megyében – a felszerelésében próbálunk segíteni. Többször előfordult, hogy olyan helyre vittünk segítséget, ahol ágy, matrac vagy takaró sem volt.
