Mit, mikor, mennyit? – tanácsok a képernyőidő korlátozásához

Bár a technikai fejlődés következtében eltiltani nem, a gyermekek egészsége szempontjából viszont korlátozni kell az okoseszközök használatát. Az internetfüggőség egyik legfőbb rizikófaktora ugyanis az életkor, ezért a legkisebbektől kezdve az iskoláskorú gyermekekig kereteket kell kialakítani és tisztázni azt, hogy mit, mikor és mennyi ideig nézhet a gyermek.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) kutatásai szerint 2021-ben már közel kétszer annyi hét-nyolc éves gyereknek volt mobiltelefonja, mint 2017-ben, és a közösségi médiát használók aránya is megtöbbszöröződött. 

Kiderült az is, hogy a kétéves gyerekek négy százaléka már internetezik, a háromévesek kilenc százaléka pedig viszonylag rendszeresen használja azt. A gyermekekre leselkedő veszélyek (kéretlen szexuális tartalmak, online bántalmazás stb.) mellett mindez azért is jelentős, mivel az internetfüggőség egyik legfőbb rizikófaktora az életkor.

Eszerint minél fiatalabb korban kezdik használni a digitális eszközöket, annál nagyobb a függőség kialakulásának lehetősége. 

Pécsi Rita neveléskutató szerint az okoseszközök hatása az erős dopamintermelés miatt sok szempontból megegyezik a drogéval, korai, illetve túlhasználatuk pedig visszafordíthatatlan és maradandó károsodást okozhat a gyerekek érzékeny és fejletlen idegrendszerében. 

Mindezek ellenére azonban bár eltiltani nem, korlátozni viszont lehet, sőt a szakértők szerint kell is az okoseszközök használatát. Erre vonatkozóan az Egészségügyi Világszervezet is javaslatokat fogalmazott meg. A 2019-ben kiadott útmutatóban a 

WHO rögzíti: egy-két éves kor alatt egyáltalán nem szabad engedni az eszközhasználatot, két- és ötéves kor között között pedig – szülői felügyelet mellett – maximum egy óra engedélyezhető. Véleményük szerint fontos az is, hogy elalvás előtt egy órával se a gyerekek, se a kamaszok ne használjanak elektronikus készülékeket, mert ez rontja az alvásminőséget. Emellett ne aludjanak a telefon közelében és ne hagyják bekapcsolva azt. 

A WHO javaslatait kiegészítve az NMHH gyerekaneten.hu honlapon további javaslatokat fogalmaz meg. Eszerint iskoláskor előtt kiemelten fontos előre tisztázni, hogy mit, mikor és mennyi ideig nézhet a gyermek. Ebben az időszakban ugyanis a gyermekek napirendjének mozgást, kreatív foglalkozást és építő-, szabály-, illetve szerepjátékot kell tartalmaznia, a képernyő előtt töltött idő pedig egy-egy napjának csak a töredék része lehet. 

Az oldalon publikáló szakemberek szerint fontos, hogy ne a gyerekek, hanem a szülők állítsák be a meséket a YouTube-on, amiket célszerű olykor közösen is végignézni, majd beszélgetést kezdeményezni róla. 

Tartalomválasztásnál – amely nemcsak mese vagy film, hanem hasznos ismeretterjesztő műsor is lehet – javasolt figyelembe venni a korosztályos ajánlást, a kéretlen felnőtt-tartalmak elkerülése érdekében pedig szűrőprogramot kell a gyermek eszközére tenni. 

Iskoláskortól kezdve szintén kereteket kell kialakítani, ugyanakkor a szakemberek úgy vélik, azokat már a serdülővel együtt célszerű meghatározni. Az iskoláskorú gyermekek esetében is fontos az offline élettér, ahol sikereket érhet el, ahol szeretik, megbecsülik és ahová tartozhat, ezáltal elkerülve azt, hogy az online világba meneküljön. 

Nem utolsósorban pedig fel kell világosítani őket az interneten leselkedő veszélyekről is, s ezzel párhuzamosan figyelemmel kell kísérni, hogy milyen felületekre regisztrálnak és hogy ott kikkel ismerkednek és tartanak kapcsolatot. 

Mint fogalmaznak, érdeklődni kell a gyermek digitális világa iránt, sőt azt is jó megoldásnak tartják, ha közösen netezik a család, hiszen így olyan bizalmi légkör alakulhat ki, ahol tanulhatnak egymástól a generációk, a szülők pedig jó példát tudnak mutatni. Ami viszont ennél is fontosabb, olyan kütyümentes helyet és időt kell kijelölni, amikor digitális eszközök nélkül szórakozik a család.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pixabay)