A nemzeti elvektől a teljes identitásvesztésig

Vona Gábor néppártosodási ötlete óta a Jobbik kitartóan halad az önmegsemmisülés útján, a folyamat pedig a választási évben még fel is gyorsult. Olyannyira, hogy 2022 végére alig pár százalékra zsugorodott párt szavazói, politikai szereplői mellett elvesztette identitását, politikai önállóságát, így nem csoda, hogy a közvélemény-kutatások szerint is a Jobbik már nem kell senkinek.

Budapest, 2019. május 26. Jakab Péter, a Jobbik európai parlamenti képviselőjelöltje (b) és Gyöngyösi Márton, a párt EP-listavezetője sajtótájékoztatót tart az Országgyűlés Irodaházában az európai parlamenti (EP-) választás napján, 2019. május 26-án. MTI/Kovács Tamás Fotó: Kovács Tamás

Elvek nyilatkozat szintjén

„A Jobbik Magyarországért Mozgalom előtt álló elsődleges feladat a kommunista utódpárt és a vele összeforrt szélsőséges liberálisok eltávolítása a politikai hatalomból. A Parlamentben a mindenkori jobboldali kormány lelkiismerete kívánunk lenni. Meg akarjuk jeleníteni a nemzet jövőképét, programunkban ezért a nemzet egészét kívánjuk képviselni” – olvasható a mai napig a párt alapító nyilatkozatában, mely még akkor veszíthette érvényét, amikor Vona Gábor úgy döntött, elveszi pártja lelkét. Szűk fél évvel megválasztása után Jakab – a néppártosodási folyamat megkoronázásaként és egy új korszak kezdeteként – kiadta a Jobbik elvi nyilatkozatát.

– A néppárti Jobbik elnöke, Jakab Péter visszaadta ezzel a Jobbik lelkét – mondta akkor Brenner Koloman, Jakab Péter pedig úgy fogalmazott, a Jobbik megérkezett oda, ahol egy nemzeti néppártnak lennie kell: a centrumba. – A cél nem változott az alapító nyilatkozathoz képest – hangsúlyozta a pártelnök, majd teljesen összemelegedett a kommunista utódpártokkal és a velük összeforrt szélsőséges liberálisokkal.

Összefogás Gyurcsánnyal

Az ellenzéki pártelnökök 2020 decemberében megállapodtak: a baloldali pártok közös listán indulnak a 2022-es országgyűlési választáson, „ezzel is kifejezve a nemzet egységét, amely egység egyszerre fogja elhozni a kormány- és a korszakváltást Magyarország számára”. A Jobbik miniszterelnökjelölt-jelöltje természetesen Jakab volt, aki már az előválasztás első fordulójában csúfosan alulmaradt, ami mutatta, a jobbikosok nem kértek a baloldallal összebútorozott Jobbikból és annak vezetőjéből. Pedig Jakab már korábban próbálta megmagyarázni, miért volt szükség az összefogásra, erről a Magyar Narancsnak úgy nyilatkozott: „A világ változik, és nekünk is kell. Ennek a változásnak az eredménye az összefogás is.”

Jakab az összefogást fejlődésnek nevezte, elismerve, kezdetben nehéznek tűnt egy tárgyalóasztalhoz ülnie Gyurcsányékkal és a közös tulajdonságaikról beszélgetni, de a közös jövőkép elhomályosította a múltbéli különféle ítéleteket.

– Nem kell egymást szeretni, de együtt kell dolgozni – mondta Jakab, aki döntésével nem pusztán pártja népszerűség-csökkenését fokozta, de a választáson a Jobbik egyetlen egyéni mandátumot sem szerzett, a közös listáról mindössze tíz képviselői helyet kaptak, míg 2018-ban még 26 mandátummal indultak.

Jakab végnapjai

Az elnöksége két éve alatt a leginkább a botránypolitizálásról elhíresült Jakab Péter körül gyorsan elfogyott a levegő, miután pártja csúfosan leszerepelt az országgyűlési választáson. A Jobbikot szétfeszítették a belső harcok. A párt tisztújító kongresszusa előtt pár nappal Szilágyi György volt alelnök élettársa azt állította, a Jobbik egy korábbi rendezvényén Földi István, Jakab bizalmasa megpróbálta megerőszakolni. Jakab, aki maga is jelen volt a csapatépítő bulin, mindent tagadott, nem volt hajlandó foglalkozni a vádakkal, állítása szerint nem is tudott az egészről, a botrányt pedig a Fidesz-média robbantotta ki, hogy megtorpedózza elnöki újraválasztását. Szilágyi ugyanakkor közölte, a történtekről beszélt mind Jakabbal, mind annak kabinetfőnökével, Molnár Enikővel, sőt a párt elnökségének is jelezte, mi történt az előző év decemberében.

A szexuális botránynak olyannyira nem lett következménye, hogy Jakabot a párt ismét elnökének választotta. Mindenesetre a levegő csak fogyott körülötte. Május végére a párt elnöksége fellázadt ellene és Molnár ellen. A bomba a Jobbik egyik elnökségi ülésén robbant, ahol – Jakab szerint – párttársai meg akarták puccsolni. Cserébe ő azzal fenyegetőzött, hogy lemond és kiül a függetlenek közé.

Jobbik híján A Nép pártján

Jakab Péter végül annyira magára maradt, hogy miközben pártja rendkívüli választmányi ülést tartott, ő a Facebookon jelentette be, lemond a Jobbik elnöki posztjáról. – Mára világossá vált, hogy az új elnökség nem kívánja a tagság útját járni, a szükséges döntések meghozatalához nem biztosítják számomra a többséget, vagyis kivették a kezemből a Jobbik irányítását – magyarázta. Bár frakcióvezető munkáját folytatni akarta, az új elnökség, melynek vezetője Gyöngyösi Márton lett, úgy döntött, leváltják Jakabot a frakcióban. – Jakab Péterből már egy görcsbe rándult arccal szélsőbalos proletár eszméket vadul üvöltöző politikus lett, akiből a közélet mémeket gyárt – fogalmazott augusztus elején Gyöngyösi Márton, ultimátumot adva elődjének, hozzátéve: „Ha menni akarsz, add vissza a mandátumodat, lépj ki a pártból, aztán te balra, mi jobbra.”

És Jakab Péter még aznap bejelentette, kilép a Jobbikból, de mandátumát természetesen nem adja vissza, független képviselőként marad a nép pártján, augusztus 20-án pedig mozgalmat is hirdetett.

Gyöngyösi Márton – feltehetően a baloldallal összefogásban is elbukott választás miatt –, hogy mentse a menthetőt (vagy a menthetetlent), ismét nemzeti, konzervatív irányt határozott meg a Jobbiknak. A pártelnök leszögezte, a jövőben semmilyen összefogásban nem kívánnak részt venni, a Jobbik a maga útját járja. Mindez nem lesz nagy érvágás a Gyurcsány vezette ellenzéknek, a három százalékra zsugorodott Jobbik ugyanis már nem kell senkinek.

Totális identitásvesztés

Arra, hogy négy év alatt a közvélemény-kutatások adatai szerint húszról háromszázalékosra zuhant Jobbikra miért nincs szüksége már senkinek, Nagy Ervin, a XXI. Század Intézet politikai elemzője úgy reagált: a Jobbiknak, ahogy közeledett a baloldalhoz, kompatibilissé kellett tennie saját tartalmát a globalista baloldal mondanivalójához. – Amikor létrejött a baloldali együttműködés, a Jobbik akkor sem tudott volna önálló politikát vinni, ha akart volna, mert egy közös politika volt, a Jobbikot jellemző mondanivalók pedig teljesen eltűntek – fogalmazott, hozzátéve, nem a baloldali pártok alkalmazkodtak a Jobbikhoz, hanem fordítva. Arról. hogy ez mennyire esett nehezére a Jakabnak, Nagy Ervin azt mondta: mivel az együttműködési szándék már érezhető volt, nem volt túl nehéz ezt meglépni.

– Már Vona Gábor idejében elkezdődött  a módosulás, a későbbi vezetés is ebben gondolkodott. Igaz, még ekkor is változtatni kellett sok dolgon, hiszen Jakab elnöki indulásánál sem az euró bevezetése, sem az uniós ügyészséghez való csatlakozás, de még a Gyurcsánnyal való együttműködés sem volt napirenden. Tehát volt ugyan fordulat, de az idomulás nem volt nehéz. Mindez egy folyamat befejezése volt

– mondta Nagy Ervin.

Mint fogalmazott, a beolvadással a párt az identitása mellett elvesztette megkülönböztethetőségét is, beszűkült a mozgástere, elvesztette politikai autonómiáját. Megítélése szerint a Jobbik most ugyan önálló útra lépett, megpróbál önállóan politizálni, de erre nincs esély, mert az elmúlt években kiszolgáltatta magát.

– A párt most azt mondja, nem vesz részt több összefogásban, de túlélési esélye csak ebben az esetlen lehet. A kérdés mégis sokkal inkább az, hogy egyáltalán lesz-e szükség a Jobbikra. Mert ha nem, a szervezetileg, identitásában, szellemileg, anyagilag kimerült pártnak nincs esélye a megmaradásra. Ha most Gyöngyösi hirtelen nemzeti, konzervatív jelzőkkel is címkézi fel a Jobbikot, anyagi és szellemi tartalékok híján nem tud kitörni ebből a helyzetből. Arról nem beszélve, hogy nem is hiteles az új ideológiai vonal, hiszen ugyanazok az emberek vannak ott most is, mint akik a néppártosodásnál, a technikai koalíciónál, végül az összefogásnál – vélte az elemző.

Nagy Ervin szerint a fentiek miatt sem a politikai szereplők, sem a választók részéről nincs igény a Jobbikra.

– Ha a következő megméretésen a globalista baloldal mondanivalóját fogják vinni az európai minimálbértől a szankciópártiságig, nem tudják megkülönböztetni magukat a többi baloldali párttól – mondta az elemző, felvetve a kérdést, miért szavazna bárki egy pár százalékos Jobbikra, amikor ugyanezt a globalista vonalat képviseli egy erősebb DK vagy Momentum is?

Borítókép: Jakab Péter és Gyöngyösi Márton (Fotó: MTI/Kovács Tamás)