Törpejárás, törzskörzés és felülés beakasztott lábbal – csak néhány tornagyakorlat, amelyeket bár hosszú évtizedeken át ismételt a diákság minden egyes tornaórán, néhány éve kiderült: ezek a mozdulatsorok többet ártanak, mint használnak, mert egytől egyig megterhelik a gerincet és az ízületeket.
Mindig csak egymás között beszéltünk arról a szakember társaimmal a különféle kongresszusokon és szakmai publikációkban, hogy a gyerekek gerincének egészsége veszélyben van, mert biomechanikailag helytelenül terhelődik, és ebből hosszú távon nagy baj lesz, mégsem történt semmi.
1994-ben végre fordult a kocka, és egy közgyűlésen felkértek, hogy valósítsam meg azokat a törekvéseket, amelyekkel a felnőttkori porckopásos megbetegedéseket megelőzhetjük – idézte fel a kezdeteket Somhegyi Annamária, az Országos Gerincgyógyászati Központ reumatológusa.
Új alapok
Ennek eredményeképpen jött létre a Magyar Gerincgyógyászati Társaság Tartásjavító prevenciós programja, amelynek elsődleges célja az volt, hogy bevezessék a mindennapos testnevelést, másik pedig, hogy a tornaórán minden tanulóval rendszeresen végezzék a hatékony tartásjavítás mozgásanyagát. Ugyanakkor azért is dolgoztak, hogy a testnevelő tanárok a gerincet és az ízületeket terhelő mozgásokat felcseréljék gerinc- és ízületkímélő formákkal.
– Tudatosítanunk kellett a pedagógusokban, hogy a lefogott vagy beakasztott lábbal végzett felülések vagy a hibásan végrehajtott fekvőtámaszozás az ágyéki gerincen nyíróerőket ébreszt, ami a sok ülés miatt úgyis veszélyeztetett gerincet tovább terheli a felnőttkori porckopás felé – magyarázta a doktornő.
A mozgásanyag 2003 óta a Nemzeti alaptanterv része, de bekerült a testnevelési kerettantervekbe, a testnevelők, edzők és gyógytestnevelők képesítési követelményei közé, valamint a Népegészségügyi program célkitűzései és akciói közé is. A program bevezetését követően a testnevelők részt vehettek egy továbbképzésen, hogy a speciális tartásjavító gyakorlatok elsajátításával a tornaórákon a helyes gerinc- és ízületvédő gyakorlatokat tanítsák meg a gyerekeknek.
A testtartásért felelős izmok megerősítésével a testtartási rendellenességek javulni és korrigálódni tudnak, a gerinc a biomechanikailag helyes terhelődést „szokja meg”, így megóvhatjuk a gyerekek gerincét a felnőttkori porckopásos megbetegedésektől
– részletezte a szakorvos.
Több mint testnevelés
A mindennapos testnevelés és a tartásjavító feladatok elvégzése azért is létfontosságú, mert a gyerekek közt gyakori az olyan enyhe Scheuermann-kór, mely valójában nem is igényel mást, mint a testnevelésben rendszeresen végzett hatékony tartásjavítást. A közepes és súlyos esetekben már gyógyításra is szükség van. Ez a gyakori gyermekkori gerincprobléma egy csontosodási zavar, a növekedési szakaszban fordul elő. A problémát az okozza, hogy a csigolyatestek és a csigolyaközti porckorongok közt található zárólemez csontosodása nem megfelelően zajlik, a zárólemezek egyenetlenné válnak. Általában a Scheuermann-betegség megszűnik a csigolyák növekedésének lezárultával, de az elváltozás során kialakult, az élettanitól eltérő görbületek megmaradnak felnőttkorban is, és degenerációs folyamatokat, porckopásos betegségeket indíthatnak el – hívta fel a figyelmet Somhegyi Annamária.
A betegséget jelezhetik a fokozott vagy csökkent gerincgörbületek, a háti vagy ágyéktáji gerincfájdalom, előrehajláskor a gerinc ívén mutatkozó eltérés, illetve a gerinc oldalirányú aszimmetriája és bizonyos izmok – mint a comb- és a mellizmok, valamint a gerinc melletti izmok – feszessége is. Somhegyi Annamária szerint sok múlhat a testnevelő tanárok munkáján, hogy a gyerekek gerince egészséges maradjon vagy megerősödjön.
– Fontos, hogy a testnevelők valóban lelkesen végezzék a munkájukat, hogy tudják, munkájuk több mint egy testnevelésóra, hiszen ezek az alkalmak generációk egészségét befolyásolhatják – hangsúlyozta. Kiemelte: még ha nincs is annyi tornaterem, legyenek kreatívak és mozgassák át a fiatalokat; mert hiába törvényi előírás a mindennapos testnevelés, ha tornaterem híján a gyerekek egy padon ülnek.
Szike helyett gyógytorna
A mozgásszervek fejlődése szempontjából a 12 és 16 év közötti életidőszak nagyon kritikus periódus. Előfordul, hogy a gyermek fél év alatt akár 15-20 centit nő, hirtelen megnő a csontos gerinc, ám ha nincs megfelelő vázizomzat, ami megtámassza, elhajlik.
– Éppen ezért fontos, hogy ebben a korban a gyerekek aktívan mozogjanak, vagyis építsenek vázizmot és sok nyújtó gyakorlatot végezzenek – tanácsolta az Országos Gerincgyógyászati Központ szakembere. – Az iskolában végzett mindennapos, tartáskorrekciós mozgás az egyetlen esélyünk arra, hogy ezek a gyerekek néhány év múlva ne egy szakrendelés várótermében üljenek majd fájó háttal, műtétre várva – szögezte le a szakorvos.
