A nemzeti elvektől a teljes identitásvesztésig

Vona Gábor néppártosodási ötlete óta a Jobbik kitartóan halad az önmegsemmisülés útján, a folyamat pedig a választási évben még fel is gyorsult. Olyannyira, hogy 2022 végére alig pár százalékra zsugorodott párt szavazói, politikai szereplői mellett elvesztette identitását, politikai önállóságát, így nem csoda, hogy a közvélemény-kutatások szerint is a Jobbik már nem kell senkinek.

Budapest, 2019. május 26. Jakab Péter, a Jobbik európai parlamenti képviselőjelöltje (b) és Gyöngyösi Márton, a párt EP-listavezetője sajtótájékoztatót tart az Országgyűlés Irodaházában az európai parlamenti (EP-) választás napján, 2019. május 26-án. MTI/Kovács Tamás Fotó: Kovács Tamás

Hosszú utat tett meg a Jobbik, mely értékelvű, konzervatív, módszereiben radikális, nemzeti-keresztény pártként jött létre 2003-ban, a Gyurcsány-éra alatt megerősödött, a Vona Gábor által megálmodott néppártosodással kettészakadt, Jakab Péter vezetésével, valamint a balliberális oldallal történt összefogással pedig mára szinte atomjaira hullott. Hogy a párt lejtmenete pontosan mikorra datálható, nehéz megmondani, az azonban tény, Jakab Péter csak részben járult hozzá a Jobbik fogyatkozásához, örökségként ugyanis épp elég fejfájást kapott Vona Gábortól.

Vona volt ugyanis az, aki már évekkel ezelőtt „elvette a Jobbik lelkét”, majd fejébe vette, hogy nemzeti radikálisból néppárttá teszi a Jobbikot. Ennek a folyamatnak, valamint a Jobbik eredeti irányát feladó egyik legmeghatározóbb pillanata az volt, amikor 2016 őszén nem szavazták meg a jogellenes bevándorlásról szóló alaptörvény-módosítást, noha előtte épp Vona mondta azt, hogy aki nem szavazza meg, az hazaáruló.

Nyitás balra

Igaz, hogy Jakab Péter volt az, aki a Jobbikot bevezette a balliberális erdőbe, ám ez nem volt előzmény nélküli. A 2018-as választás előtt a Jobbik rájött, csak akkor van esélye, ha áthangolja a politikáját, lecseréli – vagy legalábbis átrendezi – a szavazótáborát, és megnyeri magának az ellenzéki választók többségét. Ebben a törekvésében Heller Ágnes és Medgyessy Péter is támogatta a pártot, mondván, a baloldalnak össze kell fognia a Jobbikkal. Az „eredmény” nem maradt el, 2018-ban Vona Gábor lemondott a párt vezetéséről, Toroczkai László pedig többedmagával kilépett a Jobbikból, és létrehozta a Mi Hazánk Mozgalmat, ami az első tőrdöfés volt a Jobbik szívébe.

A teljes önfeladás ugyanis csak ezután következett. A párt kétségbeesetten kereste a baloldal támogatását, amit Gyöngyösi Márton európai parlamenti képviselő 2019 januárjában úgy foglalt össze: „Nemcsak Gyurcsánnyal, az ördög öreganyjával is együttműködünk, ha szükséges.” Ennek megfelelően a 2019-es önkormányzati választáson a Jobbik már a Gyurcsány Ferenc vezette szivárványkoalíció részeként indult a legtöbb településen, noha épp a baloldal ellenében jött létre.

Jakab Pétert 2020 januárjában választották meg a Jobbik elnökének, ami akár egy új és tiszta korszak kezdetét is jelenthette volna, de nem így lett. Olyannyira, hogy Jakab megválasztása már ultimátumra épült, az új elnök ugyanis előre kikötötte, mely alelnökökkel kíván együtt dolgozni, továbbá hogy a korábbiaktól eltérően elnöki mandátuma ne két évre, hanem a 2022-es országgyűlési választásig tartson. Mindenesetre az ideológiamentességet hirdető Jakab Péter tökéletesen alkalmas volt arra, hogy eleget tegyen a Gyurcsány Ferenc által meghirdetett „egy közös miniszterelnök-jelölt, egy közös lista, egy egyéni ellenzéki jelölt” ellenzéki stratégiájának. Igaz, Jakab kérette magát egy darabig, olyanokat mondott, hogy nem tud közösséget vállalni Gyurcsánnyal, elképzelhetetlen, hogy egy listán legyen Gyurcsány Ferenccel, majd a túlélés érdekében az egész pártját beáldozta. Nem csoda, hogy 24 óra sem telt el Jakab megválasztása után, a Jobbik békéscsabai alapszervezete feloszlatta magát, tagjai kiléptek a pártból. Őket követte több akkori és korábbi országgyűlési képviselő, valamint számos alapszervezeti tag. Mindez következménye volt a Gyurcsány Ferenccel való együttműködésnek.

Elvek nyilatkozat szintjén

„A Jobbik Magyarországért Mozgalom előtt álló elsődleges feladat a kommunista utódpárt és a vele összeforrt szélsőséges liberálisok eltávolítása a politikai hatalomból. A Parlamentben a mindenkori jobboldali kormány lelkiismerete kívánunk lenni. Meg akarjuk jeleníteni a nemzet jövőképét, programunkban ezért a nemzet egészét kívánjuk képviselni” – olvasható a mai napig a párt alapító nyilatkozatában, mely még akkor veszíthette érvényét, amikor Vona Gábor úgy döntött, elveszi pártja lelkét. Szűk fél évvel megválasztása után Jakab – a néppártosodási folyamat megkoronázásaként és egy új korszak kezdeteként – kiadta a Jobbik elvi nyilatkozatát.

– A néppárti Jobbik elnöke, Jakab Péter visszaadta ezzel a Jobbik lelkét – mondta akkor Brenner Koloman, Jakab Péter pedig úgy fogalmazott, a Jobbik megérkezett oda, ahol egy nemzeti néppártnak lennie kell: a centrumba. – A cél nem változott az alapító nyilatkozathoz képest – hangsúlyozta a pártelnök, majd teljesen összemelegedett a kommunista utódpártokkal és a velük összeforrt szélsőséges liberálisokkal.

Összefogás Gyurcsánnyal

Az ellenzéki pártelnökök 2020 decemberében megállapodtak: a baloldali pártok közös listán indulnak a 2022-es országgyűlési választáson, „ezzel is kifejezve a nemzet egységét, amely egység egyszerre fogja elhozni a kormány- és a korszakváltást Magyarország számára”. A Jobbik miniszterelnökjelölt-jelöltje természetesen Jakab volt, aki már az előválasztás első fordulójában csúfosan alulmaradt, ami mutatta, a jobbikosok nem kértek a baloldallal összebútorozott Jobbikból és annak vezetőjéből. Pedig Jakab már korábban próbálta megmagyarázni, miért volt szükség az összefogásra, erről a Magyar Narancsnak úgy nyilatkozott: „A világ változik, és nekünk is kell. Ennek a változásnak az eredménye az összefogás is.”

Jakab az összefogást fejlődésnek nevezte, elismerve, kezdetben nehéznek tűnt egy tárgyalóasztalhoz ülnie Gyurcsányékkal és a közös tulajdonságaikról beszélgetni, de a közös jövőkép elhomályosította a múltbéli különféle ítéleteket.

– Nem kell egymást szeretni, de együtt kell dolgozni – mondta Jakab, aki döntésével nem pusztán pártja népszerűség-csökkenését fokozta, de a választáson a Jobbik egyetlen egyéni mandátumot sem szerzett, a közös listáról mindössze tíz képviselői helyet kaptak, míg 2018-ban még 26 mandátummal indultak.

Jakab végnapjai

Az elnöksége két éve alatt a leginkább a botránypolitizálásról elhíresült Jakab Péter körül gyorsan elfogyott a levegő, miután pártja csúfosan leszerepelt az országgyűlési választáson. A Jobbikot szétfeszítették a belső harcok. A párt tisztújító kongresszusa előtt pár nappal Szilágyi György volt alelnök élettársa azt állította, a Jobbik egy korábbi rendezvényén Földi István, Jakab bizalmasa megpróbálta megerőszakolni. Jakab, aki maga is jelen volt a csapatépítő bulin, mindent tagadott, nem volt hajlandó foglalkozni a vádakkal, állítása szerint nem is tudott az egészről, a botrányt pedig a Fidesz-média robbantotta ki, hogy megtorpedózza elnöki újraválasztását. Szilágyi ugyanakkor közölte, a történtekről beszélt mind Jakabbal, mind annak kabinetfőnökével, Molnár Enikővel, sőt a párt elnökségének is jelezte, mi történt az előző év decemberében.

A szexuális botránynak olyannyira nem lett következménye, hogy Jakabot a párt ismét elnökének választotta. Mindenesetre a levegő csak fogyott körülötte. Május végére a párt elnöksége fellázadt ellene és Molnár ellen. A bomba a Jobbik egyik elnökségi ülésén robbant, ahol – Jakab szerint – párttársai meg akarták puccsolni. Cserébe ő azzal fenyegetőzött, hogy lemond és kiül a függetlenek közé.

Jobbik híján A Nép pártján

Jakab Péter végül annyira magára maradt, hogy miközben pártja rendkívüli választmányi ülést tartott, ő a Facebookon jelentette be, lemond a Jobbik elnöki posztjáról. – Mára világossá vált, hogy az új elnökség nem kívánja a tagság útját járni, a szükséges döntések meghozatalához nem biztosítják számomra a többséget, vagyis kivették a kezemből a Jobbik irányítását – magyarázta. Bár frakcióvezető munkáját folytatni akarta, az új elnökség, melynek vezetője Gyöngyösi Márton lett, úgy döntött, leváltják Jakabot a frakcióban. – Jakab Péterből már egy görcsbe rándult arccal szélsőbalos proletár eszméket vadul üvöltöző politikus lett, akiből a közélet mémeket gyárt – fogalmazott augusztus elején Gyöngyösi Márton, ultimátumot adva elődjének, hozzátéve: „Ha menni akarsz, add vissza a mandátumodat, lépj ki a pártból, aztán te balra, mi jobbra.”

És Jakab Péter még aznap bejelentette, kilép a Jobbikból, de mandátumát természetesen nem adja vissza, független képviselőként marad a nép pártján, augusztus 20-án pedig mozgalmat is hirdetett.

Gyöngyösi Márton – feltehetően a baloldallal összefogásban is elbukott választás miatt –, hogy mentse a menthetőt (vagy a menthetetlent), ismét nemzeti, konzervatív irányt határozott meg a Jobbiknak. A pártelnök leszögezte, a jövőben semmilyen összefogásban nem kívánnak részt venni, a Jobbik a maga útját járja. Mindez nem lesz nagy érvágás a Gyurcsány vezette ellenzéknek, a három százalékra zsugorodott Jobbik ugyanis már nem kell senkinek.

Totális identitásvesztés

Arra, hogy négy év alatt a közvélemény-kutatások adatai szerint húszról háromszázalékosra zuhant Jobbikra miért nincs szüksége már senkinek, Nagy Ervin, a XXI. Század Intézet politikai elemzője úgy reagált: a Jobbiknak, ahogy közeledett a baloldalhoz, kompatibilissé kellett tennie saját tartalmát a globalista baloldal mondanivalójához. – Amikor létrejött a baloldali együttműködés, a Jobbik akkor sem tudott volna önálló politikát vinni, ha akart volna, mert egy közös politika volt, a Jobbikot jellemző mondanivalók pedig teljesen eltűntek – fogalmazott, hozzátéve, nem a baloldali pártok alkalmazkodtak a Jobbikhoz, hanem fordítva. Arról. hogy ez mennyire esett nehezére a Jakabnak, Nagy Ervin azt mondta: mivel az együttműködési szándék már érezhető volt, nem volt túl nehéz ezt meglépni.

– Már Vona Gábor idejében elkezdődött  a módosulás, a későbbi vezetés is ebben gondolkodott. Igaz, még ekkor is változtatni kellett sok dolgon, hiszen Jakab elnöki indulásánál sem az euró bevezetése, sem az uniós ügyészséghez való csatlakozás, de még a Gyurcsánnyal való együttműködés sem volt napirenden. Tehát volt ugyan fordulat, de az idomulás nem volt nehéz. Mindez egy folyamat befejezése volt

– mondta Nagy Ervin.

Mint fogalmazott, a beolvadással a párt az identitása mellett elvesztette megkülönböztethetőségét is, beszűkült a mozgástere, elvesztette politikai autonómiáját. Megítélése szerint a Jobbik most ugyan önálló útra lépett, megpróbál önállóan politizálni, de erre nincs esély, mert az elmúlt években kiszolgáltatta magát.

– A párt most azt mondja, nem vesz részt több összefogásban, de túlélési esélye csak ebben az esetlen lehet. A kérdés mégis sokkal inkább az, hogy egyáltalán lesz-e szükség a Jobbikra. Mert ha nem, a szervezetileg, identitásában, szellemileg, anyagilag kimerült pártnak nincs esélye a megmaradásra. Ha most Gyöngyösi hirtelen nemzeti, konzervatív jelzőkkel is címkézi fel a Jobbikot, anyagi és szellemi tartalékok híján nem tud kitörni ebből a helyzetből. Arról nem beszélve, hogy nem is hiteles az új ideológiai vonal, hiszen ugyanazok az emberek vannak ott most is, mint akik a néppártosodásnál, a technikai koalíciónál, végül az összefogásnál – vélte az elemző.

Nagy Ervin szerint a fentiek miatt sem a politikai szereplők, sem a választók részéről nincs igény a Jobbikra.

– Ha a következő megméretésen a globalista baloldal mondanivalóját fogják vinni az európai minimálbértől a szankciópártiságig, nem tudják megkülönböztetni magukat a többi baloldali párttól – mondta az elemző, felvetve a kérdést, miért szavazna bárki egy pár százalékos Jobbikra, amikor ugyanezt a globalista vonalat képviseli egy erősebb DK vagy Momentum is?

Borítókép: Jakab Péter és Gyöngyösi Márton (Fotó: MTI/Kovács Tamás)